Amennyire rekonstruálni lehet, így utólag, az eseményeket a hivatal női mosdójában csöpögő csapot özvegy Hochreiter Aranka ügyintéző vette észre elsőnek, de nem szentelt neki különösebb figyelmet. Csak néhány nap múlva jelezte a dolgot az irodavezetőnek, de az épp értekezletre sietett, így elengedte a füle mellett. Ám mivel a csöpögés egyre szaporább lett, Aranka ismét megemlítette a problémát és főnöke most már a tettek mezejére lépett.
Úgy gondolta, jobb ha saját szemével méri fel a helyzetet, de mivel egy női mosdóba mégsem mehetett be csak úgy, hamarosan létrehozott egy bizottságot a csöpögés ellenőrzése végett. A háromtagú bizottság bevonult a mosdóba, megállapította a tényállást, ezt jegyzőkönyvben rögzítette, aláírásával hitelesítette és benyújtotta az irodavezetőnek.
Az irodavezető ezt követően írt egy kérelmet a felettesének, melyben kérte, hogy engedélyezzék a csap megjavítását, s ehhez mellékelte a jegyzőkönyvet. Eközben a csap már nem is csöpögött, hanem folydogált. A felettes igazán igyekezett, nem várta ki az ügyintézési határidőt, alig egy hét múlva hozzájárult a munkálatok elvégzéséhez. Már csak egy mestert kellett keresni. Ez azonban váratlan nehézségekbe ütközött, ugyanis a legtöbb szakember kijelentette, hogy ő ilyen csippcsupp munkába bele sem fog, aki meg jelentkezett, arról kiderült, hogy nem tud számlát adni. A víz, persze, nem zavartatta magát, csordogált, a legnagyobb lelki nyugalommal.
Ekkor aztán valaki kitalálta, hogy vonják össze a csap javítását egy nagyobb beruházással, hiszen akkor már megéri a kivitelezőnek, sőt, akár szívességből is elvégzi a munkát. Igen ám, de a nagyobb beruházáshoz a képviselő-testület döntése szükségeltetett, és ekkor az ügy már teljesen politikai síkra terelődött. Az ellenzék ugyanis lecsapott a témára, mondván, itt valami mutyiról lehet szó, a polgármester biztosan az egyik komájának akar juttatni egy ilyen zsíros üzletet.
Fel is állítottak egy bizottságot az ügy kivizsgálására. A bizottság összeült, majd elnapolták a dolgot, mert az egyik ellenzéki tag úgy vélte, itt a nemi diszkrimináció minősített esetével találták magukat szembe, ugyanis nem lehet véletlen, hogy az a bizonyos csap épp a női mosdóban hibásodott meg, illetve feltételezhető, hogy a férfi mosdóban már rég megjavították volna. Így aztán kezdeményezte, hogy a következő ülésre hívjanak meg egy esélyegyenlőségi szakembert, aki segítséget tud nyújtani az eset minősítésének tárgyában. Persze, erről jegyzőkönyv készült, melyet a képviselő-testületnek továbbítottak.
Persze, a víz közben csorgott, sőt, folyt tovább, így aztán amikor a szakember maga is meg akarta szemlélni a női mosdóban tomboló állapotokat, kénytelen volt gumicsizmát húzni. Ami már önmagában előre vetítette, hogy mit ír majd a jelentésbe.
A jelentést a bizottság elfogadta, ennek alapján döntést hozott, az erről készült jegyzőkönyvet pedig eljuttatták a képviselő-testülethez. Az ügy horderejére való tekintettel a testület úgy döntött, hogy kikéri a pénzügyi bizottság véleményét. Alig egy hét múlva a bizottság összeült, határozatot hozott arról, hogy javasolja a beruházás pénzügyi fedezetének biztosítását. Erről jegyzőkönyv készült, melyet benyújtottak a képviselő-testülethez. Közben a női mosdót átmenetileg lezárták, a hölgyek a férfimosdót használták, a férfiak pedig a hivatal szomszédságában lévő üres telek bokrai mögött végezték el a dolgukat.
A rendkívüli testületi ülésnek egyetlen napirendje volt, nevezetesen a beruházás megvalósítása, különös tekintettel a vízcsap javítására. Az ülésen teljes patthelyzet alakult ki, a frakciófegyelem felbomlott. Ekkor a polgármester azt javasolta, hogy testületileg tekintsék meg a női mosdót, legalább mindenkinek alkalma nyílik arra, hogy alaposabban mérlegelje a döntését.
Nagy meglepetésükre, a mosdó ajtaja nyitva volt, padlózata pedig száraz és csapból egyetlen csepp víz sem szivárgott. Már amíg meg nem nyitották.
-- Aha, szóval átverés az egész! – kiáltott fel az ellenzék vezére. – Egy nem létező hibát akart a polgármesterünk kijavíttatni, hogy aztán zsebre vágja a pénzt!
-- Skandallum! – visított fel Rozika, a nyugalmazott bérszámfejtő. – Szóval direkt nem engedték be hónapokig a nőket a saját mosdójukba! Hát hol élünk, kérem, a középkorban!
-- Létre kell hozni egy bizottságot! – kiáltott fel valaki. – Itt az ideje, hogy kivizsgáljuk a polgármester sötét ügyeit.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és belépett rajta Margitka, a takarítónő. Kissé meglepődött a sokadalom láttán.
-- Bocsánat! – mondta félénken. – Csak takarítani szerettem volna. Ha már végre használható, akkor tegyük rendbe.
-- Használható? – kiáltott rá az ellenzék vezére. – Hogyhogy használható, amikor ez a mosdó hivatalosan le van zárva!
Margitka még jobban megrémült.
-- Tetszik tudni…., az úgy történt, hogy… tegnap bent járt a férjem a hivatalban – magyarázta riadtan. – Szóval bent járt és nagyon kellett neki pisilnie, de ki kellett mennie a bokor mögé. És hát…, az az igazság…, hogy fújt a szél. Ő meg… lepisilte a nadrágját, mire nagyon mérges lett. Hát… ilyen hirtelen haragú az én Lajosom. Erre ma bejött és mérgében megjavította a csapot.
Az egész testület tanácstalanul nézett rá. Aztán valaki megszólalt:
-- Csak tudnám, hogy ezt hogy fogjuk beírni a jegyzőkönyvbe…
