„Nagy Ernő forradalmi magatartása kimenti a destrukció tényálladékát“

 

(Megjelent: Szózat, 1924.09.17.)

A budapesti királyi ítélőtábla ítélete Kozma Miklós és Nagy Ernő rágalmazási pörében

Kozma Miklóst a vád és következményei alól felmentették
A Magyar Országos Tudósító jelenti: Isme­retes, hogy Nagy Ernő nemzetgyűlési képviselő egyik nemzetgyűlési interpellációjában a Bereg megyei közállapotokról szólva, Kozma György­ről azt állította, hogy mint a GOK nyíregyhá­zai kirendeltségének vezetője, kettős fizetést húz és ezt az előnyt a kormányzó mellett szolgála­tot teljesítő bátyja, Kozma Miklós, a MTI ve­zetője révén érte el. Nagy Ernőnek a nemzet­gyűlésen elhangzott beszéde után Kozma Mik­lós a 8 Órai Újságban nyilatkozatot tett közzé és ebben a nyilatkozatban Nagy Ernőt aljas rágalmazónak, cseh podzsupánnak nevezte és azt mondotta, hogy erkölcsileg nem áll azon a nívón, hogy neki lovagias elintézést adjon.
Nagy Ernő a hírlapi nyilatkozatok miatt sajtó útján elkövetett rágalmazást pert indí­tott Kozma Miklós ellen. Ez ügyben a királyi törvényszék 1921. április havában tartott főtárgyalást, amelyen Kozma Miklós védője, dr. Ludinszky Lajos a valódiság bizonyítását kérte. A valódiság bizonyításánál sikerült bizonyí­tani azt, hogy Nagy Ernő aljas rágalmazó, mert a nemzetgyűlésen elhangzott az az állí­tása, hogy Kozma Miklós öccse, Kozma György kettős fizetést húz nem felel meg a valóságnak. Úgyszintén sikerült a bizonyítása annak is, hogy Nagy Ernő a megszállás alatt tényleg podzsupáni tisztséget vállalt és ezért a tör­vényszék Kozma Miklóst; a következő kifejezé­sek miatt: „Nagy Ernő cseh podzsupán, aljasrágalmazó” emelt vád alól felmentette. Nem látta azonban az elsőfokú bíróság beigazoltnak azt a kijelentést, hogy Nagy Ernő nem áll azon az erkölcsi nívón, hogy Kozma Miklós neki lo­vaglás elégtételt adhatna. A törvényszék Kozma Miklóst 90.000 korona pénzbüntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását azonban felfüg­gesztette. Az ítéletben sem a vádló, sem a vád­lott képviselői nem nyugodtak meg és fellebbezéssel éltek.
Az ügyet kedden tárgyalta a magyar ki­rályi ítélőtáblán dr. Degré Miklós tanácsa. Dr. Kohlman Dezső, a főmagánvádló képviselője tartotta meg vádbeszédét, amelyben azt igyeke­zett bizonyítani, hogy Nagy Ernőt csak haza­fias szempontok vezették akkor, amikor a podzsupánságot a cseh megszállás alatt elvállalta.
Ezzel szemben dr. Ludinszky Lajos előadta, hogy a vád képviselője hangulatos beállítással igyekszik bizonyítani azt, hogy Nagy Ernő mennyire hazafias magatartást tanúsított és hogy mindig a néppel érzett, azonban egy szót sem szólt arról, hogy miképpen foglalta el a podzsupáni állást és hogyan dobta ki onnan a törvényes alispán Kozma Györgyöt. Amikor a csehek bejöttek, s Nagy Ernő megsej­tette, hogy jönnek, Ungvárról átutazott Bereg­szászra és felkínálkozott nekik, s így az ő segítségükkel foglalta el a podzsupáni széket. E tényállás alapján állapította meg a királyi törvényszék azt, hogy Kozma Miklós nagyon helyesen használta a cseh podzsupán kifejezést. A törvényszék előtt sikerült bizonyítani, hogy Nagy Ernő aljas rágalmazó és hogy a csehek segítségével foglalta el a zsupáni hivatalt. Csa­pán a harmadik vádpontra nézve nem sikerült a bizonyítás a törvényszék szerint,
Kozma Miklós azonban ezt a megjegyzést csak mint megjegyzést fűzte előbbi megállapí­tásaihoz és ezzel tulajdonképpen sérteni nem akart. Az a társadalmi kör, amelyben Kozma Miklós él, igen súlyos szabályokat állít fel a lovagias elégtételadás és -vétel szempontjá­ból. Egy olyan ember, akiről a törvényszék megállapította a podzsupánságot és megálla­pította azt is, hogy aljas rágalmazó, nem lehe­tett erkölcsi szempontból Kozma Miklóssal egy nívón.
A védő ezután felolvasta Szabolcs várme­gye közigazgatási bizottságának, mint fegyelmi bíróságnak határozatát, amely vétkesnek mondja ki Nagy Ernőt hétrendbeli fe­gyelmi vétség elkövetésében, mert hivatalos kötelezettségének megsértésével és hivatali es­küjének megszegésével nemzetietlen és hazafiatlan, társadalomellenes magatartást tanúsí­tott, mert önként felkínálkozott cseh podzsupánnak, közvagyon elleni deliktumokat köve­tett el, közpénzeket jogosulatlanul és szabály­talanul kiutalt. E fegyelmi vétségek miatt a fegyelmi bíróság őt hivatalvesztéssel sújtotta és főszolgabírói állásától megfosztotta.
Ezután Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda vezetője tartotta meg védőbeszédét. Ebben az ügyben — mondotta többek között — nem én voltam a támadó, Nagy Ernő állott fel a nemzetgyűlés fóruma előtt és ahonnan a szó mindenfelé elhallatszik, a mentelmi jog mögé bújva vádolt meg engem azzal, hogy én jogosulatlan előnyökhöz juttat­tam az öcsémet. Tette ezt a jól ismert és köztudo­mású rágalmazó módján. Én a képviselő urat aljas rágalmazónak, forradalmi alispánnak ne­veztem abban az értelemben, hogy ő forradalmasított. A képviselő úr nem inkriminálta azt, hogy én őt forradalmi alispánnak neveztem. Az öcsém a jogfolytonosságot képviselte Nagy Ernővel szemben, aki a forradalom embere volt. Én nem üldöztem őt, én csak levontam a konzekvenciáit annak, hogy én lovagias elégtételt nem adhatok annak, aki úgy viselkedett a forradalomban, mint ő.
Kozma Miklós beszéde után Degré Miklós elnök kihirdette az ítéletet, amely szerint a ki­rályi ítélőtábla a törvényszék első fokon hozott ítéletét megsemmisíti és Kozma Miklóst a vád és következményei alól felmenti. Indokolásá­ban kimondja a királyi ítélőtábla, hogy Nagy Ernőnek a forradalmak alatt tanúsított maga­tartása kimeríti a destrukció tényálladékát.

A képen: vitéz Kozma Miklós, az MTI igazgatója, majd 1940-től haláláig a visszacsatolt Kárpátalja kormányzója.