Tóth Kriszta írónő nyilatkozott nemrég az egyik irodalmi lapnak. Az interjúban főleg olvasási szokásairól kérdezték, ő meg, többek között kifejtette, hogy Jókai Aranyember című regénye lenne az első, melyet ő kivenne az iskolai tananyagból. Nincs ebben semmi, kétségtelen, hogy ráférne a tananyagra némi szelektálás, már csak azért is, mert valahol tanítani kellene a kortárs irodalmat is, márpedig ez csak úgy képzelhető el, ha valamit kihagyunk. Azzal sincs semmi gond, hogy valaki nem szereti Jókait, esetleg épp ezt a regényét, hiszen szíve joga. A gond azzal a magyarázattal van, mellyel az írónő megindokolta véleményét.
Ezt mondta: „Nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt. Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér.”
Tekintsünk most el azoktól a részletektől, melyek azért nagymértékben árnyalják ezt a helyzetet, nevezetesen, hogy Tímea már úgy ment hozzá férjéhez, hálából, hogy nem szerette, illetve, hogy Tímár Mihály nem egy szélhámos, hiszen feladva egész addigi életét, Noémit (és vele a tisztes szegénységet) választja! Ám attól a ténytől aligha lehet eltekinteni, hogy minden irodalmi mű az adott kor életszemléletét, világlátását, nő- és férfiideálját tükrözi, melyben íródott és épp az a tanár feladata, hogy erre felhívja a figyelmet. Hiszen Jókai korában a nők nagy többsége a háztartást vezette, rendben tartotta a házat és távollétében vitte férje üzleti ügyeit. Ez volt a természetes.
Nem is kellene ezzel igazából foglalkozni, tekinthetnénk az írónő személyes ügyének, ám ha ezt a logikát következetesen végiggondoljuk, ki lehetne herélni az egész magyar irodalmat. Lássunk néhány példát! Be lehetne mindjárt tiltani a János vitézt, hiszen Iluska csak mossa-mossa a ruhákat a patak vízében, egyáltalán nem lázadozik kegyetlen mostohája ellen, eszébe sem jut, hogy a gyermekvédelemhez vagy nemzetközi jogvédő szervezetekhez is fordulhatna. Ugyan, mit tanulhatnának ebből a ma felnövekvő leányzók? Nem is szólva Kukorica Jancsiról, aki szexista módon szemlélgeti Iluska két szép térdecskéjét, a nyáj elvesztésével elköveti a hűtlen kezelés tényálladékát, majd nem csupán törököket kaszabol, hanem sárkányokat és oroszlánokat is.
De menjünk tovább! Azonnal ki kellene venni a tantervből az Egri csillagokat, mely a mai időkben különösen káros hatással lehet a felnövekvő nemzedékre. Szinte minden sora káros. Hogy a nőábrázolásnál maradjunk: a kis Cecey Éva egész évben Bornemissza Gergőre vár, ami teljesen irreális, hiszen annyi jó pasi van körülötte, meg aztán jogosan elvárható egy mai nőtől, hogy párkapcsolati téren is szerteágazó tapasztalatokat szerezzen. És ahogy a törököket ábrázolja, az merő nacionalizmus. Karddal és ágyúval fogadtuk őket, pedig már akkor a multikulti Európa megteremtéséről ábrándoztak. És amit Jumurdzsákkal művel az író, az kritikán aluli. Mért kell mindjárt gyermekrablóként bemutatni, amikor lehet, hogy csak adoptálni akarta őket? Vagy akinek fél szeme van, az mindjárt gonosz is?
Arról nem is szólva, mily idegen lehet a mai nemzedék számára a tény, hogy valaki élete árán is megvédi a hazáját. Hiszen azt látják, hogy ha baj van, ha nem úgy működnek a dolgok, akkor össze kell csomagolni és el kell költözni.
Persze, ki kellene hagyni a tananyagból A Pál utcai fiúkat is. Már az is elég káros, hogy a gyerekek gyakorlatilag beköltöznek egy fatelepre, mely magánterület. Az meg pláne, hogy ezért még meg is verekednek. Na, ezek után magyarázzuk el a mai ifjúságnak, hogy mindent tárgyalásos úton, a békés egymás mellett élés mentén kell megoldani. Ez a Nemecsek pedig mai szemmel egy lúzer. Mi az, hogy feláldozza magát? Csak úgy, a semmiért? Fizetnek érte valamit?
Szóval ilyen alapon ki lehetne dobni a tananyagból az egész magyar, és nemcsak a magyar irodalmat. Főleg a régebbi szerzőket. Moliere például antiszemita. Persze, ha olyan műveket írtak volna, melyekben a nők, miután eldöntötték, hogy mégiscsak nők szeretnének lenni, fellázadnának a férfiak és a házimunka ellen, illetve a lázadás és önmegvalósításuk részleteit a műkörmösnél vagy a fodrásznál vitatnák meg és még shoppingolás közben is felemelnék szavukat az elnyomás ellen, akkor más lenne a helyzet. De ilyen művet Jókai nem írt.
Valamelyik skandináv gondolkodó mondta, hogy az életet csak visszafelé nézve lehet megérteni és csak előre nézve lehet élni. Valakik nagyon szeretnék, ha nem értenénk meg semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése