"Tudjuk-e, hogy egy konfliktusban mi történt, vagy csak azt, hogy velünk mi történt, mintha a másik ott sem lett volna? Van erre egy jó gyakorlat, ami egyéni terápiában és műhelymunkában egyaránt jól beválik. Három szék kell hozzá, egymással szemben, háromszög alakban felállítva. Az egyik a sértett félé, a másik az odaképzelt sértő egyéné, a harmadik a bölcs, tárgyilagos megfigyelőé. A sértett fél leül a saját székére, és nyíltan, őszintén – akár dühösen is – elmondja odaképzelt ellenfelének, hogy miért haragszik rá. Utána egy pillanatra átül a bölcs megfigyelő székére, elengedi érzéseit, majd átül a képzelt ellenfél székére, és annak a szempontjából számol be az esetről. Meglepő módon legtöbbször át tudja venni a 'másik' szerepét, és teljesen más megvilágításba helyezi a konfliktust. Ettől érezhetően megváltozik a légkör. Utána a már nem annyira sértett fél átül a bölcs megfigyelő székére, és annak nevében megoldást javasol. A megfigyelő nem más, mint saját elfogulatlan, belső bölcsességünk, amely túllát az egócska mesterkedésein. Tapasztalatom szerint az, hogy egyik székről átülünk a másikra, megkönnyíti az átkapcsolást és a nézőpontváltást. Az pedig, hogy hangosan elmondjuk az odaképzelt másiknak, mi bajunk van vele, ahelyett, hogy magunkban forronganánk, keretet és határokat von a téma köré, rendet teremt a káoszban." (Beata Bishop)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése