„Magyar pestis Moszkvában"

 (Megjelent: Az Est, 1921.12.13.)       

Hajbakaptak a bécsi emigráns kommunisták. Kun Béla két és fél kilogramm színaranyat küldött Moszkvából bolsevista barátainak

Bécs, december 22.
(Az Est tudósítójától)
Szemérmetesen, mint, a hogy a kommunisták szokták, »Ungár Henrik” írói álnév mögé rejtőzködve, amely alatt kétségtelenül a Becsbe emigrált magyar bolsevista népbiztosok egyike lappang, »A magyar pestis Moszkvában« címmel röpirat jelent meg itt, a mely élénk világot vet a III. Internacionalé üzelmeire, minden förtelmességére és a nagyhatalmú Kun Béla, nemkülönben bécsi elvtársainak züllöttségére. Az osztrák szociáldemokraták lapja, az Arbeiter Zeitung ma terjedelmes kivonatot közöl ebből a röpiratból.

Lukácsék helyett a„konstruktőrök pártcsoportja"
A leírás ott kezdődik, hogy Kun Béla és Pogány József unszolására a moszkvai III. Internacionalé végrehajtó bizottsága elcsapta a bécsi magyar kommunista párt vezetőségét, Lukács Györgyöt, Rudas Lászlót, Lengyelt és a többi jeles vezért s helyükbe új pártvezetőséget küldött ki, amelynek feje Vágó Béla, tagjai pedig Rákos Ferenc, Rudas Zoltán stb., a kik azután elnevezték magukat „a konstruktőrök pártcsoportjának”. Vágó Béla tudvalévőén Kun Bélának legmeghittebb bizalmasa és a moszkvai III. Internacionalé bizalmi férfia. Ennek az elcsapatásnak és az egész összeveszésnek oka távolról sem valami elvi kérdés, hanem pénz, mégpedig csengő aranypénz, a miről a röpirat a következőket tartalmazza:

Kun Béla két és fél kilogramm színaranya
 Egy szép napon megjelent Vágó Béla, a budapesti Magyar Tanácsköztársaság szovjetkormányának rosszhiszemű népbiztosa, Kun Béla kreatúrája, a kommunisták magyarországi pártjának vezető tagja Rudas Lászlónál és közölte vele, hogy Kun Béla két és fél kilogramm régi színarany pénzt küldött Moszkvából. Ez a vagyon -- miként Kun Béla írta és Vágó Béla előadta -- nem az orosz szovjet-köztársaság tulajdona, hanem „egy korábbi rekvizícióból származik”. A sok aranypénzt Kun Béla utasításai szerint a következő személyek között kell felosztani: Vágó Béla, Pohl Ernő, Rudas László, Pogány Józsefné, Kun Béláné és Rudnyánszky Endre. Vágó Béla felszólította Rudast, hogy a legszigorúbban őrizze meg a titkot és legyen jelen az osztozkodásnál. Rudas úgy magyarázta a szigorú titoktartást, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja központi bizottságának bejelentette a dolgot, s azt az utasítást kapta, hogy legyen résen, gondoskodjék róla, hogy az aranypénz ne csak a felsorolt vezetőknek, hanem az egész pártnak jusson. Mikor aztán Vágó Béla a megjelölt időben az osztozkodáshoz akart fogni, Rudas László követelte, hogy a küldött aranyat szolgáltassa ki a pártnak, a mit Vágó kereken megtagadott.

Vágó Bélát kizárják
Megkezdődött a nagy hercehurca és jó sokáig tartott a viszálykodás, míg végre május 11-én összeült a kommunista párttörvényszék és egyhangú határozattal kirekesztette a pártból Vágó Bélát. A következő napon annak rendje és módja szerint közölték az ítéletet a magyarországi kommunistapárt valamennyi tagjával és egyben a moszkvai III. Internacionalé végrehajtó bizottságával. Vágó Béla nem hagyta ennyiben a dolgot. Moszkvához folyamodott és kebelbarátjának, Kun Bélának nagy hatalma segített rajta.

Vágó Béla „hervadhatatlan érdemei"
A III. Internacionalé végrehajtó bizottsága megsemmisítette a bécsi párttörvényszék ítéletét azzal a mulatságos megokolással, hogy „Vágó Bélának hervadhatatlan érdemei vannak a magyar munkásmozgalom vezetése körül”.  Az ügy véres komolysága megtiltja nekem -- folytatja a röpirat szerzője --, hogy ennek a jeles férfiúnak a magyarországi tanácsköztársaság idején szerzett hervadhatatlan érdemeit tollhegyre vegyem, halhatatlan érdemeit, amelyeket mint jóbarát, hűséges rokon és gondos családapa szerzett.
Nyilván Vágó Béla volt megint, aki hamarosan tudomására juttatta mindenható patrónusának, Kun Bélának Rudas László elvtársi hűségét. Kun Béla toporzékolt a dühtől és elhatározta, hogy meg fogja torolni az engedetlenséget. A megtorlás az volt, hogy átszervezte a külföldi kommunista szervezetek pártvezetőségeit s így jött létre Becsben a magyar párt- „konstruktőrök frakciója”. Kun Bélának egyetlen gondja az volt, hogy az aranybotrányt elnémítsa, nehogy tudomást szerezzenek róla és annak hatása alatt kiábránduljanak a kommunista eszmékből a másod- s harmadrangú bolsevisták. Az ügy a III. Internacionalé világkongresszusát is foglalkoztatta. Kun Béla gondoskodott róla, hogy megvédelmezze a bécsi pártkonstruktőröket, a világkongresszus pedig Kun Bélának adott igazat s határozatával eldöntötte azt a kérdést, hogy szabad-e Kun Bélának kebelbarátai magáncéljaira az orosz proletárságtól elvonni vagy közönséges szóval ellopni az aranyat. Érdekes, hogy a világkongresszuson a hírhedt Radek és nem kevésbé nevezetes társa, Leva, aki a középnémetországi puccsot szervezte és vezette, Kun Béla felfogását körömszakadtáig védte.
A röpirat az ezután következő fejezetekben félrelebbenti a függönyt „a kelet- és középeurópai vörös futárok" szervezetéről, a mely Kun Béla organizációja, s amelynek tagjai a legkipróbáltabb kommunisták s az a feladatuk, hogy élénk összeköttetést tartsanak fenn Duna-Európa és a III. Internacionalé, vagy helyesebben Kun Béla között. Leírja személy szerint a vörös futárokat, akik a csatornák fenekéről kerültek elő, csupa börtönviselt alak, a legkülönfélébb gyülevészhad, de egy tulajdonságban megegyezik valamennyi, abban, hogy életre-halálra híve Kun Bélának.