(Megjelent: SZILÁGYSOMLYÓ hetilap, 1941. július 5.)
Az ungi alispán a csapi állomáson összetalálkozott a szürtei községi bíróval, aki okosságával neves embere volt a vármegyének. Mióta többet foglalkozunk a faluval, meg a magyar ember lelki világával, rájöttünk, hogy milyen érték a mi parasztunk. Arról aztán beszélhetünk, hogy emellett a szép és megérdemelt elismerés mellett mennyire érvényesülnek a nép gyermekei... Nemcsak az észjárása egészséges, de ötletes is a magyar paraszt s nem egy jó mondás szikrázott ki elméjéből, amiket aztán az írás szépen kifinomított.
A múlt század hetvenes (1870--) éveiben építették meg a Sátoraljaújhely—munkácsi vasútvonalat, Magyar Északkeleti Vasút néven. Lónyay Menyhért későbbi miniszterelnök volt abban az időben az ország közlekedésügyi minisztere. Természetesen az építő magántársaság kedvében járt a miniszternek, akinek éppen Szabolcs, Ung és Bereg vármegyék összeszögelésében voltak szép és nagy birtokai. Ahogy Kossuth Lajost a magyar mindenfelé Kossuth apánknak tisztelte, északi Tiszántúlon Lónyay minisztert „Menyus bácsinak”, vagy egyszerűen „Menyusnak" titulálták. Igen derék férfiú volt, s ha számba vesszük az emberi gyengeséget, meg a régi közmondást, hogy „minden szentnek is maga felé hajlik a keze", nem róhatta fel neki a közvélemény, hogy magára és birtokaira is gondolt a vasútépítéssel kapcsolatban. Mert hát az új vasútnak be kellett volna kapcsolnia Ungvárt is, mint megyeszékhelyt. Ennek nem volt semmiféle természeti akadálya, s annak sem, hogy Ungvártól Munkácsra vezetődött volna egyenesen a vasútvonal. Csakhogy e mellett a terv mellett a jó vasúti forgalomtól elestek volna a miniszter birtokai, így aztán Ungvár, a megyeszékhely, esett ki a fővonalból, de hogy a közérdek is győzedelmeskedjék, kapott egy szárnyvonalat s Ungvár helyett pedig Csap lett a vasúti csomópont.
A vonatok első futása idején az ungi alispán a csapi állomáson összetalálkozott a szürtei községi bíróval, aki okosságával neves embere volt a vármegyének. Éppen az egyik vasúti kocsi mellett tűnődött, amikor az alispán megszólította.
„M.É.K.V.“ — olvasta hangosan a kocsi oldaláról a szürtei bíró. — Na min forgatja az elméjét, bíró uram ? — érdeklődött az alispán.
— Találgatom, hogy mit jelent ez a négy betűírás.
— Annyit tesz, hogy Magyar Észak Keleti Vasút.
— Más értelmét látom én ennek, az én kálomista magyar elmémmel, tekintetes alispán uram — felelt vissza a bíró. — Mert hát instállom, ez igazsággal annyit tesz, hogy „Menyus Érdekében Készült Vasút."
Amikor a dolgot Lónyay Menyhértnek elmondották, maga is azt mondta rá, hogy „alighanem igaza van a szürtei bírónak".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése