A Felvidék képviselői a magyar parlamentben

 (Megjelent: Brassói Lapok, 1938.12.16.)

 

Magyarország politikai életében nem kis feltűnést keltett, hogy a magyarlakta Felvidékkel visszakerült területek képviselői a magyar parlamentben is megőrizték különállásukat. Ismeretes, hogy ezeket a képviselőket még a régi Csehszlovákiában választották meg és a határkiigazítások előtt a csehszlovák parlament tagjai voltak. A magyar törvényhozás elismerte őket a felvidéki magyarság törvényes képviselőinek s új választások nélkül vonulhattak be ünnepélyes külsőségek között a dunaparti parlament épületébe. Már az első pillanatban is a kormánypárt oldalán találták meg helyüket, sőt volt csehszlovákiai pártjuk elnöke, Jaross Andor tárcanélküli miniszter lett. Azonban — s ez a feltűnő — a kormánypárt soraiban is külön „felvidéki csoport“ maradtak s ennek már többször nyomatékosan is kifejezést adtak. Külön feladatokat látva maguk előtt s jellemző, hogy a kormány támogatásával egyidejűleg a legerélyesebben követelik azokat a szociális reformokat, amelyek nélkül — ennek is kifejezést adtak már — a visszacsatolt Felvidék és az anyaország lelki egyesítését nem tartják könnyen megvalósíthatónak.
Összesen 17 felvidéki képviselővel szaporodott meg a magyar parlament és Szüllő Gézát a magyar felsőház örökös tagjává nevezték ki. Bizonyára nem érdektelen közelebbről is bemutatni a magyar parlamentnek ezt a 18 új tagját.
Jaross Andor 1896-ban született Csehiben és földbirtokos. 1923-ban a Magyar Kisgazdapárt mezőgazdasági szakosztályának társelnöke lett. 1925-ben a Magyar Nemzeti Párt országos alelnökévé választották, 1930-ban tartománygyűlési képviselő lett; 1983-ban pártja országos ügyvezető elnökévé választották, majd az Országos Keresztény-szocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt egyesülésekor az Egyesült Párt országos elnöke lett. 1935 óta volt a prágai parlament képviselője. Tanulmányait Budapesten és Magyaróváron végezte. A Felvidék visszacsatolása után a felvidéki minisztérium élére került. A szlovákiai magyarság egyik legkimagaslóbb politikai vezére
Dr. Szüllő Géza. 1872-ben született Budapesten. Földbirtokos, volt császári és királyi kamarás és magyar országgyűlési képviselő. Politikájának mindig a szlováksággal való testvéri együttműködés volt az egyik alapelve.
Mint a régi Pozsonyvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, 1918 végén élesen szembehelyezkedett a Károlyi-rezsimmel. Húsz év óta a kisebbségi magyarságnak képviselője volt a nemzetközi fórumok előtt. 1925-től 1933-ig elnöke volt az Országos Keresztényszocialista Pártnak. 1925-ben választották meg a prágai parlament tagjává.
Dr. Szilassy Béla, született 1881-ben Budapesten. Losonci földbirtokos, vezető szerepet töltött be a szlovákiai magyarság közéletében. A Magyar Kisgazda Párt, majd később Magyar Nemzeti Párt országos elnökségének tagja volt. Az 1920-ban alakult közös bizottság ügyvezető elnöke lett.
Szent-Ivány József született 1884-ben, Liptóban. Gömörben, Nógrádban és Kelet-Szlovákiában szervezte meg az országos Magyar Kisgazda Pártot. 1920-ban prágai parlamenti képviselő lett. 1925-ben ő indította meg az egységes magyar párt érdekében az akciót. Sokáig a Magyar Nemzeti Párt vezére volt. Kiadta a Magyar Írás című havi folyóiratot. Szerdahelyi József néven több novelláskötete jelent meg.
Dr. Korláth Endre 1881-ben született Botfalván. A kárpátaljai magyarság ellenzéki politikai vezére volt. Megalakította a Kárpátaljai Magyar Jogpártot és ügyvezetője volt a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének. 1923 óta a kárpátaljai magyar pártszövetség törvényhozója volt hosszú ideig.
Dr. Pajor Miklós született 1884-ben Árván. Kassai ügyvéd. 1935-től a prágai parlament szenátusába került. Tekintélyes vezető tagja Kassa kulturális és társadalmi életének.
Dr. Porubszky Géza született 1887-ben. Kéméndi plébános. A háború alatt, mint tábori lelkész több kitüntetésben részesült. Csehszlovákiában tevékenyen vett részt az Országos Keresztényszocialista Párt mozgalmaiban. 1935-ben választották meg nemzetgyűlési képviselőnők.
Füssy Kálmán született 1878-ban Komáromban. A szlovákiai Magyar Kisgazda Párt egyik megalapítója. 1920-ban választották be a prágai parlamentbe, amelynek azóta megszakítás nélkül tagja volt. Az utóbbi években szenátor.
Földessy Gyula született 1875-ben Szobráncon. Ungvári nyomdatulajdonos. Cseh-Szlovákiában a Kurtyák-párt alelnöke lett és 1935-ben került a prágai szenátusba.
Dr. Fencik István született 1893-ban Nagylucskán, görög katolikus teológiai tanár. Főiskolai tanulmányait Budapesten, Bécsben és Parisban végezte. Megszervezte a ruszin nemzeti pártot. 1935-ben lett a prágai parlament képviselője. Ismert ruszin író.
Dr. Giller János 1886-ban született Losoncon. Losonci ügyvéd, vezérigazgatója volt egy ideig a Prágai Magyar Hírlap lapkiadóvállalatnak, később tartománygyűlési képviselő lett.
Dr. Gürtler Dénes született 1881-ben Zsélyen. Római katolikus esperes. Tanulmányait Esztergomban és Budapesten végezte. 1936- ban került a szlovákiai tartománygyűlésbe.
Dr. Holota János született 1890-ben Érsekújváron. Érsekújvár polgármestere, ahol rendőrfogalmazó, illetőleg rendőrfőkapitány volt. A Magyar Nemzeti Párt programjával került a prágai parlamentbe.
Dr. Salkovszky Jenő született 1889-ben Ipolyságban. Ipolysági ügyvéd, majd a pozsonyi tartománygyűlésbe választották. A Magyar Nemzeti Párt ipolyvölgyi körzetének elnöke volt.
Ortutay Jenő született 1889-ben Beregszászon. Görög katolikus főesperes. 1925-től beregszászi lelkész és esperes. 1928 óta Beregszász város választott polgármestere. 1935-ben a Keresztényszocialista Párt listáján került a kárpátaljai tartománygyűlésbe.
Dr. Turchányi Imre született 1889-ben Rudnón. Érsekújvári ügyvéd. Hosszú ideig az Országos Keresztényszocialista Párt érsekújvári elnöke volt. 1935-ben választották a prágai szenátusba.
Virágh Béla született 1890-ben Bésen. Királyhelmeci református esperes-lelkész. 1921-től az Országos Keresztényszocialista Párt körzeti elnöke volt, 1935-ben választották meg tartománygyűlési képviselőnek.
Dr. Vozári Aladár született 1895-ben Munkácson. A Munkács, illetve az Őslakó című politikai hetilap szerkesztője. 1935-ben a kárpátaljai tartománygyűlésbe választották meg. A Magyar Nemzeti Párt felsőberegi körzetének ügyvezetője volt.

 

A képen: Az Országház 1939-ben.

Forrás: Fortepan.

Még mindig jobb

                                                                                                            

Valamikor a nyolcvanas években a két magyar vízilabda-fenomént, Csapó Gábort és Faragó Tamást meghívták Kanadába, ahol hivatalosak voltak egy profi jégkorong-mérkőzésre. A mérkőzés előtt a felsorakoztak a csapatok, majd hangosbeszélőn kérték a két híres vendéget, menjenek be a jégre, hogy illendően köszönthessék őket.

Csapó és Faragó nagy nehézségek árán, csúszva-mászva jutott el a jégpálya közepére, amiért elnézést is kértek, mondván, nem tudnak korcsolyázni.

Mire Wayne Gretzky, a világ talán leghíresebb jégkorongozója ezt mondta:

-- Semmi baj! Még mindig jobb, mintha nekem kellene bemennem a medencébe, mert én meg nem tudok úszni.

 

Hadak útján: a Don, Gremjacsjétől Rudkinóig

 

Összetépte dollárjait, mert hűtlen lett a felesége

 (Megjelent: Brassói Lapok, 1932.04.15.)

 

Beregszász, április 13. Az élet néha különös drámákat ír, a melyeknek csattanós és halálos fináléját befutott szerzők is megirigyelhetnék. Itt van például az alábbi történet is:
Boka Géza beregszászi gazdálkodó hét évvel ezelőtt felesége unszolására kiment Kanadába, hogy szerencsét próbáljon. Ahogy kiért az idegen világba, a szerencse máris melléje szegődött, s Boka Géza szépen rakta félre a kanadai dollárokat.
Már szép summája volt együtt, amikor olyan hírek érkeztek hazulról, hogy felesége, aki pedig elutazásakor a feszület előtt esküdött neki hűséget, időközben megcsalja őt. Mind gyakrabban jöttek ezek a híradások s Boka Géza elhatározta, hogy elválik a feleségétől De az asszony hallani sem akart erről, azzal érvelt, hogy csak a rokonság akarja őt férje előtt befeketíteni. Boka erre hajóra ült és hazament Beregszászra. Amikor örvendezve betoppant a házába, felesége mellett idegen férfit talált. Boka Géza egy darabig vérbeborult szemekkel nézett maga elé, s aztán benyúlt az inge alá és a Kanadából hozott dollárokat kirángatva, minden pénzét összetépte.
Akkor megfordult és otthagyta az asszonyt, akiért egész életét feláldozta.

 A képen: A beregszászi Úri Kaszinó 1940-ben.

Forrás: Fortepan.

 

Semmi nem veszett el

                                                                                                           

 „Minden bennünk van. Ha eltemetve is, ha mindig szem előtt - mindegy az. Ott rétegződnek az emlékek, a vágyak, a ki nem mondott gondolatok. Ott vannak bennünk az ölelések, és ott fáj bennünk a kihűlt párnák hidege. Valahol a mélyben, ott várakoznak csöndben a forró éjszakák, a lázas hajnalok, a homlokra tett hűvös kezek. (...) Nem, semmi nem veszett el. Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé. A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok, mind, mind ott vannak, legbelül. Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk, kiált és rendre elcsendesül ez az egyszervolt, megismételhetetlen, gyönyörű szövevény, az életünk.” (Schäffer Erzsébet)