Ezt fordítsa le!

                                                                                                         

Még elsősök voltunk az ungvári egyetemen, amikor a Szputnyik Ifjúsági Utazási Iroda, mely a Komszomol fennhatósága alatt állt, hallgatókat toborzott a minden évben elindított tolmács- és idegenvezető tanfolyamára. Többen is jelentkeztünk a baráti körömből, jó bulinak látszott és később aztán rengeteg élményt köszönhetek ennek. No meg, a feleségemet is, de ez egy másik történet.

A tanfolyamon sok mindent tanultunk, de, természetesen, kiemelt hangsúlyt kapott a politikai nevelésünk, hogy a külföldi turistákkal találkozva, nehogy meginogjon (nem létező) elkötelezettségünk a rendszer iránt. Pedig sok újat nem tudtak nekünk mondani, hiszen már az egyetemen is tele voltunk teljesen fölösleges politikai tantárgyakkal. Ilyen volt például a párttörténelem, magyarországi nevén a munkásmozgalom története, melyet első évfolyamon egy, az általa oktatott tantárgyhoz képest meglepően nyitott és emberséges középkorú tanár tanított. Egy Kárpátaljára származott orosz, aki egy szót sem tudott magyarul. Természetesen, mint minden ilyen tantárgyat, ezt is oroszul tanultuk.

Egyszer, nagy meglepetésünkre, a tolmácstanfolyamon is felbukkant, előadást tartott nekünk. Úgy tűnik, mély nyomokat hagytam benne, ugyanis azonnal felismert, pedig vagy ötvenen ültünk az előadásain. Szünetben megkérdezte, mit csinálok ott, én meg elmondtam, hogy tolmácsnak szeretnék lenni. Akkor még nem tudtam, hogy ennek a beszélgetésnek folytatása lesz.

Ezekből a politika tantárgyakból bizonyos időközönként szemináriumokat tartottak, ahol az előre megadott három-négy témából a diákoknak kellett előadást tartaniuk, amihez elvben el kellett volna olvasni néhány arasznyi vastagságú Lenin-művet, ezt azonban tényleg csak a legmegátalkodottabbak követték el. Jobb esetben próbáltunk ezt-azt összeollózni, de sokszor még azt sem.

Volt egy évfolyamtársam, aki nemcsak ezzel a tantárggyal állt hadilábon, hanem az orosz nyelvvel is. De nagyon. Ezt a tanárok is tudták róla, legtöbbjük igazán türelmesen szemlélte, amint kézzel-lábbal magyaráz. A következő ilyen párttörténeti szemináriumon aztán épp őt hívta ki a fent említett előadó a pulpitusra, hogy számoljon be felkészültségéről. Tétován felállt, egy darabig csak pislogott. A tanár finoman noszogatta. És akkor támadt egy mentőötlete.

-- Én tudom, csak oroszul nem tudom – mondta oroszul.

A tanár gondolkodóba esett. Aztán megakadt rajtam a tekintete. Épp az egyre sápadtabb fiú mellett ültem.

-- Semmi baj! – kiáltott fel a tanár önnön zsenialitásától fellelkesülve. – Hiszen van itt egy tolmács! Tolmács elvtárs, fordítson!

Én is felálltam. Tudtam, hogy itt sok jóra nem számíthatok. Csak abban reménykedtem, hogy a másik töredelmes beismerő vallomást tesz, és akkor megszabadulok ettől az emberfeletti próbatételtől. De ő nem adta fel, teljesen összefüggéstelen szavakat mondott, igazi tudományosnak ható halandzsát adott elő, fellelkesült arccal, nagyokat gesztikulálva. Valahogy így:

-- Bolsevik, mensevik, Lenin, szocializmus, revolúció, Auróra…..

-- Fordítson, tolmács elvtárs! – szakította félbe egy idő után a tanár.

Én meg ott álltam megsemmisülve. Mit lehet ezen fordítani? Annyi betyárbecsület meg volt bennem, hogy ne buktassam le.

--Üljön le, hármas! – mondta neki a tanár, majd újra felém fordult. – Maga meg… maga meg, nem elég, hogy tolmácsnak pocsék, még az anyagot sem tudja! Hogy akar így levizsgázni!

A képen: A Filharmónia (egykori zsinagóga) Ungváron, a mellette lévő épületben volt annak idején a bölcsészkar (a képen nem látszik).

Forrás: Wikipédia