Az oktatás ránctalanítása

Az egész sajtót bejárta a Vezsenyi László makói testnevelőtanár ügye, aki a digitális oktatás keretében humoros tornagyakorlatokkal dobta a testnevelésórákat. Százezrek látták videóját, melyben a digitális oktatásra való áttérés kezdetén bebizonyította, úszni otthon, akár a nappaliban is megtanulhat az ember, ha van egy vasalódeszkája.

Mindenki értette a humort és a pedagógiai célt is, ismert sportolók, edzők nyilatkoztak róla elismeréssel, csak a tankerületi vezető, Balázs József nem. Ő, ahelyett, hogy legalább dicséretben részesítette volna, mélységesen megalázta a pedagógust, leszedette vele a közösségi oldalról a videót, eltiltotta a diákjaitól és kötelezte, hogy naponta készítse el a tanulóknak szánt anyagot és küldje be ellenőrzésre a tankerülethez. Az általános felháborodást követően, miután az illetékes minisztérium is túlkapásnak minősítette a tankerületi igazgató eljárását, Balázs József lemondott.

Ennyi a történet. Legalábbis egyelőre. Sajnos. Ezzel ugyanis nem oldódott meg semmi. Ugyanis itt lenne az ideje, hogy megvonják a tankerületek működésének mérlegét, pontosítsák a hatáskörét és feltegyék azokat a kérdéseket, melyeket már rég fel kellett volna tenni. Engem például nagyon érdekelne, mért van szükség iskolaigazgatóra (pardon, intézményvezetőre), ha még a tanóra anyagát, illetve az átadás módját is a tankerület ellenőrzi? Egyáltalán, mihez van joga egy tankerületi vezetőnek? Hiszen ilyen alapon legközelebb azt is előírhatja, hogy a tanár milyen színű krétával írhat a táblára. Ha az iskolaigazgatónak nem tűnt fel a videó, vagy legalábbis semmi kivetni valót nem talált benne, vajon ki hívta fel rá a tankerületi vezető figyelmét?

És most jön talán a legfontosabb kérdés, vajon elvárható-e egy pedagógustól ezek után, hogy kísérletezzen, új módszereket próbáljon ki, ha büntetnek érte? Hiszen jelen esetben a kísérlet sikerült, a tankerület mégis fenyített. Mi lenne, ha egy kísérlet nem sikerülne, ami természetes velejárója a kísérletezésnek? Mert nem az a kérdés, hogy Balázs József a helyén marad-e, hanem, hogy egyedül volt-e. Sőt, még csak nem is az a kérdés, hogy egyedül volt-e, hanem az, hogy a tankerületi rendszer alkalmas-e jelenlegi formájában az újítók támogatására, azaz mit tud és akar kezdeni azokkal, akik kilógnak a sorból?

Mert ha nem és erősen így tűnik, akkor sok ezer Vezsenyi Lászlónak fogják még elvenni a kedvét az egésztől. Persze, látszólag, messziről a közoktatás jólvasalt lesz és ránctalan, csak éppen viselhetetlen. Ja, és maradt még egy kérdés. Vajon mért váltott ki ilyen dühöt az igazgató úrból egy ártatlan videó? Lehet, hogy mentálisan nem tud elszakadni a jól bevált kötélmászástól?

Orémus Kálmán