„Nem tetszene ajánlani rá valami gyógyszert? – kérdezi a félős gyerek szülője a pszichológustól. Végül is annyi modern készítmény van már a szorongás csillapítására! A válasz általában határozott nem, mert kivételes esetektől eltekintve azt kell mondanom, hogy aki a gyermeki félelmet nyugtatóval kezeli, az mérgezi a gyereket. A gyógyszer a félelmet ugyan feloldja (mert elbénítja az érzékelést), de az okát érintetlenül hagyja. Súlyos esetekben persze szükség lehet rá, de általánosságban inkább ártunk vele (nemcsak a gyereknek, de magunknak is), mert ezek a – ma már sokszor nyakló nélkül szedett – szerek megfosztják az embert a felismerés, a küzdelem és a felülkerekedés lehetőségétől. A természetes félelem természetes ellenszere: a mese. A mese éppen a gyermekben gomolygó félelmeket, indulatokat fejezi ki a maga nyelvén. A mese világa teljes világ, jóval és gonosszal; olyan világ, ahol minden érthető, mindenre van magyarázat. Ahol a legkisebbek és a leggyengébbek naggyá, bátorrá válnak, és győznek erejükkel. Ha tehát a gyerek az általa is sokszor fantáziált ijesztő alakokkal – manókkal, sárkányokkal, boszorkányokkal – nem a szülő rémítgetéseiben, hanem teljes mesében találkozik, akkor abban végül minden elrendeződik, és a helyére kerül. A gyerek számára az ilyen mese – pláne, ha sokszor és lehetőleg pontosan ugyanúgy mesélik neki – megnyugtató, biztonságot adó és énerősítő hatású." (Dr. Vekerdy Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése