Románok rálőttek egy magyar hajóra

 (Megjelent: Budapesti Hírlap, 1913.07.09.)

 

Orsováról jelentik: A Dunai Gőzhajós Társaság Tegetthoff nevű személyszállító hajója, melynek Dobó Aladár a parancsnoka, tegnap délelőtt a Bulgáriában levő Lom-Palánkán 250 bolgár katonát vett a fedélzetére, hogy az ugyancsak bolgár Viddinbe szállítsa őket. A hajó a Duna közepén haladt, a mikor Pojtina román rakodóállomásnál a román partról nyolc- tíz katona a hajó felé kiabált. A mikor a hajó tovább haladt, az egyik katona a hajóra rálőtt. A golyó a parancsnoki híd fölött elsivított és nem tett kárt senkiben. A következő pillanatban másik lövés dördült el, a mely a parancsnoki híd mellett álló egyik bolgár katonának mellébe fúródott és halálos sérülést ejtett rajta. Egy harmadik lövés áthatolt a hajó falán és egy román paraszt utasnak karját roncsolta szét.
A hajón érthető megdöbbenés, támadt. Dobó Aladár hajóparancsnok nyomban rendelkezett, hogy a bolgár katonák és az utasok azonnal menjenek le a kabinokba. Majd — bár a hajó hátulsó részén a kereskedelmi zászló ki volt tűzve, a főárbocra és a hajó elejére is fölhúzatott egy-egy zászlót. A hajó ezután fokozott sebességgel tovább haladt. A sebesülteket egy a hajón lévő bolgár gyógyszerész vette ápolásba. Délben megérkezett a Tegetthoff Viddinbe és a hajó parancsnoka azonnal jelentést tett az incidensről az osztrák és magyar konzulnak. Az esetről a bolgár katonai vizsgáló bizottság és az államügyész is jegyzőkönyvet vettek föl, miután kihallgattak három román, egy szerb és egy magyar utast. A sebesült bolgár katonából kioperált golyóról megállapították, hogy román katonai fegyverből származik s a vizsgálóbíró lefoglalta, mint bűnjelet. A Tegetthoff ezután Viddinből a Romániában levő Kalafatba hajózott, ahová délután négy órakor érkezett meg. Itt a határrendőrségi kapitányság az incidensre vonatkozóan kihallgatott három román utast, más nemzetiségű utast azonban nem akartak kihallgatni. A hajó parancsnoka az esetről távirati jelentést akart küldeni felettes hatóságához, de táviratát sem Bulgáriában, sem Romániában nem akarták továbbítani és így csak ma reggel tehette meg jelentését, amikor a hajó megérkezett Orsovára. Román oldalról úgy tüntetik föl a dolgot, hogy ők abból a föltevésből indultak ki, hogy az állítólagos bolgár katonák bolgár nemzetiségű román alattvalók voltak, akik a határon átszökve bolgár szolgálatba léptek. A hajó legénysége ellenben azt vallja, hogy ez nem valószínű, minthogy a románok erősen őrzik a határt.
Éjjel jelentik nekünk Becsből: A Tegetthoff hajójára Viddinnél román katonák által intézett lövések ügyében az itteni illetékes helyekre még nem érkezett hivatalos jelentés, de beavatott helyről jelentik, hogy hasonló incidensek a Duna szerb-magyar partján többször megtörténtek, anélkül, hogy komolyabb következményei lettek volna. Ennek az esetnek sem szabad tehát nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Bizonyára a Romániában levő nagy izgatottságra vezethető vissza és simán fog elintéződni.

 

A képen: Magyar gőzhajó Orsovánál a Dunán, 1911-ben.

Forrás: Fortepan.

Három szék kell hozzá

 

"Tudjuk-e, hogy egy konfliktusban mi történt, vagy csak azt, hogy velünk mi történt, mintha a másik ott sem lett volna? Van erre egy jó gyakorlat, ami egyéni terápiában és műhelymunkában egyaránt jól beválik. Három szék kell hozzá, egymással szemben, háromszög alakban felállítva. Az egyik a sértett félé, a másik az odaképzelt sértő egyéné, a harmadik a bölcs, tárgyilagos megfigyelőé. A sértett fél leül a saját székére, és nyíltan, őszintén – akár dühösen is – elmondja odaképzelt ellenfelének, hogy miért haragszik rá. Utána egy pillanatra átül a bölcs megfigyelő székére, elengedi érzéseit, majd átül a képzelt ellenfél székére, és annak a szempontjából számol be az esetről. Meglepő módon legtöbbször át tudja venni a 'másik' szerepét, és teljesen más megvilágításba helyezi a konfliktust. Ettől érezhetően megváltozik a légkör. Utána a már nem annyira sértett fél átül a bölcs megfigyelő székére, és annak nevében megoldást javasol. A megfigyelő nem más, mint saját elfogulatlan, belső bölcsességünk, amely túllát az egócska mesterkedésein. Tapasztalatom szerint az, hogy egyik székről átülünk a másikra, megkönnyíti az átkapcsolást és a nézőpontváltást. Az pedig, hogy hangosan elmondjuk az odaképzelt másiknak, mi bajunk van vele, ahelyett, hogy magunkban forronganánk, keretet és határokat von a téma köré, rendet teremt a káoszban." (Beata Bishop)

Bíró András, a Kárpátaljai Hazajáró Honismereti és Turista Egylet elnöke