Semmi nem elég

 

 Figyelj, haver! Tölts még egy whiskyt! Vagy inkább kettőt! Dehogy vagyok elkeseredve! Na, jó, legfeljebb egy kicsit. Képzeld, elköltözött a Betty. Ezeknek a mai nőknek semmi nem elég. Nincs bennük semmi tisztelet! Nem becsülnek meg egy igazi férfit!

Figyelj, haver! Napi két órát gyúrok. De mint az állat! Negyven centis a bicepszem, tudom, mert minden nap mérem. De ez nem jelent semmit! Pedig még azt is megengedtem neki, hogy mindennap megtapogassa. Hát milyen nő az ilyen?

És mindent megvettem neki. Pontosabban, majdnem mindent. Egymilliót fizettem a melléért, hatszázezerért csináltattam meg az orrát. De ez neki nem volt elég. Azt mondja, vegyek neki ájfont. Hát hogyne! Mindennek van határa! A mellét meg az orrát én is látom. De abból mi hasznom van, hogy ő ájfonnal menőzik? Ez elvi kérdés, kérlek szépen, és egy férfinek legyenek elvei.

Képzeld, amikor elkészült a melle meg az orra elkészült, azonnal elkezdett szelfizni. Csak szórta magáról a képeket, a hálószobában, a fürdőben, de még a mosdóban is. Én meg mondtam neki, ne használjon a szelfizésnél mindenféle szűrőket, mert aki élőben találkozik veled, vagy nem ismeri meg, csalódik. Hát erre nem megsértődött! Pedig én csak azért szóltam, hogy tudja, mihez tartsa magát. Érted? Hogy el ne szálljon magától.

Aztán elvittem magammal nyaralni a tengerre. Ez meg elkezdte, hogy milyen kedves tőlem.

-- Tisztázzunk valamit, anyukám! – mondtam neki. – Ebből nem csinálunk rendszert! Nem azért hoztalak el, mert ez neked jár, hanem hogy én ne legyek egyedül. Hogy jólérezzem magam. Kinek van kedve azzal tölteni a fél nyaralást, hogy vadidegen nők után szaladgál!

Akkor teljesen kivetkőzött magából. Azt kiabálta, hogy ő ezt már nem bírja. Mit nem bír? Hiszen megadtam neki mindent.

Aztán egy kicsit megnyugodott. Én újra megmutattam neki a bicepszemet, de nem akarta megtapogatni. Ki érti ezeket a nőket? Ültünk a konyhában, egyszer csak felkiáltott:

-- Jaj, ott mászik a falon egy pók! Azonnal csinálj valamit!

Ronda egy dög volt. És nagyon ijesztő. Gyorsan felugrottam a székre és kiabálni kezdtem:

-- Csinálj te valamit! Ez rettenetes!

Amikor a pók eltűnt, ő bement a szobába, összecsomagolt és elköltözött. Egy pók miatt! Én meg maradtam azzal a rettenetes döggel, mert ott van még valahol, a szekrény alatt.

Hogy most mit fogok csinálni? Holnaptól fél órával többet gyúrok. El kell érnem a 42 centis vastagságot! Hogy mi legyen 42 centi? Hát a bicepszem, te hülye! De igazából most már elbizonytalanodtam. Ezeknek a mai nőknek semmi nem elég. Nincs bennük semmi tisztelet! Nem becsülnek meg egy igazi férfit!