Spanyol inkvizíció a beregszászi rendőrségen

(Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1922.04.23.)

 

A rendőrség emberei egyes polgárokat brutálisan bántalmaztak. — A határkiigazító bizottság beregszászvidéki működésének epilógusa. — Hogyan állították össze Beregszász város vyborának névjegyzékét?

Ungvár, ápr. 22.
A Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének vezetősége dr. Korláth Endre és dr. Paulik János képviseletében, mint küldöttség folyó hó 19-én felkeresték dr. Ehrenfeld Pétert, Podkarpatska Rus h. kormányzóját és az itteni magyarság két sérelmes ügyét tették előtte szóvá. Mindkét ügyben írásbeli panaszt is nyújtottak át neki.
Az egyik a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének följelentése a beregszászi rendőrség ellen, a másik a beregszászi Kisgazda- Földmíves- és Kisiparospárt és a Keresztényszocialista Párt panasza, illetve tiltakozása Beregszász h. kormánybiztosának eljárása ellen, a Beregszász városi Vybor névjegyzékének önkényes összeállítása tárgyában.
Az írásbeli följelentés beadását a Szövetség azért tartotta szükségesnek, mert dacára, hogy szóbelileg a följelentés az első esetben már hónapokkal ezelőtt megtörtént, ez ügyben eddig a felsőhatóságok részéről megtorló, illetve elégtételt adó intézkedés nem történt.
Ennek előrebocsájtása után a kiküldöttek az ügyeket a következőkben ismertették:
A nemzetközi-határkiigazító bizottság Podkarpatska Rusban az elmúlt év szeptemberében működött. Ezzel annak idején az újságok bőven foglalkoztak, úgyszintén részletesen foglalkoztak azokkal az atrocitásokkal és jogellenességekkel is, amelyeknek az internacionális delimitációs bizottság itteni szereplése után az egyes rendőr és közigazgatási hatóságok jóvoltából az itt őslakos magyarság egyes tagjai, mint csehszlovák állampolgárok, ki voltak téve. Ezek oly hatósági intézkedések és ténykedések voltak, amelyek sehogy sem egyeztethetők össze azzal a demokráciával, amelyet a csehszlovák köztársaság határán belül és kívül oly fennen hirdetnek. Pro memória ismételten utalunk, mint legkirívóbb esetre az asztélyire. A beregszászi rendőrhatóság több mint 300 ember ellen indíttatott bűnvádi eljárást azon a címen, hogy azok meg mertek jelenni a határkiigazító bizottság előtt. Nem kevésbé kirívó, de mindenesetre brutálisabb volt a beregszászi eset, amelyet az asztélyi ügyből kifolyólag és kapcsolatban örökített meg a beregszászi rendőrség Podkarpatska Rus történelmében, gyarapítván ezzel is az itteni magyar mártírok számát.
Röviden ki kell térnünk a beregszászi esetre. A határkiigazító bizottságnak Podkarpatska Rusból való eltávozása után a beregszászi rendőrség, amelynek vezetője Karel Hron „policájni kapitan“ összefogdostatta a beregszászi magyar társadalom egyes tagjait és azokat tettleg a legbrutálisabban bántalmazta. Beregszász magyar társadalmának több vezető egyénisége pedig, hogy meg ne ismerkedjék a spanyol inkvizícióval, kénytelen volt Beregszászból éjnek idején eltávozni s Ótátrafüredre menni, hogy az akkor ott időző csehszlovák nemzetgyűlési német és magyar képviselők oltalmát és segítségét igénybe vegye, úgy a saját, mint a már bántalmazottak érdekében, a beregszászi rendőrség brutalitásaival szemben. Az elmenekültek azt meg is találták, mert a német és magyar nemzetgyűlési képviselők és az Ótátrafüreden akkor ülésező Ellenzéki Magyar Pártok Vezérlő Bizottsága a minden civilizációt meggyalázó beregszászi rendőrügyet magukévá téve, tiltakozó és feljelentő sürgönyt küldtek egyidejűleg a köztársaság elnökének és Podkarpatska Rus kormányzóságának. Azóta , hosszú hónapok teltek el és dacára, hogy Huber Jaroslav akkor még Podkarpatska Rus rendőrprefektusának is tudomása volt a beregszászi barbarizmusról (ugyancsak a fent megnevezett kiküldöttek szóbeli jelentése alapján) a beregszászi rendőrírnok Zivny és az ügyben közvetlenül szerepelt társai, nemkülönben a közvetve szerepelt Karel Hron policejni kapitan ellen sem fegyelmi, sem más eljárás megindítva nem lett, s nevezettek még ma is a beregszászi polgárság legnagyobb elkeseredésére és megbotránkozására azokban a hivatali pozíciókban vannak, ahonnan a beregszászi spanyol inkvizíció köztudomásra jutása után őket azonnal el kellett volna távolítani.
A másik panaszos beadvány a helyettes kormánybiztosnak a Beregszász városi administrativny vybornak önkényes összeállítása körül tanúsított eljárását teszi panasz tárgyává. A beadvány aláírói a beregszászi Kisgazda, Földmíves és Kisiparos párt és a Keresztényszocialista párt vezetősége, amely orvoslást kér a h. kormánybiztosnak ez ügyben elkövetett önkénye ellen. A tények elősorolása után nevezett pártok vezetősége arra kéri a kormányzót, hogy utasítsa a kormánybiztost, hogy a vybortagok összeállításánál vegye tekintetbe a létező összes pártokat és a tagok kinevezése előtt hallgassa meg a pártok vezetőit is.
Mit mondjunk még ezek után? Ami most következik az már sablon dr. Ehrenfeld h. kormányzó, aki mindig előzékeny, sima és diplomata modorú ember, s rendszerint mindig mosolyog és nemcsak a magyar politikusokkal, de legújabban a magyar nyelvvel is nehéz harcokat vív, jóindulattal végighallgatta a küldöttség előadását s mind két írásbeli beadványt átvette.
Az asztélyi és beregszászi esetet — úgy mondja — ösmeri és a feljelentés alapján az eljárást folyamatba teszi. Ami a beregszászi vybor dolgát illeti abban is intézkedni fog, annyival inkább, mert éppen most aktuális Uzshorodon és Munkácson is ez a kérdés. Igaz, hogy nem sok az amit mondott de Ígéretnek ígéret.
Mi a magunk részéről reméljük, hogy a Szövetség által beadott följelentés folytán a beregszászi brutális rendőrközegek méltó büntetésüket elnyerik. Ez ügyben a fegyelmi eljárás megindítása után a legelsőbbrangú teendője legyen a kormányzóságnak, hogy Karel Hron beregszászi rendőrkapitány és Zsivny rendőrségi írnok Beregszászból elhelyeztessenek, nehogy jelenlétükkel továbbra is izgassák és még elkeseredettebbé tegyék, a nevezettek ténykedései miatt amúgy is elkeseredett beregszászi polgárságot.
A városi vyborok kérdésének sürgős és közmegelégedésre való megoldása szintén fontos az oly sokat emlegetett konszolidáció érdekében. Az ungvári vybor azonban ennek az ellenkezőjét igazolta. Ilyenből nem kérünk sem mi ungváriak, de Munkács és Beregszász sem.

Dr. R.