(Megjelent: Reggeli Hírlap, 1927.09.04.)
Ahol a granicsár az ,,Isten“ -- A técsői hídon kezdődik a Balkán -- A hidat elzáró farács a békeszerződések szimbóluma
Técső, augusztus végén. (A
R. H. levelezőjétől.) A hírhedt prágai egyezményben megállapított határ, amely
Técsőnél a
Tisza medrének közepén halad, széttépte Técső
községét és határát. Técső régi lakosságának 95
százaléka a Tisza jobb oldalán, csehszlovák területen maradt, a közigazgatásilag
és gazdaságilag Técsőhöz tartozott Kistécső és Técső
község határának fele pedig, a Tisza bal partján lévén, Romániához tartozik. Mit
jelent az Técső gazdasági
életének szempontjából? Az elsorvadást, a
pusztulást, a halált.
Técső község régi határa összesen
15.800 katasztrális holdat ölelt fel. Ebből csehszlovák területen maradt 6800
hold, Romániába került 9000 hold. Ebben a 9000 holdban a legértékesebb s
legnélkülözhetetlenebb az erdőállomány, elsősorban az államkincstár 3000 hold
erdeje, azután a község s a magánosok erdőbirtokai. A Nereszen kúpja csaknem a
Tisza medréig ereszkedik, kissé hátrább a Fenyőhegy gerince vonul s ezeknek a
középmagas hegyeknek lejtőit nagyszerű erdők borítják, olyan erdőségek,
amelyek kellő gondozás mellett még ezer esztendőre is elegendő építőfa- és
tüzelőanyagot szolgáltathatnak egész Técsőnek és környékének. Técső tehát a határ mostani rendezésével egész erdőállományát
elveszítette. Ez az első nagy vesztesége. Román területen maradt Técsőnek 3000 holdnyi községi és
közbirtokossági legelője, amely eddig kifejlett állattenyésztésének alapja
volt. Így az a helyzet állott elő, hogy a técsőiek nem hajthatják át saját
legelőjükre a marhát, hanem a túlsó parton lakó idegenek egészen nyugodtan
legeltethetik a técsőiek földjén, idegen tulajdonon marháikat. A túlsó parton
maradt még mintegy 2000 hold magánbirtok, értékes szántó, kert és gyümölcsös,
amelyeknek rendes megművelése, használata, a termények hazahordása szüntelen
korlátozva van, néha teljesen szünetel, mert olyan rettentő nehézségekkel jár
azok megművelése, annyi igazolás, fizetési
megterhelés sújtja a técsői tulajdonosokat, ami a gazdasági életet teljesen
megbénítja.
Bukarest messze van
Hiábavaló volt minden megegyezés, hiábavaló a
máramarosszigeti egyezmény, amelyben a técsőieknek földjeikkel való
zavartalan közlekedést kívánt a csehszlovák kormány biztosítani, a valóság az,
hogy ezek a megállapodások tisztán papiroson maradtak, a Técsőtől elszakított területen
legtöbbször szünetel a köz- és a magánjog. Jogtalan terület Európa szívében,
egy darab igazi, hamisítatlan Balkán s amikor a técsőiek a román határőröknél
az országközti egyezményben biztosított s Bukarestben is elismert jogaikra
hivatkoznak, a granicsároktól ezt a büszke választ kapják:
„Bukarest messze van, itt az Isten a granicsár.“
A fekete vonaton
túl
Most már olvasóink bizonyára megértik, miért írunk mi
annyit Técső község
vergődéséről, miért beszélünk félszázezer ember halálra ítéléséről, miért
tartjuk a megoldatlan határproblémák legfontosabbikának a csehszlovák-román
határnak ezt a pontját.
Megindulunk a hídon, amely a Tiszát itt három hatalmas ívvel
fogja át. Gyönyörű, monumentális alkotás, Zsigmondy budapesti hídépítőmérnök
egyik remekműve, amely húsz évvel ezelőtt épült s azt a célt szolgálta, hogy
kocsiközlekedéssel kapcsolja egybe a técsői járás két felét. A Tisza
bal partján levő községek, Remete, Kistécső, Ferencvölgy, ezen a hídon át
közlekedtek a külső világgal, ezen át hozhatták áruikat a técsői híres piacra,
amelynek vásárai annak előtte lüktető élettől pezsegtek, ezen a hídon át érték
el a técsői vasúti állomást, amely kelet felé Máramarosszigetnek, nyugati
irányban Husztnak nyitott utat nekik.
Ma ez a híd nem egybefüggő gazdasági testet összekapcsoló
alkotmány, hanem tilalomfa, amely megálljt parancsol a járműveknek.
Ahogy a hídra lépek, rögtön szembetűnik, hogy a hatalmas
traverzeket, árkádokat több milliméter vastagságú rozsdaréteg vonja be. A
pusztulás, enyészet megkezdte munkáját, s ha segítség nem érkezik, az időnek
az a sokat emlegetett vasfoga hamarosan bevégzi munkáját s a híd be fog
roskadni az alatta tajtékzó haragos Tisza zúgó hullámaiba.
A jobboldalon a hídfőn két kis őrszoba, a csehszlovák
határőrségé. Egy oszlop, amely a csehszlovák állami színekkel van befestve. A
híd útja egy darabig jó karban tartott, dombomra feltöltött, felkövezett.
A híd közepén azonban egy vastag fekete vonalat látok,
mintha a román hídfőig terjedő részt kátránnyal festették volna be.
— Mi ez? — fordulok kísérőmhöz.
— Mindjárt meg tetszik érteni.
A dekadencia
jelképe
Még néhány lépés és ott vagyunk, ahol a fekete sáv
megkezdődik. Igen, most már megértek mindent. A csehszlovák oldalon jó karban
tartott, gondosan feltöltött út megszűnik s az a feketeség nem más, mint
pocsolya, sártenger, piszok és szenny.
Románia területén vagyunk. E
sorok írója egy ízben kultúrpolitikai tanulmányaiban, íróasztala mellett foglalkozott
azzal a kérdéssel, hol van Közép-Európának s a Balkánnak kultúrhatára. Ez a fekete sáv megadja a feleletet.
Sokszor mondottuk, sokszor írtuk, hogy az új viszonyok
következtében a Balkán felnyomult Közép-Európa szívébe. Aki látni akarja Közép-Európa s a Balkán határát, jöjjön ki a
técsői hídra.Így lett a rozsdamarta técsői híd szimbólummá. A közép-európai
kultúra térvesztésének és dekadenciájának szimbólumává.
A sorompó le van
zárva
Most már román területen megyünk a román hídfőig. Ott
is finánckalibák, egy oszlop, amelyen a piros, sárga, kék színek rikítanak. A
híd jobb oldalán keskeny iparvágány, régente ezen szállították a tüzelőfát s az
építőkövet, ma a pálya begyepesedett, a sínek rozsdásak, használhatatlanok.
Román területre be már nem léphetünk. Hiszen baksisért
megtehetném, útlevél és vízum nélkül is, de egyéb baj van, a sorompónak
szolgáló kapu be van zárva. Ez a sorompó is tipikus. Egy egyszerű rácskapu,
amely most be van csukva. Ez azt jelenti, hogy a határőr urak most nem érnek
rá, talán a korcsmában vannak, tehát a forgalom szünetel.
Ez az ezerszer megátkozott léckapu a gyönyörű vashídon a
másik szimbóluma a técsőiek szenvedésének. De szimbóluma a békeszerződések
szellemének is, amely ilyen fizikai és erkölcsi rácsokkal vonta be Közép-Európát.
A képen: Técsői képeslap a múlt század elejéről.
Forrás: Hungaricana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése