A Munkács környéki partizánok árulója ma a budapesti népbíróság elé került

 (Megjelent: Világ, 1948.11.11.)

A magyarországi partizánmozgalom egyik árulója, Radák József került csütörtökön a népbíróság Késmárki-tanácsa elé. A vádirat szerint 1944. augusztus 27-én a Munkács környékén tevékenykedő Uszta partizáncsoportot elárulta.
Radák tagadta a vádat, a tanúk azonban ellene vallottak. Érdekes vallomást tett Uszta Gyuláné, a csoport vezetőjének felesége. 1944. augusztus 26-án levelet kapott férjétől, hogy tűnjék el a környékről, mert csendőrök keresik.
— Alig kaptam meg a levelet, — vallotta Uszta Gyuláné — már jöttek is a csendőrök és kisgyermekemmel, meg szüleimmel együtt elvittek. Több napig tartottak fogva bennünket, de férjem tevékenységéről nem tudtak meg tőlem semmit.
A koronatanú vallomására került ezután sor. Alacsony, tömzsi ember Pápa Ferenc. Részt vett a magyarországi partizánharcokban. 1944. augusztus 25-én szálltak le Munkács környékén.
— Huszonhatodikán lövöldözést hallottunk. Kiküldtek járőrbe. Amikor az erdő szélére, értem, valaki megszólalt: „Pápa, gyere ide!” Kimentem az erdőből és ellenünk harcoló csendőröket pillantottam meg. Géppisztolysorozatot adtam le rájuk, majd visszahúzódtam az erdőbe és az utolsó töltényemig harcoltam ellenük. Radák cserben hagyott és még egy juhászgyereket is elárult, aki bennünket segített.
Pápa vallomásában megerősítette, hogy árulójuk minden körülmények között Radák József volt. Radák Józsefet a bíróság hathónapi börtönbüntetésre ítélte.

 

A képen: Uszta Gyula, a Magyar Néphadsereg altábornagya.

 

A szerkesztő megjegyzése: Uszta Gyula (1914. június 22. Nagygút, Bereg vármegye – 1995. január 30. Budapest) juhászbojtár, majd gazdasági cseléd volt az akkor Csehszlovákiához tartozó Váriban. 1941 nyarától az év végéig a 8. kerékpáros zászlóalj beosztottjaként frontszolgálatot teljesített. 1942-ben ismét behívóparancsot kapott, s mint a magyar 2. hadsereg katonája a Don-kanyarban szovjet hadifogságba esett. A juzsai 165. táborban és a krasznogorszki 27. hadifogolytáborban antifasiszta iskolát végzett, továbbá partizánkiképzést kapott. 1944. januárban felvették a magyar kommunista pártba.

Önálló egység élén Munkács, Huszt és Szolyva környékén hajtott végre diverzáns akciókat. 1952. novembertől a Magyar Néphadsereg páncélos csapatainak parancsnoka volt.1954. novembertől Moszkvában tanult a Vorosilov marsallról elnevezett vezérkari akadémián. A forradalom idején, 1956. október 29-én tért vissza Budapestre. A szovjet csapatok 1956. november 4-i megindulásakor, Nagy Imre rádiószózata után többedmagával elfoglalta a Honvédelmi Minisztérium irányítótörzsét, ezzel megakadályozta az ellenállási parancs továbbítását a magyar alakulatoknak. 1958. júniusban a Nagy Imre-perben a Maléter Pál ellen tett terhelő, rágalmakkal teli vallomásával hozzájárult a forradalom honvédelmi miniszterének halálra ítéléséhez.