A lakodalom szépen, rendben lezajlott, mindenki jólérezte magát. A két rokonság nemcsak összeismerkedett, de össze is barátkozott. A mulatság után néhány héttel aztán az ifjú férj megkereste a közeli rokonokat és barátokat, mondván, segítség kellene, az apóséknál, aki sokat betegeskedik, meg kellene csinálni a kerítést, amúgy, kalákában.
El is mentek öten-hatan egy hétvégén az új rokonokhoz. Az apósékkal együtt lakott a nagymama és a nagypapa is. Már mindent előkészítettek, ott állt a sóder, a cement, no meg a szerszámok, mert akkoriban betonkeverő legfeljebb csak a nagy építőcégeknél volt, a betont mindenki kézzel, pontosabban lapáttal keverte, aztán vödörrel juttatta el a rendeltetési helyére. Kemény munka volt.
Már épp nekikezdtek volna, amikor kilépett az ajtón a nyolcvan éves nagypapa és közölte, ő is részt akar venni a munkában, nem lenne rendjén való, ha a család teljesen kimaradna belőle. Próbálták lebeszélni, meggyőzni, hogy van itt elég fiatal, hajthatatlan volt, így ráhagyták a dolgot.
Ahogy haladtak a munkával, egyre melegebb lett és hamarosan észrevették, hogy az öreg kezd fáradni. Ömlött róla az izzadság, az arca kipirult és egyre nehezebben vette a levegőt. Előbb próbáltak neki könnyebb feladatot adni, megkérték, hozzon egy kis ásványvizet, de azzal hárította el, hogy menjenek a fiatalok, ők gyorsabban megjárják.
Később, már mintha meg is szédült volna, erősen lihegett és a többiek attól tartottak, mindjárt összeesik, ennek ellenére nem volt hajlandó pihenni. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy a fiatalasszonyt kell segítségül hívni, elvégre, ha a lányunokának nem fogad szót a nagypapa, akkor senkinek. Jött is hamarosan, mosolyogva, hízelegve kérlelte az öreget, hogy pihenjen egy kicsit, elvégre van itt elég munkáskéz.
Eleinte ez sem vezetett eredményre, de aztán az unoka bekeményített, és egyszerűen ráparancsolt a nagypapára, hogy menjen, üljön le, mégpedig most, azonnal. Mire az öreg közölte, hogy akkor jó, pihen egy kicsit, de csak egy félórácskát, aztán folytatja tovább.
Mint minden rendes falusi háznál, itt is volt az udvaron egy nyárikonyha és annak az árnyékában, a szőlőlugas alatt egy kényelmes lóca. Pontosan a ház bejárati ajtajával szemben. Ide ült le az öreg, ám alig helyezkedett el, kinyílt a ház ajtaja és kilépett rajta hites felesége.
-- Nagyon leültél, Józsi! – kiáltott rá az öregre. – Eredj csak, míg pihensz, hozz két vödör vizet a kútról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése