Mi lett „Károlyi Mihály kalapjába” hullott 40.000 dollárral

 (Megjelent: 8 Órai Újság, 1938.02.09.)

A magyar közönség csak annyit tud, hogy Károlyi Mihály a béke utolsó évében sok pénzt gyűjtött politikai célra az amerikai magyaroktól, de nem tudja, hogy mi lett ezzel a pénzzel. A magyar közönség előtt hát rejtély e Károlyi-pénzek sorsa.
Az amerikai magyarok mindig lelkes függetlenségiek voltak. Egyesületeik már az első obstrukciók idején állást foglaltak a 67-es kormányok ellen. Az Amerikai Magyar Szövetség el is határozta, hogy függetlenségi pénzalapot hoz létre. 1906 március 10-én szózatukban kimondták hogy „mi, Amerika egymillió magyarja, nemcsak hogy követeljük, de keresztül is visszük azt, hogy Magyarország népének ugyanabban a szabadságban, ugyanabban az igazságban legyen része, mint amilyen Amerikában van“. Amikor pedig kitört a darabont-világ itthon, ez a szövetség Philadelphiában gyűlést tartott. Azon részt vett az öreg Figyelmessy Fülöp is, aki a szabadságharc magyar huszártisztjéből lett az amerikai polgárháború tábornokává  és akinek karjai között halt meg Kossuth Lajos.

Kimondták ekkor:
„Tekintettel arra, hogy szentségtörő kezekkel felfüggesztették Magyarország ezeréves alkotmányát, katonai erővel feloszlatták annak törvényes országgyűlését, megsemmisítették a sajtószabadságot, a gyülekezési szabályokat és törvénytelen királyi biztosok által, katonai hatalommal kormányoznak: az amerikai magyarság helyesli a magyar nemzetnek az önkényuralom ellen folytatott küzdelmét, azt minden tőle telhető módon segíti, elsősorban azzal, hogy a nemzeti ellenállás fenntartására közadakozás útján pénzalapot teremt.“
Akronban és Youngstownban lelkes magyar emberek a gyárak és bányák magyarságát katonai kiképzés alá vették. A szegény, agyondolgozott magyar munkások órákon át gyakorlatoztak. Az volt céljuk, hogy ha a magyarság fegyvert fog alkotmányáért, mint amerikai magyar légió hazamennek és harcolni fognak. Már megindították a gyűjtést a függetlenségi alapra is, amikor táviratot kaptak Apponyi Alberttól, hogy a nemzeti ellenállás itthon győzött, a függetlenségi párt kormányra került, ne folytassák hát a készülődéseket.
Ezekről a históriákról hallott Károlyi Mihály több híve, amikor rábírta tehetségtelen s kalandor- természetű vezérét, hogy kimenjenek Amerikába és gyűjtsenek a párt javára olyan alapot, amelyből jutni fog választási költségekre és sajtótámogatásra is.
Közvetlenül a háború kitörése lelőtt ki is ment Károlyi Mihály Amerikába Zlinszky István, Rath Endre, Barabás Béla, Héderváry Lehel képviselők, Búza Barna volt képviselő, Friedrieh István és Kunfi Zsigmond társaságában. Ezt a kirándulást a függetlenségi képviselők arra tervezték, hogy a 48-as politika számára pénzügyi alapot gyűjtsenek össze a lelkes amerikai magyaroktól. Minthogy azonban szocialista munkások ellentüntetésétől tartottak, megegyeztek a szociáldemokrata párttal, amely Kunfi Zsigmondot küldte ki. Együtt tartották városról városra járva azokat a népgyűléseket, amelyek után a hallgatóság körében gyűjtöttek és az összeadott pénz kétharmada a függetlenségi pártot, egyharmada pedig a szociáldemokrata pártot illette. 4O.OOO dollár volt a gyűjtés eredménye. A szónokok felhívták az amerikai magyarokat, hogy adjanak a „Károlyi Mihály kalapjába“, mégpedig úgy, hogy a pénzzel egyedül, ellenőrzés és elszámolás nélkül Károlyi Mihály fog rendelkezni. A buzdító szónoklatok után a képviselők odamentek minden magyarhoz és azok tényleg a Károlyi Mihály kalapjába dobták a dollárokat, centeket.
A 40.000 dollárból 6000 dollárba került a kirándulók költsége 4000 dollárt más kiadásokra számoltak el, 6000 dollárt kapott Kunfi, aki ezt pártja megbízásából az Előre című amerikai szocialista lap fenntartásához adta: ez az alap tette lehetővé az Új Előre című napilap megalapítását, amely Amerika egyetlen magyarnyelvű kommunista újságja volt, csak most szeptemberben sorvadt havilappá. A maradt 26.000 dollárt pedig, minthogy közben kitört a háború, Károlyi Mihály és Konta Sándor amerikai bankár a newyorki Equitable Trust Co.-nál helyezte el. A háború alatt az amerikai magyarok nagyarányú mozgalmat rendeztek, hogy pénzzel, ruhaneműekkel, élelmiszerekkel segíthessék a Szibériában szenvedő magyar hadi- foglyokat. Ekkor Berkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője, kérelmet íratott alá majdnem mindenkivel, aki bármily összeget is adományozott, hogy ezt a pénzt, amely a változott viszonyok miatt eredeti célját úgy sem szolgálhatná, felhasználhassák e jótékony célra.
Kontának sikerült is összeköttetései révén Károlyival közölni az amerikai magyarok óhajtását. Károlyi azonban azt felelte, hogy a pénzt nem engedi felhasználni semmiféle jótékonysági vagy emberbaráti célra: ezzel az összeggel majd ő rendelkezik, úgy és akkor, amikor és ahogy jónak látja. Ezt a pénz,- amikor aztán Amerika háborúba ment, az Ellenséges Idegen Vagyonokat Őrző Hivatal lefoglalta. Amikor helyreállott a béke, Berkó ismét megpróbálta, hogy Károlyit, akivel különben lapja, az Amerikai Magyar Népszava igen éles harcban állt, rábírja: minthogy Magyarország önálló állam lett, e pénzt fordítsák magyar jótékony célra. Károlyi gorombán válaszolt erre. Agitációs útra indult Amerikába, s megpróbálta, hogy a pénzt felvegye. Berkó azonban sok olyan magyar nevében, akik adakoztak a „Károlyi kalapjába", pert indított Károlyi ellen. A bíróság zár alá is helyezte a pénzt. Károlyi azonban 1932 szeptemberében a pert mégis megnyerte. A 26.000 dollárt felvette. Nem tudjuk: mit csinált vele. Ma is rejtély, hogy a maga céljaira, vagy talán még rosszabb magyarellenes célokra fordította.