Átíró kerestetik

Tisztelt egybegyűltek! Azért vagyunk ma itt, hogy megalakítsuk a Magyar Irodalom Átírásáért Küzdők Demokratikus Szövetségét, a MIÁKÜSZ-t. Mert, kérem tisztelettel, még a laikus számára is nyilvánvaló: az irodalom döntő mértékben felelős azért, hogy népünk oly nehezen alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz.

Mert milyen példákat is állít ez az irodalom a felnövekvő nemzedék elé? Vegyük például Petőfit. Kérem, ahogy az a Kukorica Jancsi a juhokat őrzi, az katasztrofális, nélkülözi a munkamorál legalapvetőbb ismérveit, sőt, kimeríti a hűtlen kezelés tényálladékát. Vagy itt van mindjárt Lúdas Matyi. Ez az ember hol orvosnak, hol meg építésznek adja ki magát, s megkárosítja, sőt, tettleg bántalmazza a jónevű vállalkozót, Döbrögit.

Teljesen torz képet fest a kapitalista valóságról bizonyos Jókai Mór Az aranyember című regénye is. Nonszensz, hogy Tímár Mihály egyik napról a másikra otthagyja jól menő vállalkozását és elmegy boldogan élni. Hát hogy jön ehhez egy igazi tulajdonos?

A példákat hosszan sorolhatnám, de gondolom, ez is elég ahhoz, hogy belássuk, ha helyt akarunk állni Európában, az irodalmunkat alapjaiban kell átírni. A kérdés persze az, hogy kit bízzunk meg ezzel a roppant kényes, rendkívüli körültekintést igénylő feladattal.

Megvallom őszintén, én előbb bizonyos Júdásra gondoltam, mert ő egy tál lencséért is elvállalná a munkát, ami a mai, válságos időkben egyáltalán nem mindegy. Ám sajnos, őt már elég nehezen tudnánk elérni. Sorra vettem hát a kortárs tollforgatókat, s döbbenten kellett megállapítanom, nincs egyetlen olyan magyar írónk sem, aki képes lenne átírni a magyar irodalmat.

Történtek persze gyatra próbálkozások. Egyik jelöltem például az egri vitézeket, mint hadiipari kisvállalkozókat mutatta be, ami eleinte ígéretes megoldásnak látszott. Sajnos, a regényből csak két oldal született meg, mert a várvédők már az első napon privatizációs versenytárgyalást írtak ki, melyet egyetlen pályázóként a törökök nyertek meg.

Gondoltam persze arra is, hogy irodalmunkat egy pártatlan külföldi szakemberrel kellene átíratni. Egy franciát, bizonyos Moliere-t szerettem volna felkérni erre a feladatra, de kormánykörökben ez a tervem meglehetős tiltakozást váltott ki. A fösvény című darabja miatt ugyanis alapvetően ellenzéki beállítottságúnak tartják, s félő, hogy ezt az alkalmat is kihasználná a megszorító intézkedések lejáratására. Aztán az is kiderült róla, hogy tulajdonképpen antiszemita.

Egy Shakespeare nevű angol szakember viszont azzal utasította el felkérésemet, hogy jelenleg épp saját műveinek átírásával van elfoglalva, mivel kiderült, hogy ezek sem felelnek meg a piacgazdaság, pláne meg az alapvető emberi jogok követelményeinek. Szegény, főleg Othello miatt van nagy bajban, aki mór bevándorló létére meggyilkolta európai feleségét, ami már önmagában a rasszizmus megnyilvánulásának tekinthető.

Végül egy német írót szerettem volna megnyerni az ügynek, ám ő a Bánk bánt csupán Gertrudis szemszögéből hajlandó átírni, külön kiemelve a felszabadító meráni csapatok és a Bánk vezette magyar ellenforradalmárok szembenállását.

Maradjunk tehát a saját házunk táján! Ezennel nyílt pályázatot hirdetek honfitársaim számára a magyar irodalom piacorientált szempontú átírása végett. A feladat rendkívüli, de nem kell megijedni: a Hét krajcárhoz például hozzá sem kell nyúlni. Az ma is időszerű.