Látták az aranyszemű és aranyhajú leányt a beregszászi szőlőkben

(Megjelent: Az Est, 1939.07.04.)             

Beregszász július 3. (Az Est tudósítójától) Az elmúlt hajnalon az egyik hegyipásztor boldogan közölte a szőlőkbe érkezőkkel, hogy jó lesz az idén a termés, mert látta az aranyhajú, aranyszemű lányt, aki miatt a muzsalyi bíró fiát halálra ítélték. Márpedig a gyönyörűséges lány megjelenése azt jelenti, hogy ára is lesz a bornak.
S bizony sokan kimaradtak a következő éjszakára „megvigyázni” az aranyhajú, aranyszemű lányt. Többen közülük leteszik a legszentebb esküt, hogy látták keresztülrepülni о szőlőhegyen. Aranyszeme úgy fénylett messziről, mintha csillag volna.
A beregszászi bor árát „biztosító” legenda az 1842-ik esztendő október 5-ének éjszakáján keletkezett, amikor is megelőzően vásár volt Beregszászon. Erre a vásárra hajtott be három ökröt a muzsalyi bíró fia, Varga Mihály. A jószágokat jó áron el is adta és az áldomás után ottfelejtkezett a „grófi” (Schönborn) kocsmában. A beregi hegyek fölé boruló égbolt már kicsillagosodott, amikor Varga Mihály bizonytalan léptekkel hazafelé indult.

A tűz körül egy nőszemély ült
Hogy útját megrövidítse, a Nagyhegyen vágott át Muzsalynak. A szőlők friss levegője kissé kitisztította a fiatalember kapatos fejét. Megtömte pipáját és rá akart gyújtani. Igen ám, de a taplója a kocsmában maradt...
...A Vargа Mihály által elkövetett gyilkosság tárgyalásának jegyzőkönyvéből ilyesmi silabizálható ki:
„A bíró fia ezek után vágy harminc rőfnyire meglátá, hogy tűz lobog egyik tisztáson, odamenvén látta, hogy a tűz körül egy nőszemély ül és egy könyvbe mélyed. Varga Mihály elcsodálkozván látá, hogy a leányzónak színaranyból vala a haja és színaranyból vala a szeme is és mintha nem lélegzene, Megszólítá, hogy
-- Húgom, ad egy kis tüzet?
A nőszemély azonban nem válaszola.
Varga Mihály -- a jegyzőkönyv adatai szerint -- erre a tűzhöz lépett és egy darab parazsat a pipájába tett. A pipa vígan füstölt és most már megjött a bírófiú bátorsága is. Erősebben vette szemügyre az aranyhajú, aranyszemű lányt, aki azonban rá sem hederített. Arra sem érdemesítette, hogy a könyvből feltekintsen.
-- Húgom, ha nem beszélsz, elviszlek ám! — szólalt meg végül Varga Mihály és a lányt máris ölbekapta.
„ Az ölbe emelt lánynak annyi súlya sem volt, mint egy pehelynek, amire annyira megrémüle, hogy a gyönyörűséges leányzót leejté és futásnak erede.
A jegyzőkönyv elmondja, hogy a lány eltűnése után Varga Mihály észrevette, hogy a pipájába tett parázs arannyá változott. Megrémült és igyekezett mihamarabb hazakerülni. Ezután játszódott le az akaratlanul elkövetett gyilkosság.

A gyilkosság
Varga Mihály keresztül-kasul rohant a szőlőkben. Az egyik pásztor, azt hívén, hogy szőlőtolvajjal van dolga, üldözőbe vette. Vad hajsza kezdődött. A megrémült embert a szőlőpásztor gyorsan utolérte és a muzsalyi bíró fia, aki ijedtében csak egy sötét alakot látott maga előtt, védekezett, ahogy tudott. Az egyik szőlőkarót kihúzta és a
szerencsétlen pásztort úgy fejbe vágta, hogy nyomban meghalt.
A muzsalyi bíró fiát az enyhítő körülmények ellenére is halálra ítélték. Ezt az ítéletet azonban életfogytiglani elzárásra változtatták, mert a legfelsőbb helyen hitelt adtak annak a bizonyítéknak, hogy a Varga Mihály pipájába tett parázs „tiszta óarannyá változván, a kincstárnak beszolgáltatott.”

 
Az apa megmenti fiát
A legenda szerint a beregszászi szőlőhegyekben rengeteg kincs van elrejtve és azokat szellemek őrzik. A jó szellemek a kincsekből néha egy kevéssel megajándékozzák az érdemeseket. Így ajándékozta meg az aranyhajú, aranyszemű lány Varga Mihályt is, aki azonban nem értette meg, hogy milyen szerencse érte.
A krónika szerint a kivégzéstől nehezen megszabadult legény apja, Varga István muzsalyi bíró, nem hagyta annyiban fia dolgát Elhatározta, hogy az aranyhajú, aranyszemű lányt mindenáron megtalálja. A kincsét elveszi és ezzel gyermekét megmenti.
Éjszakánként állandóan a szőlőket járta és a tél beállt mán, az egyik éjjel felfedezte a lányt. Ugyanúgy ült a tűz mellett, amint a fia látta. Varga István azonban nyugodtan maradt. Megvárta, amíg a „gyönyörűséges leányzó” rátekint, egy kissé beleszédült ebbe a pillantásba, de türelmes volt, amíg a látvány eltűnik  és a tűz helyén megtalálta аz aranyakat.
A muzsalyi bíró annak bizonyságául, hogy fia igazat mondott, a kincs egy részéből alapítványt tett.
... így szól a krónika! Az igazság állítólag az, hogy az apa soha nem látta az aranyhajú, aranyszemű lányt, de hogy fiát kimentse börtönéből, játszotta a komédiát és vagyonának nagyobb részét rááldozta. Ezzel a logikus okoskodással szemben a szőlősgazdák és a pásztorok látták „megjelenni” az aranyszemű, aranyhajú lányt, amint átlebeg a beregi szőlőhegyeken és amikor erről beszéltek, mindig felment szüret idején a bor ára.
Lényegében mégis ez a fő...

 

A képen: Szüret Beregszászban (1940.)

Forrás: Fortepan.