(Megjelent:Nyírvidék, 1924.10.24.)
Mikecz István alispán akciójának sikere. Hogy kerültek a
bronzkori aranytárgyak a felszínre? Vad András, az aranytárgyak megtalálója
kemecsei ember. Az aranyleletet eddig az állampénztar őrizte. A lelet továbbra is az állam
tulajdonában marad
Nyíregyháza, október 23. A Nyírvidék tudósítójától .
Még 1922. május 1-én történt, hogy Vad András kemecsei
származású leveleki gazda Ófehértó határában lévő szőlőjében 26 darab, összesen
936 és fél gramm súlyú aranyleletet talált. Az aranylelet, amely bronzkori
huzalokból és karperecekből állott, országos figyelmet keltett, Vad András
ásója a maga nemében gyönyörű bronzkori dokumentumokat emelt a felszínre, amelyekhez
hasonló a leggazdagabb múzeumokban is kevés van. A nagy muzeális értéket képviselő
tárgyak a törvényszabta úton az állam tulajdonába jutottak és mindmáig az
államkincstár őrizte őket. Az első pillanatban nyilvánvaló volt azonban, hogy a
vármegye bronzkori kultúráját reprezentáló aranytárgyak a vármegyei múzeumba
valók, mert csakis itt felelnek meg a föld mélységéből felszínre került emlékek
nagy nevelő hivatásának, csak itt, az ugyancsak a vármegye bronzkoráról regélő
tárgyak mellett, azokkal együtt van egy ősi korszakot jelző hatóerejük. Ezt a
szempontot Mikecz István alispán, aki vármegyénk múzeumának hivatása
magaslatára emelése érdekében az ősi föld iránt érzett rajongó szeretetével és
kiváló kulturális érzékével minden időben odaadó fáradsággal fejti ki irányító
tevékenységét, olyan sikerrel képviselte az illetékes körök előtt, hogy a
nagyértékű lelet az államkincstárból visszakerült egyedül méltó helyére, a Jósa Múzeumba.
Vad András megtalálja aranytárgyakat.
Hogy kerültek a régi aranytárgyak több ezer év után a
napfényre? Olyan kérdés, mely a szenzációs lelettel kapcsolatban erősen izgatta
a fantáziát. Munkatársunk Kiss Lajostól, a Szabolcsvármegyei Jósa Múzeum
igazgatójától, aki Mikecz István alispán megbízásából először szállt ki a
lelőhelyen, s most Budapestre utazik a lelet átvétele céljából, a következő
felvilágosítást nyerte:
Vad András kemecsei gazda, leveleki Iakos, akinek Ófehértó
határában szőlője van 1922. május 1-én szorgalmasan homlított az ófehértói
határban. Ásója már több mint egy méter mélységben járt, mikor a májusi napban
megcsillant a szabolcsi homok. Sárgarézszerű drótcsomó tűnt elő, s érdekes,
hogy Vad Andrásnak az első gondolata az volt, milyen szerencsés ember ő, éppen
ma akarja megkarikázni a sertések orrát, s íme itt van hozzá az akkurátos
rézdrót. Nagyot nézett aztán, mikor a szép sárga dróthuzalokon kívül kecses női
karokra való fényes karperecek kerültek föl. Akkor már Vad András tudta, hogy,
nem lesz a fényes drótból sertés orrára való karika, mert ez az volna, amiről a
közmondás beszél: „disznó orrán aranyperec”. Bizony, a szép ragyogó tárgyak,
amelyek töredezett cserépedényből kerültek elő, aranytárgyak voltak .
Vad András hazavitte a leletet Levelekre, ahol a
szomszédok nagy csodálkozással mondották, biz az színarany mind egy szálig.
Volt olyan, aki azt mondotta: tartsa meg, az övé, de az okosabbak szavára hallgatott,
akik megmondották, hogy biz az nem az övé, azt be kell szolgáltatni. El is
vitte a szépséges tárgyakat a tisztelendő úrhoz, akivel a jegyző úrhoz vitték
át az aranyleletet.
Értesítették a szolgabíró urat, jegyzőkönyvet vetlek fel, telefonáltak Mikecz
István alispánnak, aki azonnal intézkedett, hogy Kiss Lajos múzeumőr vegye át a
leletet.
A képen: A nyíregyházi Jósa András Múzeum (1933.)
Forrás: Fortepan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése