MAGYAROK AMERIKÁBAN

 

Az első magyarországi görög szert, római kath. lelkész Amerikában.

(Megjelent: Vasárnapi újság, 1896. 6.)

— Amerikai levél. —

Egy oly férfiút mutatunk be olvasóinknak, ki hazáját elhagyván, egyedül lelkipásztori hivatását követvén, a megboldogult Pásztélyi Kovács János munkács-egyházmegyei püspök megbízatásából elment Éjszak-Amerika Egyesült-Államaiba, hogy ott a már-már végpusztulással fenyegetett magyar görög katholikusokat megmentse.
Ez ifjú lelkész Dzubay Sándor, volt munkács-egyházmegyei görög-kath. áldozár. Született Káinokon, Bereg megyében 1857-ben. Iskoláit Ungvárt

és Szepes-Iglón elvégezvén, 1876-ban az ungvári papnöveldébe vétetett föl, hol bevégezvén tanulmányait, 1881-ben a beregszőllősi javadalom gondozásával bízták meg. Családot alapított, azonban boldogsága nem soká tartott, mert ugyanazon év november 3-án neje meghalt. E súlyos csapás után megyéspüspöke 1882-ben kinevezte őt Ungvár városi segédlelkésszé. Majd Szerednyén lett segédlelkész, honnan 1887-ben elzarándokolt Rómába a pápai jubileumra. Ez útjában megtekintette Olaszország nevezetesebb városait, s meglehet, hogy útközben szerzett tapasztalatai, ismeretei szolgáltak ösztönzésül későbbi Amerikába való kimenetelére, a mire egykori püspöke is buzdítá. A Fulda nevű hajón indult Brémából, s 1889. márczius 3-án ért partot New-Yorkban, honnan rövid tartózkodása után híveihez, Wilkesbarré-ba utazott.
Itt ez amerikai városban a buzgó hívek minden oldalról összesereglettek a magyar lelkész üdvözletére, s mindent elkövettek, hogy az adóssággal megterhelt templomot megmenthessék. S ez sikerült is.
Rendbe hozván az egyház ügyeit, Hazletonban ugyanazon év aug. 18-án Zapotoczky János és Sztecsovics Miklós lelkészek segítségével új hitközséget alapított. A hazletoni után a scrantoni hitközséget szervezé. Mint jó pásztor, elment hajlékról-hajlékra, hogy szétszórt juhait maga köré gyűjtse. Tapintatos rábeszélésével, s szentbeszédeivel megnyervén a hívek ragaszkodását, itt is templomot építtetett.
Alig a scrantoni templom felépült, megvette a passaici 5400 dollár értékű templomot 85 dollárnyi készpénzfizetés mellett. S íme, a hívek áldozatkészsége, a magyar lelkészben vetett erős bizalma mindent legyőzött, úgy szólván semmiből teremtett mindent.
Majd később Dzubay Sándor saját zsebéből adván az előpénzt, New-
York Brooklyn városrészében is vásárolt egy templomot, mely 9000 dollárba került. 1891. július 26-án a Mekeesport Duquesuri templomot is az ő kezd-ményezésére Chauath Nicefor passaici,Volkay Ödön volt hazletoni, jelenleg brooklyni és Faczkovits István lelkészek fölszentelték és rendeltetésének átadták. A Mekeesporti templom után a yorkesi csinos kőtemplom alapját tevé le.
1891-ben április hónapban értesülvén a leiseringi hívek elhagyatottságáról, sietett segítségükre. Hozzáfogott egy kéttornyú, góth-stílű, két oltárral és freskó - falfestéssel díszített templom építéséhez, melyben a hívek, mint saját filléreiken emelt Isten hajlékában, menten minden más nemzetiségű papok mostoha gondozásától, saját nyelvükön, magyar nyelven, saját lelkészük vezetése alatt imádhatják a Mindenhatót. A templom Amerika fölfedezésének négyszázados évfordulója napján teljesen elkészült, s jelenleg már készen áll a hívek befogadására.
A templom, melynek fölépítését Thalmann Wyss mérnök 18000 dollárért vállalta el, 80 láb hosszú, 32 láb széles, oldalfalainak magassága — az alapot nem számítva —10 láb; belső szélessége 23 láb, tornyainak magassága 85 láb. E góth stylben épült templom, melyet képben is bemutatunk, egyike a legcsinosabbaknak. A templomhoz 85 helység hívei tartoznak; van 3 egyesülete, melyeknek főczélja a szűkölködők segélyezése, s a meghalt egyleti tagok gyermekeinek és özvegyeinek fenntartása. Egy ily egyesületet, melyet szintén ő alapított, ábrázol másik fényképünk. Középütt Dzubay Sándor lelkész ül, körülötte az egyesület tagjai, háttérben egy pár magyar amerikai család, előtérben pedig a tagok gyermekei.

Ily rövid idő alatt, senkitől nem támogatva, senkitől elismerést nem várva, csupán hívei ragaszkodása, buzgósága és törhetetlen akarata segítségével alkotott ily sokat. S ő nem kíván ezért semmit, nem köszönetet, nem hálát; egyáltalán szerénysége nem is engedi, hogy az Úr oltárára letett, s hazánkba is küldött kisebb-nagyobb áldozatai világgá kürtöltessenek. Oly férfi, oly lelkész, ki egész életét, mindenét Istennek és nemzetének szenteli, megérdemli, hogy tiszteljük, s munkájában segédkezet nyújtsunk neki.