"A sebzettségvezérelt életre jellemző az, hogy minden szakaszban az éppen ahhoz kapcsolódó összes téveszmét, hiedelmet, őrültséget, hibát végigcsinálja, a saját bőrén megtapasztalja. Az a mondat, hogy „mindent ki kell próbálni”, egy 17 éves szájából érthetően hangzik, de nyilvánvalóan neki is szüksége volna valami rendre, fegyelemre, hogy ez a „minden” ne nyelje őt el. Azok, akik fiatal emberként valamennyi fegyelemhez szoktak, később jól járnak vele. A mai kultúra azonban nem ezt erősíti meg, hanem azt, hogy minden pillanatból hozzuk ki a legtöbbet, akár a hosszú távú célok rovására. Ezért a fegyelmezettség, az előrelátás, a kitartás, a hűség ma nem népszerű értékek. Rövid távon valóban annak látjuk előnyét, hogy mindig az aktuális igényeinknek, késztetésünknek engedelmeskedjünk, és fütyüljünk mindenre, ami ez ellen szól. Mire azonban 40-50 évesek leszünk, nem értjük, hogy kerültünk oda, ahol éppen vagyunk. Nem ilyen életet gondoltunk magunknak. Tehát az élet első felének nagyon fontos szerepe van abban, hogy rendhez, fegyelemhez, kitartáshoz szoktassuk magunkat. Aki ezt a szabadság és az életélvezés filozófiájára hivatkozva megspórolja, később keserű gyümölcsöket arat." (Pál Feri)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése