Átverés felsőfokon

Mindig gyanakvással fogadom, amikor okosnak látszó emberek mindennek ki akarják számolni a pénzben kifejezhető értékét. Oda jutottunk, hogy, már arról is olvashattunk, hogy mennyibe kerül egy gyerek (felnevelése), ami nyilván teljesen nonszensz, hiszen a gyermekvállalásnak vannak olyan összetevői, amelyek pénzben egyáltalán nem mérhetők.

Most, hogy megjelentek a felvételi ponthatárok, egy nyíregyházi lap kiszámolta, mennyibe kerül egy diploma Nyíregyházán, Debrecenben és Budapesten. Tényként kezelték, hogy egy gyerek taníttatása az általános iskolától a diplomáig átlagosan 30 millió forintba kerül, ami nyilvánvaló képtelenség, hiszen olyan fiatalok is szereznek diplomát, akiknek családjában tanulmányaik ideje alatt a nettó összjövedelem sem éri el ezt az összeget.

Meg aztán belekalkuláltak olyan kiadásokat is, amelyek akkori is felmerülnek, ha a gyerek nem is jár iskolába, hiszen ruházkodni, közlekedni, étkezni mindenképpen kell.

Ám nem az a lényeg, hogy ez az összeg most 30 millió vagy éppen ennek a fele, hanem az, hogy a gyerekek már az érettségi megszerzése sem egyenlő esélyekkel indulnak „harcba” és egyáltalán nem a tehetségre gondolok. Ameddig az iskola nem készít fel az eredményes érettségire, ameddig különórákon kell megszerezni a versenyképes tudást, addig a szegények mindig hátrányos helyzetben lesznek.

Ami pedig az egyetemi képzést illeti, az ebből a szempontból átverés felsőfokon.  Annak idején azzal az indoklással vezették be a költségtérítést, hogy így a diákok komolyabban veszik a tanulást. Ez nyilván igaz is. De a rendszerváltás után olyan ígéreteket kaptunk, hogy egyetemi ösztöndíjak egész rendszere segíti majd a tehetségeket. Ehelyett kaptunk egy diákhitelt, mely egy vakrepülés, hiszen már akkor be kell vállalni a visszafizetését, amikor még fogalmad sincs, hogy lesz-e miből.