Mit mondtak az anyukák?

Pontosabban: híres emberek mamája mondhatta volna

Kolumbusz mamája:

„Engem nem érdekel, mit fedeztél fel, azért írhattál volna néha !”

Mona Lisa mamája:

„Ez neked mosoly? Apáddal egy vagyont fecséreltünk a fogszabályozódra..!”

Michelangelo mamája:

„Miért nem a falakra firkálsz te is, mint a többi rendes gyerek..? Tudod te, milyen nehéz a plafonról lekaparni a krixkraxaidat?”

Napóleon mamája:

„Oké, ha nem az ellenőrződet rejtegeted a zakód alatt, akkor húzd ki a kezed, és mutasd meg, mi van benne!”

Lincoln mamája:

„Már megint ez a cilinder! Miért nem hordasz egy rendes bézbólsapkát, mint a többi gyerek..?”

Washington mamája:

„Ha még egyszer észreveszem, hogy aprót dobálsz a Potomac-be, nem kapsz többet zsebpénzt!”

Edison mamája:

„Hát persze, hogy büszke vagyok rád, amiért feltaláltad a villanylámpát ! Most pedig kapcsold le szépen, és irány az ágy!”

Einstein mamája:

„Megjött a PR-fotósod! Nem tudnál valamit csinálni a frizuráddal?”

Mózes mamája:

„Szép mese, mondhatom! Most add elő, merre csavarogtál az elmúlt negyven évben!”

Clinton mamája:

„Az a Monica legalább egy szép zsidó lány volt…”

Az elaltatott kisautó

„Nagyon káros tévedésnek tartom, hogy az egyenlőséget sokan valami uniszex megoldásban keresik. Holott a valóságban annál könnyebben boldogul egy pár, minél világosabb köztük a szereposztás. Ennek a szereposztásnak nem kell feltétlenül hagyományosnak lennie, csak hadd lehessenek biztosak benne, hogy mit várnak tőlük, illetve hogy ők mit várhatnak a párjuktól.

Az agyunk berendezése olyan, hogy a férfiak döntő többsége inkább a műveleti, racionális, információkra épülő gondolkozást követi, a nők pedig intuitívabbak, a tényekből adódó élményt élik meg erősebben és mélyebben, ezért jobban is emlékeznek a történésekre. Orvosilag is kimutatható, hogy a férfiak két agyféltekéje között sokkal kevesebb híd van, mint a női agyban. A férfi könnyebben szigeteli a tennivalókat az érzelmi nehézségektől például, a nők fejében viszont sokkal gyorsabban lesz élmény az információból, ezért vagyunk általában érzékenyebbek is.

Nemrég olvastam, hogy egy svéd óvodában próbálnak nemileg semleges pedagógiát bevezetni. Az isten szerelmére, tessék vért venni egy kislánytól és egy kisfiútól, és fogják látni, mennyire más hormonkészlet van a vérükben. Egy pszichológus mesélte, hogy amikor kislányának karácsonyra kisautókat vett (feltéve magának azt a kérdést, „Vajon ez a babázósdi a lányoknál csak a környezet hatása?”), egy óra múlva azt vette észre, hogy kislánya lefektette, betakarta és elaltatta a kisautókat, ahogyan a babáit.”

(F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus, tréner egyik legolvasottabb magyar pszichológiai szerző)

Nő a volán mögött

Bosszantó eset

Az éjszaka közepén csörög egy hölgy telefonja. 

-- Most azonnal adj tanácsot, mit csináljak, mert felrobbanok a méregtől! -- szólal meg a vonal másik végén a legjobb barátnője.

-- Mi történt? -- kérdezi.

-- Képzeld, épp lefekvéshez készülődtünk, amikor a férjem azt mondta, ő most nagyon kanos, valami olyat vegyek fel éjszakára, amit könnyű letépni rólam. Megörültem, előbb a legszebb hálóingemet akartam felvenni, de aztán arra gondoltam, kár lenne érte. Így aztán úgy ahogy voltam, anyaszült meztelenül lefeküdtem és betakartam magam egy újsággal.

-- És?

-- Ez az idióta azóta csak olvas, meg olvas!

Dzsentlmenek

Egy férfi be akar kérezkedni éjszakára egy egyedül élő özvegyasszonyhoz, de az nem akarja beengedni, mondván, biztosan molesztálni fogja őt.
-- Na de hová gondol, hölgyem? -- Hisz én dzsentlmen vagyok!
Végül csak beengedi. Reggel kimegy a férfi az udvarra és látja, hogy ott 5 tyúk és 10 kakas kapirgál.
-- Mondja, asszonyom, mért jut önnél minden tyúkra két kakas? -- kérdezi csodálkozva.
-- Ezek között csak egy kakas van -- feleli a nő. -- A többi olyan, mint maga, mind dzsentlmen.