(Részlet Mondy Miklós görögkatolikus esperes, író 1937-ben Rozsnyón, az egykori Csehszlovákiában megjelent Beszélnek a Kárpátok című könyvéből.)
A konzervativizmus minden népnél megvan. Különösen megvan a ruszinnál. Ősi szokásaikhoz, megszokott dolgaikhoz nagyon ragaszkodik. Amikor a magyar tanácsköztársaság ki lett kiáltva, a katonai szolgálatban állóknak helyeselni, éljenezni kellett volna ezt. Így éljeneztek:
-- Éljen a magyar királyi tanácsköztársaság!...
Feledték, hogy a tüzet és a vizet pászították együvé!... Hogy jöhet egy kalap alá a kommunista köztársasági eszme és a királyság?...
Ehhez hasonló az a megtörtént eset, amikor Ferenc József Debrecenben járt mindjárt a magyar szabadság leverése után, amikor még nagyon izzó volta levegő. Feltűnt az akkor még csak császárnak, hogy senki sem éljenez. Megkérdezte ennek okát. A magyarázatot így adták meg a hivatalnokok:
-- Ha a magyar ember éljenez, nem tudja másképpen kiejteni az éljent, csak úgy, hogy hozzáteszi: Kossuth Lajos. Ezért van megtiltva minden éljenzés, nehogy Kossuth Lajos iránti szimpátiájuknak kifejezést adjanak és ünnepet rontsanak, kellemetlen órákat szerezzenek a császárnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése