"Szülőként az egyik főbenjáró bűn, amit egy mese felolvasásakor elkövethetünk, hogy azt mondjuk: „Ő is segített a medvén, ezért a medve is segített rajta. Te is segíts a bajbajutottakon!” Azt hisszük, ez az etikai nevelés, holott ez olyan, mintha egy léggömböt gombostűvel kipukkasztanánk. Vége. Elszállt. A gyerek ugyanis eddig bevonódott a mese rohanó cselekményébe, és ez mély benyomást keltett benne. A klinikai vizsgálatokból úgy tudjuk, hogy kamaszkorig megmaradó benyomást. Ellenben, ha levonjuk a tanulságot, vagyis azt a képi világból, a sodró élményvilágból az intellektusba emeljük, akkor kioltjuk az élményt! Nem beszélve arról, hogy így „csökkentett tisztaságú etikára”, vagyis színtiszta önzésre neveljük a gyereket. Azért segíts a medvén, mert akkor ő is segíteni fog rajtad! Tehát nem önmagában azért, mert valaki rászorul, és ez az emberből jó esetben azonnali cselekvési kényszert hív elő, hanem egy tisztán egoista szempontból, aminek semmi köze az etikai megfontoláshoz, az erkölcsi érzülethez. Az erkölcsi értékekre való nevelés tehát nem úgy történik, hogy vesszük az értékeket a tízparancsolattól Arany Jánosig, és ezekkel tömjük a gyerek fejét. Mint Karácsony Sándor írja, a gyerek – ha elég jó állapotban van – undorodni fog ettől, „letokolja”, és idővel „kiokádja” magából. Ha viszont nincs jó állapotban, ezzel kifejezetten rongáljuk, depresszióssá tesszük és dezorientáljuk őt. Ugyanakkor, ha élményt szerzünk neki értékes történetekkel, a gyerek ámultan hallgatja ezeket, és anélkül, hogy levonná a tanulságot, a kép beleég." (Dr. Vekerdy Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése