Ha nem vón ilyen nyavalyás a világ, jöhetne még -- mondja a 24 gyermekes ardói asszony

 (Megjelent: Brassói Lapok, 1933.09.30.)

 

Látogatás a legtermékenyebb beregi családnál
Beregszász, szeptember 29. Szabó tanító úr hívta fel a figyelmem rá. Azt mondotta, hogy a mai sterilizációs világban nem igen lehet ilyesmit látni. Ki is mentem a Beregszász melletti Ardó községbe meglátogatni azt az asszonyt, aki
huszonhat év alatt huszonnégy gyermeket hozott a világra.
Az iskolában érdeklődtem az áldásban bőven részesedett asszony felől.
— Julis, gyere csak ki, vezesd el ezt a bácsit anyádhoz — szólt be a tanterembe az iskola igazgatója. Egy szőke, sovány kisleány jelentkezett. Az igazgató úr nevetve figyelmeztetett, hogy óvatosan érdeklődjem a gyermekek száma iránt, mert
még azt gondolják, hogy hivatalos személy vagyok és a sok pulya után valami illetéket kell fizetniük.
A falun végigmenve Juliskával barátkozom. Délután három óra volt.

GYEREK VAN, KENYÉR NINCS
— Na, mit ebédeltél Juliska? — kérdeztem.
— Semmit.
— Semmit?
— Az anyám szilvát ment szedni és csak estefelé lesz ebéd, reggel meg nem volt kenyér odahaza.
Kiderül, hogy a kisleány, egyike annak a huszonnégynek, akiket anyjuk a világra hozott, aznap még nem evett semmit. Az ilyesmi gyakran előfordul náluk és ha van is mit enni, legfeljebb egyszer egy nap, krumpli, vagy paszuly, de csak úgy vízben főve. Megkérdezem, mit csinál, a mikor nem eszik.
— A kistestvéreimmel jáccok.
Ahol ez történik, egy mezőgazdaságból élő falu, amelynek az az előnye is megvan, hogy a termékeket a közeli városban mindjárt el is lehet adni.
Roskadozó házikó, ahol Lajos József és felesége, született Kiss Ilka laknak, akik szegénységükön kívül azzal a nevezetességgel bírnak, hogy huszonnégy gyermeknek adtak életet.
EGYETLEN SZOBÁBAN ...
Az asszony meg a férje az udvaron ülnek, körülöttük néhány gyermek, babot szemelnek. Ez lesz estére az ebéd.
— Aggy Isten... ,
Nem igen köszönnek vissza és csak akkor nyugszik meg tekintetük, amikor Juliska megmondja, hogy „ezt a bácsit a tanító úr kütte".
Kint maradunk az udvaron. Az egyetlenegy szobába, ahol laknak, éppen hogy benéztem.
Bűzös odú. Két ágy van benne, de az egyiken nincs is ágynemű, csupán lepedő nélküli szalmazsák.
A legutóbbi esőzés nyomai a szoba legtöbb helyén láthatók. Lyukas a háztető. Ez az otthona a huszonnégy gyermekes anyának. „Szerencse“ egy csomó meg is halt közülük.
— Nem akartak idősebb korban éhen veszni — mondja Lajos József —, hát inkább kenyérevés előtt elmúltak a világból.
Istenhívő emberek. Hisznek a mennyországban és abban, hogy kell gazdagnak lenni, meg szegénynek és a szegényeké a mennyország.
A földön azonban túl sokat éheznek.
— Az Isten akarta a sok gyereket — mondogatja az asszony —, hát mit tehetünk ellene, nem vagyunk mi városi nép. Nehéz élet, igaz élet.
Szörnyülködve beszél arról, hogy milyen romlottak a városban az emberek, hogy ott még öt év után sincs mindenkinek gyermeke és nem érti mi a célja az életüknek.

 
„PÁSZOLUNK EGYMÁSHOZ"

Az asszony mindössze negyven éves.
— Tizennégy éves volt, amikor elvettem, aztán jött a sok pulya, mintha kerítésen hajították vóna átal.
Jómagam mán hatvannyóc fele járok, negyven vótam, amikor második feleségnek elvettem. Nem vót hiba a nagy különbözet. Pászolunk egymáshoz — mondja egyfolytában a férfi és igyekszik kihúzni magát, ami egy kicsit nehezen, megy, mert a télen nagyon beteg volt. Ezért még ha akadna, sem tudna munkába állni. Aggkori járulékként 500 koronát kap évente.
— Küszködünk mi szívesen — szólal meg az asszony —, hiszen azért vagyunk a világon, de egy a baj, hogy ha a pulya felnő, vagy elviszik katonának, vagy megnősül és kereső nem marad itthon.

ROSSZ AZ ELOSZTÁS
A rosszul táplált gyermekek hallgatagon veszik körül anyjukat.
Próbaképpen el mondatnám velük a megkeresztelt gyermekek nevét, néhányszor nekikezdenek, de aztán abbahagyják. Különben akármelyik faluban használt nevet mondanák, mind helyes, mindegyikhez akad gyerek.
— Ha az ember nem nyavalyogna — vágja ki az asszony —, hát még néhány pulyára oda se néznénk, de így csak az életben maradottakat próbáljuk felnevelni, talán lesz miből. Most már azoknak aggyon az ég pulyát, akinek nincs, mert ne essék neheztelésbe, csak rossz ez az elosztás, nem oda aggyák a jólétet, ahová a gyereket.
Nem keserűen panaszolja ezt, csak mentegeti magát, mert már nem akar több gyermeket. Megelégelte.
Jak Sándor

 

A képen: Beregszász látképe 1940-ben.

Forrás: Fortepan.