2018. február 3., szombat

Ebből is tanulhatna az ukrán vezetés



(Az alábbi hír különösen kedves nekem, hiszen anyai nagyapámról van szó.)
Prágai Magyar Hírlap
1926.12.31.
— A nyelvtörvény betartása Körmöcbányán. Körmöcbányái tudósítónk jelenti: A nyelvtörvény végrehajtási rendelete feljogosít minden állampolgárt arra, hogy a felsőbb hatóságokhoz panasszal forduljon a törvényt és rendeletet sértő alsóbb hatósági intézkedések ellen. Ezen az alapon nyújtott be panaszokat egyes minisztériumokhoz Tonhaizer Ferenc, az országos keresztényszocialista párt körmöcbányai titkára. A postaügyi minisztérium a beérkezett panaszt áttette a pozsonyi igazgatósághoz, amely egyik tisztviselőjét küldte a Tonhaizerrel való szóbeli tárgyalásra. Az e napokban lefolyt hosszabb tárgyalás során Tonhaizer ígéretet kapott arra vonatkozólag, hogy — bár a nyelvrendelet nem vonatkozik a postára — a körmöcbányai postahivatalban rövidesen német nyelvű tájékoztató felírásokat is alkalmaznak, hogy a rádióengedélyek iránti kérvényeket és egyéb beadványokat német nyelven is be lehet nyújtani és hogy a postahivatal tisztviselői kötelesek lesznek német felekkel németül beszélni. A kétnyelvű fuvarlevelek és utalványok bevezetésére irányuló kívánságát viszont elutasították, végül pedig a német nemzetiségű postások alkalmazására vonatkozó követelését, illetőleg a kiküldött felügyelőtől azt a tanácsot nyerte, hogy a számbajöhető németek adják be kérvényeiket a postaigazgatósághoz, ahol kedvező elintézésre számíthatnak.
Fotó: Körmöcbánya (Kremnica) látképe
A szerkesztő megjegyzése: Körmöcbányának 1910-ben 4515-en éltek, ebből 1514 német, 1501 magyar és 1482 szlovák. 2011-ben az 5601 lakosból 4903 szlovák, 61 roma, 45 német és 27 cseh. (Wikipédia)

Nincsenek megjegyzések: