Rongyokban érkezett Munkácsra 120 magyar hadifogoly

(Megjelent: Friss Újság, 1929.10.19.)

Japánban is sínylődnek ottmaradt véreink

Az orosz-kínai háborús zűrzavar következtében végleges bomlásnak indultak az ott rekedt magyar hadifoglyok telepei is. A bolsevisták hat évvel ezelőtt a hadifoglyok hivatalos csereakciója befejeztével több száz magyar földműves hadifoglyot tereltek össze, hogy telepeket létesítsenek, mely majd élelmiszerekkel fogja ellátni az állandó éhínséggel küszködő Moszkvát és Pétervárt. Az erőszakkal összefogdosott hadifoglyok azonban szétszéledtek és a szibériai magyarok tömegei nem voltak hajlandók belépni a kommunista pártba. Erre földet adtak a magyar telepeseknek, hogy magángazdálkodást folytathassanak, de úgy, hogy havonkint jelentkezniük kellett a szovjet rendőrségnél. A Szibériában rekedt véreink elhagyottan, saját erejükre és ügyességükre támaszkodtak és így keletkeztek a hadifoglyok telepei, melyek példái maradnak a magyarok életrevalóságának.
Ebben az esztendőben azonban Ajgun, Blagovjescsenszk és Konstantinovka környékét, ahol nyolc magyar kolónia volt, hadszíntérnek nyilvánították, amelyen csak vöröskatonáknak volt szabad tartózkodniuk. Tömegekben keltek útra a magyarok. Kéthónapos vándorlás után sokan júliusban és augusztusban
teljesen lerongyolódva érkeztek meg Európába.
De a magyar hadifoglyok seregei a Volga két partján várják a megváltást.
A mandzsúriai menekültek közül legutóbb százhúsz magyarból álló szállítmány érkezett Munkácsra, hogy innen aztán szétoszoljanak a megszállt területek minden tájai felé. Valamennyien tizennégy-tizenöt esztendei raboskodás után tértek vissza. Könnyű szabadulásuknak az a magyarázata, hogy valamennyien megszállt területre kerültek.

A százhúsz magyar között nagy azoknak a száma, akik japán fogságból szöktek meg s eleven bizonyságok reá, hogy Japánban ma is sínylődnek magyar hadifoglyok.
Amikor 1916 júniusában, a véres Bruszilov-féle áttörés idején a monarchia katonáinak tíz- és húszezrei kerültek fogságba, a szerencsétlen emberek ezreit Japánba szállították az oroszok.
Az orosz katonai parancsnokok fejenként húsz rubelért adták el a magyarokat a japán vállalkozóknak. Az eladottak nevét törölték a nyilvántartásból s halottnak könyvelték el valamennyit. E szerencsétlen foglyok éveken át a japán szigetek hírhedt bányáiban dolgoztak. Szörnyű rabszolga- sorsban éltek. Piszkos tömeglakásaikban seregestül estek áldozatul a különféle trópikus betegségeknek s csak a múlt esztendei földrengések idején is háromszáz bányamunkás veszett oda.
Ez év tavaszán a még megmaradt hadifoglyokat Mandzsúriába szállították és most a bardankai bányákban élik iszonyatos napjaikat. Sorsuk változatlan és — reménytelen.
Kockás János géplakatos, aki a munkácsi szállítmánnyal érkezett haza, a következőket mondja:
-- Oroszországból rendes postai úton a legritkább esetben érkezhetik haza hadifogoly-levél. A magyar hadifoglyok rendesen egy-egy német bajtársat kérnek meg, aki hazafelé utazik s neki adják át leveleiket. Ezért van, hogy az oroszországi levelek túlnyomórészt Berlinből, vagy más német városból érkeznek Magyarországba. Hat hónapig éltem Moszkvában, míg végül sikerült megkapnom a kiutazási engedélyt. Naponta tapasztaltam, hogy a magyar hadifoglyok leveleit, melyeket a birodalom különböző részeiből küldöttek, csomagokban a régi Turgenyev-utcában lévő Szamuelly-házba viszik, hol a magyar bolsevisták cenzúra-bizottsága működik. A Magyarországra szóló leveleket egytől-egyig elégetik itten.

A képen: Hazatérésre váró magyar foglyok Vlagyivosztokban (1919.)

Forrás: Fortepan