Hódítók bilivel, hálóingben

Nagyszüleim sohasem akartak mesélni arról, hogy miként is történt annak idején a szovjet bevonulás. Hogy miként élték meg azt, amikor Kárpátalja hirtelen a Szovjetunióhoz került. Azt persze tudtam, hogy nagyapám évekig lágerben volt, de többet szinte semmit. Amikor az iskolában azt tanultuk, hogy milyen kitörő örömmel fogadták a helybéliek a felszabadítókat, csak a fejüket csóválták. Ma már tudom, minket akartak megkímélni.

Munkácsra 1944 őszén vonultak be az oroszok, egyetlen puskalövés nélkül, mert a környező hegyeken felállított ágyúkkal szemben képtelenség lett volna megvédeni a várost. Bevonulásuk után elkezdődött a rettegés korszaka, mindennaposak voltak a rablások, az erőszak, a garázdálkodás, esténként részeg orosz katonák lövöldöztek a városban. Sokan bedeszkázták a házuk ablakát, mintha ez bármilyen védelmet is jelentett volna a géppisztolyok ellen.

Ám, mint később megtudtam, még ebben a szörnyű időszakban is tudtak az emberek mosolyogni, pontosabban olykor kiröhögték a hódítókat. A szovjet katonák között meglepően sok volt a nő. Nagymamámnak, mint az efféle polgárasszonyoknak általában, gyönyörű hálóingei voltak. No meg, a sok gyermek miatt, több, hófehér porcelánból készült bili is készenlétben állt a házban.

A katonák sorra átvizsgálták az épületeket. Nem csak ellenséget kerestek, hanem szajrét is. Már ahol maradt, mert a javát, főleg a zsidó házakból, már elvitték a nyilasok.

A család a sarokba húzódva, rémülten nézte végig, amit felforgatják a lakást. A szekrényben megtalálták a hálóingeket, az ágy alatt a bilit. Soha nem láttak ilyet, csak filmeken. Szentül hitték, hogy ez a gyönyörű csipkeköltemény estélyi ruha, elvégre, mért öltözne ki valaki ennyire az alváshoz. S mivel a nő, a pokolban is, sőt a katona ruhában is, gyorsan felpróbálták. Csak úgy, rá a katonazubbonyra. Aztán már le sem akarták venni.

Ám mielőtt elmentek, még összeszedték a gyönyörű porcelán biliket. Nem hitték, hogy valaki ezeket a míves edényeket olyan alantas célra használja.

Amint kiléptek a házból, a tiszt felsorakoztatta őket, ahogy katonáéknál illik. Így vonultak lépésben a szomszéd házhoz, a nőkön hálóing, vállukon a géppisztoly, kezükben a bili. És ekkor, a legnagyobb szörnyűségek közepette, amikor kivétel nélkül mindenkinek veszélyben forgott az élete, elfojtott röhögés szűrődött ki az ablakok mögül.