2021. május 7., péntek

Elveszett a belső iránytű

                                                                                                          

„Az elmúlt évtizedben, különösen mióta a közösségi média megjelent és elkezdte uralni az életünket, a befelé fordulás és az elcsendesedés szinte hiánycikké vált az életünkben. Nem tudunk már csöndben maradni. Nem tudunk egy kicsit magunkba nézni, hogy "ki vagyok én?, honnan jöttem?, milyen álmaim voltak?, azok az álmok most hol vannak?, hol tartok ahhoz képest?, kihez hasonlítom magam?". Nagyon sok embernek szorongást és frusztrációt jelentett az, hogy látta a másikat a közösségi médián, és elkezdte hozzá hasonlítani a saját megélését. Amit én elveszni láttam az elmúlt időben, az a belső iránytű, mert az iránytű kikerült, a közösségi média szolgáltatta, és annak mentén próbáltuk meg a saját életünket igazgatni, miközben - tetszik, nem tetszik - az iránytű csak belül tud lenni, és most ehhez kell visszatalálni, ehhez a belső maghoz, ami ott van mindannyiunkban, csak hát keveset ápolgattuk, keveset törődtünk vele, mert inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy az Instagramon ki mit csinál.” (Orvos-Tóth Noémi)

dátum:
Címkék:

1 megjegyzés:

Billy Cobham junior írta...

Vitaindítónak/beszélgetésnek jó téma, de tudjuk ez sokkal mélyebb, tágabb kiterjedésű kérdés.
Talán azokra,
a külvilág által, az egyént befolyásoló hatásokra, - az önismerettel, reális célokkal nem rendelkező - emberek problémáira gondolt?
Az ön megismeréshez,önvizsgálathoz kétségkívül többszöri elvonuláshoz, csendre van szükség. - Talán néha ez is elég, hogy korrigálhassuk a
magunk, vagy mások által kijelölt utakat.
Nem szándékozom túl bonyolítani a kérdést, de én tapasztalatból mondom, /66év/; mivel a megfelelő önismeret egy viszonyítást, kölcsönhatást jelent a társadalommal, természettel,-ezért ezek
közvetett, és közvetlen kapcsalota,visszajelzése, a helyes, magasszintű ismerete nélkül nem sikerülhet.Ez pedig sok időt vesz igénybe, -bár tanulási képességtől, iskolától, témaválasztástól is függ.
Ezért talán fontosabb,-főleg fiatalabb korban okos, jószándékú szülőkre, pedagógusokra, szakemberekre bízni a fiatalokat, akik a szárnyukat nem letörik, - tehetségüket, értékeiket észreveszik,kiteljesedésüket segítik, de sérülés mentesen el is térítik az élet zsákutcáiktól, megvédve így az idő elvesztegetésétől, akár tragédiáktól.
- Én többnyire autodidakta módon pancsoltam bele az élet,a/tudás/dolgaiba,"nyitogatva ezer ajtót", - ez miatt kifutva az időből, az önismeretemmel most semmit sem tudok kezdeni.
Egyetlen vígaszom, hogy, ha zárva találtam, vagy csalódás is ért a "szobákban," Elmondhatom, hogy legalább megpróbáltam,-mindig kíváncsi voltam magamra, s a Világra. Így is megérte, sok szépet, jót kaptam, ha nem is jutkttam fel a csúcsra.

2021. május 8. 5:27

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)