„Nagyon káros tévedésnek tartom,
hogy az egyenlőséget sokan valami uniszex megoldásban keresik. Holott a
valóságban annál könnyebben boldogul egy pár, minél világosabb köztük a
szereposztás. Ennek a szereposztásnak nem kell feltétlenül hagyományosnak
lennie, csak hadd lehessenek biztosak benne, hogy mit várnak tőlük, illetve
hogy ők mit várhatnak a párjuktól.
Az agyunk berendezése olyan, hogy a
férfiak döntő többsége inkább a műveleti, racionális, információkra épülő
gondolkozást követi, a nők pedig intuitívabbak, a tényekből adódó élményt élik
meg erősebben és mélyebben, ezért jobban is emlékeznek a történésekre.
Orvosilag is kimutatható, hogy a férfiak két agyféltekéje között sokkal kevesebb
híd van, mint a női agyban. A férfi könnyebben szigeteli a tennivalókat az
érzelmi nehézségektől például, a nők fejében viszont sokkal gyorsabban lesz
élmény az információból, ezért vagyunk általában érzékenyebbek is.
Nemrég olvastam, hogy egy svéd óvodában
próbálnak nemileg semleges pedagógiát bevezetni. Az isten szerelmére, tessék
vért venni egy kislánytól és egy kisfiútól, és fogják látni, mennyire más
hormonkészlet van a vérükben. Egy pszichológus mesélte, hogy amikor kislányának
karácsonyra kisautókat vett (feltéve magának azt a kérdést, „Vajon ez a
babázósdi a lányoknál csak a környezet hatása?”), egy óra múlva azt vette
észre, hogy kislánya lefektette, betakarta és elaltatta a kisautókat, ahogyan a
babáit.”
(F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus,
tréner egyik legolvasottabb magyar pszichológiai szerző)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése