Haza nélkül nem lehet élni...

Bauer Tamás közgazdász, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő néhány évvel ezelőtt a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóján a galamus.hu portálon Különvélemény jeles napokon címmel írt cikkében többek között azt állította, hogy Trianon egyáltalán nem volt sorstragédia, sőt nem is volt igazságtalan, valamint, hogy nemzeti összetartozás nem létezik, mert a határon túli magyarok nem tartoznak a nemzethez. Sajnos, bár az évek telnek, a kérdés ma is időszerű, hiszen ez a vélemény, olykor finomított formában, ma is gyakran elhangzik a politikai játszótereken.  Talán az alábbi idézetből megértenek valamit.

„Megértettem, hogy haza nélkül nem lehet élni – a haza nem jó, nem is nagyszerű, nem vonzó, sem eszményi, legtöbbször éppen olyan zavaros, nemritkán förtelmes emberi vállalkozások összessége, mint a család –, mégis, ahogyan család nélkül nincs élet, úgy haza nélkül sem lehet igazi életet élni. Mi volt a haza?… A városok, erdők, a tengeröböl, a pusztaságok? Az emberek a parasztházakban és a kávéházakban? A történelem, véres alakokkal, névtelen tömegekkel és szerződésekkel, melyeket soha nem tartottak be a szerződő felek, mert az idő és az emberi szándék végül mindig erősebb volt, mint a pecsét és a szerződés? A házak és az erdők, pusztaságok végül is helyükön maradtak, s az emberek születtek és meghaltak, s mindig újra megtöltötték a lakásokat és köztereket. Nem, a haza más volt. A haza a tudat volt, hogy van egy nyelv, egy érzés, egy szerződés, valamilyen sehol nem látható, s mégis, minden pecsétes pergamennél, levéltárban őrzött kutyanyelvnél valóságosabb, láthatatlan és tapinthatatlan szerződés, melyet az ember egy földrajzi hellyel, egy éghajlattal, néhány étellel, a vegetatív idegrendszer reflexeivel, régen elhalt emberek tapasztalataival és bűneivel, erényeivel kötött.” (Márai Sándor: Jelvény és jelentés)