Kisebbségi sors

 (Megjelent: Budapesti Hírlap, 1934.02.18.)

 

(Székelyföldi választások — Volt kémek emlékiratai — Újabb letartóztatások a Felvidéken)
A román képviselőházban hetek óta tart a mandátumok igazolása felett megindult vita. Kiemelkedett belőle Bethlen György gróf felszólalása, aki a magyar választókkal szemben elkövetett erőszakoskodásokat tette szóvá bőséges adatanyag felsorakoztatásával. Ezt a felszólalást már alátámasztotta a múlt héten egy román képviselő beszéde is, most pedig Moldován Viktor nemzeti parasztpárti képviselő az udvarhelymegyei választások ismertetése kapcsán volt kénytelen elismerni, hogy megakadályozták a magyarok részvételét a választáson, ha nem voltak hajlandók a liberális kortesek parancsának engedelmeskedni. Moldován fölhívta a figyelmet arra a tényre, hogy Udvarhely megyében, amely úgyszólván színmagyar, a választási statisztika szerint a magyarpárti szavazatok száma csak 4800 volt, viszont a liberálisok a magyar szavazatok hatvan százalékát írták a maguk javára, holott köztudomású, hogy a magyarok nem hívei a liberális pártnak. Nem kérte a választás megsemmisítését, nehogy a magyarság jogosult mandátumaihoz jusson, csak vizsgálatot szorgalmazott, hegy a bűnösök, akik a választók akaratát meghamisították, elvegyék büntetésüket.

Érdekes összejövetel volt a napokban Brassóban. Azok a román intellektuelek jöttek össze, akik egyrészt háború alatt kémszolgálatot végeztek Erdélyben a román királyság számára, másrészt, akik háború alatt átszöktek az osztrák-magyar hatóságok elől a régi Romániába. Russu-Abrudeanu nevű újságíró hívta össze az értekezletet, aki arról nevezetes, hegy összegyűjtötte a nemzeti parasztpárt vezérei ellen azokat az adatokat, amelyekkel bizonyítani akarta, hogy nem harcoltak Nagy-Romániáért. Russu-Abrudeanu, a liberális párt embere s rendszerint leleplező röpiratok írására szokták fölhasználni. A gyűlés elhatározta, hogy a kémek és szökevények megírják és közzéteszik munkásságuk történetét.

A cseh államrendőrség néhány napi pihenés után ismét munkába lépett. Ungváron foganatosított nagyszabású letartóztatásokat. Egy nap alatt öt embert vettek őrizetbe, akik közül egy orosz emigráns, a többi a város magyar intelligenciájának tagja. A letartóztatásokról több napi titkolózás után végre hivatalos jelentést adtak ki, amely így szól: letartóztatták Simkovics Vaszilt, más néven Spernák erdőfelügyelőt, aki a vizsgálat adatai szerint a debreceni politikai hatóságokkal (?) volt összeköttetésben, Szakács Mihály volt csendőrt, Kosta Vladimir volt cári tisztet, Sirky Gyula podhorjáni, Hadnagy Pál suskói lakost és Kuruc Nándor ungvári diákot. Szakácsot akkor tartóztatták le, amikor Mezőkaszonynál át akarta lépni a magyar határt. Simkovics erdőfelügyelőnél bélyegzőt találtak, amelyen körirat volt a következő szöveggel: „Magyar Királyi Titkos Levente Légió Felső-Magyarországon", — Simkovicsnál gyűjtőívet is találtak, amelynek segítségével a társaság tagjai állítólag pénzt akartak gyűjteni Kárpátalja elszakításának céljaira. Annak a szemléltetésére, hogy milyen komoly alapja van az ilyen „kémfogás"-nak, itt közöljük egy hasonló esetnek fejleményeit. Csejcsner Gyuláné nevű magyarországi asszony, egy katonatiszt elvált felesége, tavaly nyáron nyitrai rokonaihoz ment látogatóba. Besúgás alapján — a besúgóról kiderült, hogy Gillányi nevű fogságban levő ember — letartóztatták és a nyitrai kerületi bíróság kémkedésért elítélte kétévi fegyházra. Azóta börtönben ül s ügye fellebbezés folytán csak most került a felsőbíróság elé, amely felmentette. Amikor az ügyész további fogvatartását kérte, ezt elutasították és nyomban szabadlábra helyezték, sőt útlevelét is visszaadták, hogy hazatérhessen. Arról persze nem beszélnek, hogy több mint nyolc hónapig ártatlanul tartották bebörtönözve.

A képen: Az ungvári Ung-part a cseh időkben.

Forrás: Fortepan

Elveszett a belső iránytű

                                                                                                          

„Az elmúlt évtizedben, különösen mióta a közösségi média megjelent és elkezdte uralni az életünket, a befelé fordulás és az elcsendesedés szinte hiánycikké vált az életünkben. Nem tudunk már csöndben maradni. Nem tudunk egy kicsit magunkba nézni, hogy "ki vagyok én?, honnan jöttem?, milyen álmaim voltak?, azok az álmok most hol vannak?, hol tartok ahhoz képest?, kihez hasonlítom magam?". Nagyon sok embernek szorongást és frusztrációt jelentett az, hogy látta a másikat a közösségi médián, és elkezdte hozzá hasonlítani a saját megélését. Amit én elveszni láttam az elmúlt időben, az a belső iránytű, mert az iránytű kikerült, a közösségi média szolgáltatta, és annak mentén próbáltuk meg a saját életünket igazgatni, miközben - tetszik, nem tetszik - az iránytű csak belül tud lenni, és most ehhez kell visszatalálni, ehhez a belső maghoz, ami ott van mindannyiunkban, csak hát keveset ápolgattuk, keveset törődtünk vele, mert inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy az Instagramon ki mit csinál.” (Orvos-Tóth Noémi)

Vivat Bachus

 

Nagy különbség

 

 A szocializmusban a diákot felszólítja a tanár:

- Na, fiam! Sorold fel nekem a baráti országokat!
- Csehszlovákia, Románia, NDK, Bulgária, Lengyelország.
- Jól van! Ám a legfontosabb kimaradt: a Szovjetunió.
- Az nem baráti ország, hanem testvéri.
- Ugyan miért? - kérdi a tanár.
- Mert a barátait maga választja meg az ember.

 

A dicső múlt emlékei

 

A kárpátaljai Mezőkaszony község sokkal szebb időket is megélt már. Már a 15. században mezővárosi rangot kapott, később, egészen a trianoni határok meghúzásáig járási székhely volt, járásbírósággal. Ekkor elvesztette vonzáskörzetének és gazdasági kapcsolatainak nagy részét, az egykori híres szőlők is tönkrementek. Ma már szinte hihetetlen, hogy mennyire virágzott itt valamikor a gazdaság, hogy a településen több pénzintézet is működött. Íme, néhány kép, ennek bizonyságául.

Forrás: Hungaricana.

Az ukrán nyelvtörvény árnyékában