„A
házassági konfliktusok – a hétköznapi bosszúságoktól a mindent elpusztító
háborúskodásig - végső soron két kategóriába sorolhatók: amelyeket meg lehet
oldani és amelyek örök életűek. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a probléma ilyen
vagy olyan formában örökké az életetek része marad. Sajnos a házassági
konfliktusok 69%-a az utóbbi kategóriába esik. A négyévente esedékes
utánkövetéses vizsgálataink során időről időre látjuk, hogy a házastársak még
mindig ugyanazon problémák miatt kerülnek konfliktusba egymással. Megváltozott
a frizurájuk, új ruhákat hordanak, felszedtek (vagy leadtak) néhány kilót, de
még mindig ugyanazon veszekszenek. Egyes párok mégis elégedettek a
házasságukkal, mert megtalálták a módját, miként kezeljék úgy megkerülhetetlen
problémáikat, hogy azok ne váljanak nyomasztóvá, megsemmisítővé. Állandóan azon
vannak, hogy feloldják a problémát, jó szándékkal, kedélyesen. Ez olykor
sikerül, máskor nem. De mert elismerik a problémát, illetve beszélnek róla,
elejét veszik annak, hogy megterhelje a kapcsolatukat. Ezek a párok ösztönösen
ráéreztek arra, hogy bizonyos nehézségek éppúgy az élettel járnak, ahogy az
öregkorral a krónikus betegségek. Olyanok ezek, mint egy berozsdásodott térd,
egy fájós hát vagy érzékeny gyomor. Valószínűleg nem repesünk az örömtől, hogy
ilyen gondjaink vannak, de megtanuljuk, hogyan kerüljük el azokat a
helyzeteket, amelyek tovább rontanák az állapotunkat, ahogy azt is, hogy milyen
módszerekkel könnyíthetünk a nehézségeken. Nagyon jól fogalmazta meg ezt a
pszichológus Dan Wile: „Ha hosszú távú kapcsolathoz választasz partnert, akkor
végső soron egy olyan sajátos, megoldhatatlan problémacsomagot választasz,
amellyel az elkövetkező tíz, húsz vagy ötven évben foglalkoznod kell.” A
házasság akkor lesz sikeres, ha olyan problémákat választasz, amelyekkel meg
tudsz küzdeni.” (John Gottman)
