2021. január 30., szombat

A sületlenség diktatúrája

 


Azt írja az újság, hogy Karácsony Gergely főpolgármester úr főállású tanácsadója, Békés Gáspár, aki magát ateista aktivistának is tekinti, még 1918-ban kifejtette egy blogbejegyzésben, hogy az államnak be kellene tiltani a gyermekek megkeresztelését. Ezt később egy tévé-interjúban is kifejtette:

„Legyen tiltva a keresztelés, mert azt az üzenetet hordozza mind a szülőknek, mind a társadalomnak, és közvetve más szülőknek, hogy a gyerekre nem vonatkozik az alkotmány, az alaptörvény. Azaz ők alacsonyabb rendű állampolgárok. Hiszen el lehet dönteni helyettük, hogy milyen vallásban vannak megkeresztelve, vagy beletéve.”

Nem tudom, másnak is feltűnt-e, de a demokrácia, tolerancia és szabadság felkent harcosai az utóbbi években egyre több dolgot akarnak megtiltani. Szerintük például teljesen rendben van, ha a nekik nem tetsző bejegyzéseket törlik a közösségi oldalakról, ha a nekik nem tetsző személyeket letiltják. Szépen, demokratikusan.

De hagyjuk most ezt a vonalat, próbáljuk végiggondolni a gyermeki sorsot Békés Gáspár logikája szerint, hiszen nyilván nem szabadna megállni a keresztelésnél, ha a gyermekek jogairól van szó. Haladjunk visszafelé az időrendben!

Először is, e logika alapján, el kellene törölnie az államnak az általános tankötelezettséget, hiszen a gyermeket meg sem kérdezik, hogy írják-e be az iskolába. Sőt, míg a keresztelés nem jelenti azt, hogy ő egész életében gyakorolni is kényszerül a vallását, az iskolát nem hagyhatja ott tizenhat éves koráig. De ez még nem elég, hiszen még be is kell járni az órákra, sőt tanulásra is kényszerítik. Ezt azonnal meg kell tiltani, hiszen ha nem dönthetnek szabadon, akkor ők „alacsonyabb rendű állampolgárok.”

De már az óvodai, sőt a bölcsődei beiratkozás sem kívánságműsor, tehát vegyük ki a szülő kezéből a döntéseket. Döntsön a gyermek! Ebből következik, hogy teljesen illegitim az is, ha a szülő a gyerekre télen rákényszeríti a kabátot vagy azt, hogy kézmosás nélkül nem ülhet az asztalhoz.

Haladjunk tovább! Még meg sem születik a gyerek, a szülők már eldöntik, hogy milyen nevet adnak neki. Ez teljesen illegitim, hiszen nem kérdezték meg a gyereket és a név általában egész életére „megbélyegzi”. Majd eldönti az a gyerek, hogy milyen nevet választ, addig legyen csak „Izéke”! Meg aztán abban sem a gyerek határoz, hogy mire tanítják meg a szülei. Mi van akkor, ha gyereket a Miatyánkra tanítják meg, miközben ő az Internacionálét szeretné énekelni? Csak még nem tud róla.

És álljon meg a fáklyásmenet! Itt az ideje annak, hogy az állam betiltsa a gyermekvállalást is! Hiszen mitől kérdezték meg, hogy szeretne-e megszületni? Senkitől! Na, ugye! Az egész gyermekcsinálás illegitim!

Korábban is tudtuk, hogy rengeteg őrült szaladgál az utcákon. Mióta léteznek a közösségi oldalak, naponta meggyőződhetünk erről. Ám Békés Gáspár nem egy kósza ötletember. Ő a főpolgármester fizetett tanácsadója, akinek véleményében a sületlenség diktatúrája csillan fel.

Valahol azt olvastam, hogy egy alkalmatlan főnök még alkalmatlanabbakkal veszi magát körül, hogy ő legyen közöttük a legokosabb, az okos pedig még okosabbakkal, hogy könnyebb, eredményesebb legyen a munkája.

Félreértés ne essék, nem célozgatok semmire. Csak valahogy éppen eszembe jutott.

 

Tapsolj, kopasz!

                                                                                                                       

Rákosi Mátyás inkognitóban járja a várost, hogy jobban megismerhesse az emberek véleményét.

Beül egy moziba, ahol a film előtt pereg a híradó, melyen éppen átadják neki az augusztus 20-i friss kenyeret. Mindenki feláll a moziban és vastapssal köszönti:
- Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!
Rákosit földöntúli öröm önti el, ám a következő pillanatban valaki nagyot csap hátulról a fejére, és így szól:
- Tapsolj te is kopasz, mert elvisz az ÁVO!



A kolera

 (Megjelent: Világ, 1919.09.09.)


A megfertőzött Tisza — Újabb megbetegedések — Ijedelem a fővárosban
Budapest, szeptember 8.
A kolera terjedéséről számoltak be a mai hírek, de megnyugtatásul azt is hozzák, hogy mindenfelé a legszigorúbb óvóintézkedésekkel igyekeznek a járványt elfojtani. A Latorcza, a Bodrog és egy darabon a Tisza vizét őrzik. Munkácson az egész hatóság talpon van, így talán még idején el lehet fojtani a továbbterjedést. Nagy riadalmat okozott néhány gyanús eset a fővárosban is, de később kiderült, hogy egyelőre megmenekültünk a veszedelmes szomszédságtól.

Hogy terem a kolera?
Munkács, szeptember 8.
(Saját tudósítónktól.) Koch Róbert, a berlini egyetem tudós orvosdoktora egy egész életet áldozott a kolerabacilus tanulmányozására, a koleravibrió felfedezésére és tenyésztésére. A nagy tudóst, ha már nem lenne az emberiség halottja, meghívnám Beregmegyébe és Munkácsra. Jöjjön el és nézze meg, hogy tenyésztjük itt mi a virgulabacilust. Nem zselatinban és üvegtubusban, hanem szabadon az udvarainkon és utcáinkon. Meglátná, hogy a mi módszerünk sokkal olcsóbb és ami fő, biztosabb. Itt, Munkácson, sokkal szebbek az egyes példányok, mint amilyen az ő tenyészete volt.
Ha végigjön velem professzor úr a Sugárúton, vagy a Főutcán, azt fogja találni, hogy Munkács sokkal szebb és rendesebb vidéki város, mint amilyen rossz a híre. Ez az impressziója azonban egyre halványabb lesz, amint Dankó-utcán át a Latorcza-utcába és a Latorcza-partra érünk.
A Latorcza-part mellett fekszik a munkácsi gettó. Szűk, összetöredezett utcák, egy- egy kis udvarban, több apró ház szétszórva, fabódék között. Mintha a modernül épített új városrészek súlya alatt a régi városrész összeroppant, összeszorult volna, az utcavonalak annyira össze-visszahajoltak s a házak úgy egymás hegyén-hátán.
Tanár úr, ön lenn volt Afrikában tanulmányozni a bacilusokat, nyugodt vagyok, hogy minden undor és félelem nélkül követ be az egyik — akármelyik — udvarba. Már az utcán messziről lehet érezni az állott pocsolyaszagot. Az udvarban minden kis ház kapuja előtt magas halom szemét. A trágyadombok között barnásszürke folyadék. Itt-ott egy döglött patkány, vagy macska. A napi szemetet az udvarra öntik, ott rothad és bűzlik. Ebben, azt hiszem, sokkal jobban tenyészik a kolera, mint a zselatinban. Az udvar végén düledező fabódék, melyek csak arra jók, hogy a piszok tövükön megvesse hátát. Óvintézkedésül esetleg három óriáskifli van mésszel a szemétdombokra rajzolva.
Menjünk keresztül az udvaron. Hátul egy fabódé klozettül szolgál. Emésztőgödörről szó sem lehet. Minek az. Pár lépésre folyik a Latorcza és mély medrébe lassan minden leérkezik.
Ha künn vágyunk a Latorcza-parton, szomorúság kell, hogy elfogjon. Hátunk mögött a kifordított utca fehér házfalai rendtelenül, mint egy menekülő hadsereg. A parton át a vízig bűzös kis folyókák. Mind a Latorczába ömlik. Ha más városon ilyen tiszta folyó sietne keresztül, akkor itt park lenne, fák, virágok és üdülő, sétáló emberek. Így azonban a Latorcza-parton nem szerelmespárok andalognak, hanem patkányok vertek tanyát. Ha eső jön, öt perc alatt minden piszok a Latorczában van, megfertőzve a benne fürdőket és a belőle ivókat, embert, állatot.
Dr. Blum Ödön közegészségügyi főfelügyelő, mikor ezt látta, lesújtó kritikát gyakorolt a város felett. A hatóságok sem hajlandók tovább tűrni ezt az állapotot, kell, hogy energikusabb rendszabályok jöjjenek. Ellenkező esetben a város, mely csinos, élénk kereskedelemmel bír és mely előtt az a jövő áll, hogy e vidék gazdasági és szellemi életének vezetnie legyen, minden évben tanyája marad a fertőző betegségeknek.
Értesülésem szerint a hatóság a piszkos Latorcza-parton energikusan fog eljárni, nagy tisztogatás lesz, a háztulajdonosok költségén. Végrehajtják 1913-ban azt a közegészségügyi törvényt, melyet negyven évvel ezelőtt hoztak. Ezentúl Munkácson is csak zselatinban lesz szabad a koleravibriót tenyészteni.
A kultuszminiszter távirati intézkedése folytán az összes iskolákat bezárták. Erdőhegyi Miklós rendelettel eltiltott a mozgószínházi előadások tartásától, a kocsmák csak este hatig, a kávéház csak este tizenegyig lehet nyitva. A város öt kerületre van osztva, melyek mindegyikének élén egy járványbiztos áll.
Ma Oroszvégen fordult elő megbetegedés. Herman Pepi, egy oroszvégi leány rosszul lett, s mivel betegsége tünetei rendkívül gyanúsak voltak, a járványkórházba szállították.
A miskolczi 65. közös gyalogezred egy zászlóalja érkezett ide, hogy az itteni katonaság terhes szolgálatát megkönnyítse.
Dr. Stáremberg Ervin.