EGY PESTI FIATALEMBER JÁTSZOTTA A JAPÁNOK KEZÉRE SANGHAJT

 (Megjelent: Brassói Lapok, 1938.02.27.)

 

MIÉRT FEJEZTÉK LE A JAPÁNOK VITÉZ MÁRTONFALVAl MÁRTON IVÁN KÍNAI EZREDEST?

Japán hóhér fejezte le Ludwig György miskolci dandárparancsnok mostohafiát

Páris, 1938. február
E sorok íróját a véletlen vezette a párisi diáknegyed ismert kínai vendéglőjébe, ahol esténként összegyűlnek a Párisban tartózkodó kínai diákok és merev arccal, de csillogó szemmel böngészik végig a hazulról kapott többhetes újságokat. Hao-Thang negyedéves orvostanhallgató, aki egy este asztaltársunk volt, hívta fel e sorok írójának figyelmét arra a megrázó magyar tragédiára, amely a múlt hetekben a messzi Távol-Keleten lejátszódott és amelynek főbb részleteit sikerült az alábbiakban összeállítani.

HA HARMADSZOR SEM VÁLIK EL A FEJ A TESTTŐL...
Amikor vitéz Mártonfalvai Márton Iván kínai ezredes tudomására hozták, hogy a jápán parancsnok visszautasította kegyelmi kérvényét és a kivégzés egy órával később megtörténik, egyetlen arcizma sem rándult. De elsápadt, amikor a japán hadbíró felolvasta az ítélet utolsó passzusát:
„...sújtson le rá a hóhér bárdja és hanem tudja egyetlen csapással elválasztani a fejet a testtől, akkor sújtson rá mégegyszer, és ha ez esetben sem metszette át az elitéit nyakát, akkor sújtson rá harmadszor is. De, ha a harmadik kísérlet is eredménytelen marad, akkor részesüljön kegyelemben az elítélt. Tartsa meg a fejét és miután átszúrták a szívét, földeltessék el a fejével egyetemben...”.
Hiába kért, hiába könyörgött, hogy ő katona és így nem méltó hozzá ez a középkori barbár büntetés, őt már a rangjánál fogva is az agyonlövetés illeti meg. De a konok japánok nem voltak hajlandók engedni. És egy órával később vitéz Martonfalvai Márton ezredes kínai hullafosztogatók, mandzsu tolvajok között kénytelen volt letérdelni a puszta földre, a mellére hajtotta fejét és várta a japán hóhér halálos csapását...

Egy magyar katonatiszt Kínába szerződik
Két évvel ezelőtt, amikor Csang-Kaj-sek már érzi a rá nehezdő japán nyomást — gyors tempóban igyekszik újjászervezni a kínai hadsereget. Ebben az időben rengeteg német katonai oktató — a világháború kitüntetett tisztjei érkeznek Kínába és közöttük van Mártonfalvai is.
A fiatal magyar katonatiszt, aki a budapesti Ludovica Akadémia növendéke volt és éveken át mint aktív tiszt szolgált, rögtön őrnagyi rangot nyert a kínai hadseregben. Pár hónappal később történt, hogy Csang-Kaj-sek feleségével egy inspekciót tartott a Martonfalvai által kiképzett csapattestnél és a legnagyobb megelégedésének adott kifejezést. Soron kívül ezredesi rangra emelte a volt magyar tisztet és másnapra különkihallgatásra rendelte magához. Ez a különkihallgatás lett Mártonfalvai végzete...

A MAGYAR TISZT A KÍNAI KÉMIRODA FŐNÖKE LESZ
A kalandos természetű pesti fiatalember teljesen kész, kidolgozott tervvel jelent meg a kínai diktátor előtt. Már unta az eddigi munkáját, unta, hogy félbarbár, buta kínai kulikat tanítson fegyverforgatásra. Valami más, kalandosabb feladat után vágyott...
A kihallgatása alkalmával rámutatott arra, hogy a fiatal kínai hadsereg a legjobb úton halad, hogy tényleg modern hadsereggé fejlődjön, de a kínai nagyvezérkar teljesen megfeledkezett az úgynevezett „ötödik fegyvernemről...” Az angolok összes háborúikat nem utolsó sorban a nagyszerűen megszervezett „Intelligence Service“-ök alapján nyerték meg. A franciák is rendelkeznek egy nagvszerűen működő kémirodával, nem is szólva a német „Nachrichten Bureati”-ról, amely erősebb, mint valaha volt, a japánok is bámulatosan jól megszervezték az ő „láthatatlan front”-jukat... és így egészen természetes, hogy a modern kínai hadsereg is elképzelhetetlen hasonló szervezet nélkül…
A több óráig tartó kihallgatás után a volt magvar tiszt megbízást kapott a kínai „Felderítő osztály” megszervezésére.

JAPÁN ÜGYNÖKÖK KÍNAI SZOLGÁLATBAN
Ha Martonfalvainak ideje lett volna a szervezésre, ha beutazhatja Európát és a helyszínen tanulmányozhatta volna a párisi, berlini és londoni hivatalos szervezetek működését, ez a tehetséges fiatalember kétségtelenül alaposan megszervezhette volna az új kínai kémirodát. De így teljesen magára hagyatva, saját erejéből kellett ezt az új fegyvernemet felállítania. Azzal tisztában volt, hogy nagyarányú kémszervezet lefektetéséhez sok idő és rengeteg pénz szükséges és így ötletes módónba egy jól bevált szisztémával oldotta meg feladatát.
Tisztában volt azzal, hogy a japán kémszervezet egész Kínát elárasztotta ügynökeivel, akik jól és alaposan dolgoznak. Az is közismert tény volt, hogy a japánok előszeretettel alkalmaznak kínai ügynököket, akik szabadabban mozoghatnak Kínában, mint az odaküldött japánok. Erre alapította Martonfalvai a tervét. Fiatal, hazafias szellemű kínai diákokat toborzott és ezeket szerződtette a japán kémszervezet tagjai közé. És így néhány hónap elteltével már rendszeresen értesíthette a kínai vezérkart a készülő japán hadi titkokról.

Egy leány türelmetlenkedni kezd Budapesten
Martonfalvai három évre szerződött le a kínai hadseregbe. A lejáró harmadik év fatálisán egybeesett a néhány hónappal ezelőtt megindult kínai-japán háborúval.
Most már természetesen szó sem lehetett arról, hogy a kínai kémiroda főnöke elhagyhassa felelősségteljes állását. Viszont egy leány — aki három év óta, minden napot külön számolt, — kétségbeesett leveleket írt Marfonfalvainak. . .
A nagy sangháji offenzíva előestéjén történt, hogy Martonfalvai kínai ezredes, a kémiroda főnöke eltűnt. A kínaiak csak hetekkel később értesültek arról, hogy a volt magyar tiszt átszökött a japán táborba és ő volt az, aki a Sangháj előtti nagyszerűen kiépített, úgynevezett kínai Hindenburg- vonal terveit elárulta a japánoknak, hiszen az eltűnése pillanatától kezdve a japán ütegek éjjel-nappal bombázták ezt a titokban tartott védelmi vonalat, ahová a kínai hadseregnek vissza kellett volna húzódnia. . . és így végeredményben Mártonfalvai volt az, aki Sanghajt a japánok kezére játszotta.

AHOGY A JAPÁNOK FIZETNEK...
A Japán főhadiszálláson eleinte szívesen fogadták Mártonfalvait és nagyon jó dolga volt, amíg pontosan át nem adta a sanghaji védelmi vonal terveit, de Sangháj bevétele után elkövetkezett Mártonfalvai tragédiája is.
A japán logika egyszerű és átlátszó volt. Ez az ember, aki jó pénzért ilyen hallatlan értékű katonai titkot eladott nekik, vajon tényleg vissza akar-e utazni Magyarországba? Vajon tényleg csak azért árulta el a kínaiakat, hogy pénzre tegyen szert és azzal a messzi európai hazájában új életet kezdjen? Vagy talán még egyszer meggondolja magát és visszatér Kínába, hogy ott újabb japán terveket próbáljon eladni? Egy ilyen embert el kell némítani és erre megvolt a japánoknak minden ürügyük.
A bűnlajstroma már készen volt. Hiszen Mártonfalvai volt az, aki pár héttel az árulása előtt, még mint a kínai kémiroda főnöke megszerezte a japán partraszállás terveit és a meglepett japánok bárhol is próbálták csapataikat partra tenni, a felkészült kínai ütegek golyózápora fogadta őket. Nem volt ez már magában is elég ok arra, hogy elvitassák Mártonfalvaitól a jogot, hogy mint kínai ezredest vegyék tekintetbe és egyszerűen mint betolakodott idegent fővesztésre ítéljék?
Amikor Budapesten elterjedt a hír, hogy a japánok halálra ítélték a magyar tisztet, a kétségbeesett család mindent megtett a kiszabadítása érdekében. A mostohaapja, Ludvig György, miskolci dandárparancsnok a tokiói német követség útján próbált közbelépni mostohafia érdekében. A német ügyvivő közbe is lépett, de csak azt a hírt közölhette, hogy a japánok már végrehajtották az elítélten a barbár büntetést.
És ott Budapesten. . . egy arisztokrata leány. . kisírt szemmel hiába várja vissza a lefejezett vitézt.

Farkas Aladár