Mi minden történhetik Ruszinszkóban?

(Megjelent: Nyírvidék1922.09.08.)
Munkács, szept. 7. — Ismeretes a podkarpatska rusi tanügyi vezetőségének az a rendelkezése,'mely a gör. kath. és izr. vallású gyermekeket kitiltotta a magyar tannyelvű iskolákból s a ruszin tannyelűekbe kényszerítette őket. A tanügyi vezetőség mindazon gyermekeket, kik ezen rendelkezés ellenére is magyar tannyelvű iskolákba járnak, iskolamulasztás címen bünteti s a rendelkezéshez olyan csökönyösen ragaszkodik, hogy a szülőkre kirótt büntetéseket foganatosíttatja, a pénzbüntetés biztosítására végrehajtást rendel el, nem fizetés esetén pedig a szülőket börtönbüntetésseI sújtja.
Így történt mindez a munkácsi róm. kath. iskolába járó növendékekkel is. Ebbe az iskolába különösen sok g.k,,th. és izr. vallású, de magyar anyanyelvű szülő járata gyermekét. A munkácsi tanfelügyelőség ez év január havának végén átírt az iskola igazgatóságának, hogy hirdesse ki a tanügyi vezetőség ezen rendelkezéseit az érdekelt szülőknek és amennyiben nem küldenék gyermekeiket a részükre kijelölt ruszin nyelvű iskolák osztályaiba, úgy a szülők szigorúan meglesznek büntetve, mert a róm. kath. iskolába tovább is járó gyermekeket olyanoknak tekinti, mint akik nem tesznek eleget a tankötelezettségnek. A szülők a kihirdetéskor ezen önkényes és törvénytelen rendelkezés ellen tiltakoztak s kijelentették, hogy azt nem veszik tudomásul és gyermekeiket tovább is ezen magyar tannyelvű iskolába fogják járatni.

Május havában ezen szülőkre egyre-másra rótták ki a »mulasztás« miatt a büntetéseket, a szülők fellebbeztek, de a hatóság a fellebbezés eredményét nem várva be, (még ma sincs intézve) végrehajtást is foganatosíttatott a szülők ellen, így pl. egy ügyvédnek íróasztalát foglalták le.
Most újabb fejleménye van a dolognak. A szülők ugyanis e büntetés pénzkirovását nem tekintették törvényes intézkedésnek, hiszen gyermekeiket járatták iskolába, így aztán a pénzbüntetést nem fizették be, emiatt most a pénzbüntetést a nemfizetés miatt börtönbüntetésre változtatják át, s már megtörtént erről a szülők hivatalos értesítése.
Az érdekelt szülők úgy határoztak, hogy a büntetést nem fizetik meg pénzben, hanem leülik.

Így a napokban Munkácson ügyvédek, orvosok, tekintélyes kereskedők fognak jelentkezni a rendőrségen, hogy a rájuk kirótt büntetést leüljék.
Már az első ilyen leülés meg is történi. Egy volt (ma elbocsátott) gör. kath. vallású igazgató-tanítónak gyermeke szintén ezen magyar tannyelvű róm. kath. elemi iskolába járt be, mégpedig a Munkáccsal szomszédos Őrhegyalja községből. A büntetéspénzt rá is kivetették, de természetesen nem fizette meg. Most megkapta az idézést a börtönbüntetés — 22 óra — leülésére. Mivel ő nem volt odahaza, felesége, (ki maga is diplomás tanítónő) jelentkezett a járási székhelyen, Oroszvégen a főszolgabíróságnál a büntetés leülésének megkezdésére. A főszolgabíró tudomásul vette a jelentkezést s az illető úrihölgy megkezdte az »ülést«. Megjegyezzük még, hogy a tanügyi vezetőség az iskolai év végén rendelkezést adott ki, mely szerint a gör. kath. és izr. vallású gyermekeknek a munkácsi róm. kath. magyar tannyelvű iskolában tett vizsgáját nem tekinti érvényesnek, s a nyert bizonyítványt nem fogadja el a felsőbb osztályba való felvételre.

Fotó: Fortepan

Tisztelt Petőfi Sándor Úr!

Mi, a Médiatanács tagjai nagy megdöbbenéssel értesültünk az Ön lázító, az emberi jogokat alapjaiban sértő irodalmi tevékenységéről. Felhívnánk szíves figyelmét, hogy az Ön költészetnek álcázott izgatása rendkívül káros hatással van a felnövekvő nemzedék erkölcseire, valamint hazánk nemzetközi megítélésére.

„Akasszátok fel a királyokat!” – szólítja fel ön a honfitársait, ami már önmagában is kimeríti a felbujtás tényálladékát. Először is, egyszerűen letegezi a magyarságot, nyilvánvalóan bratyizik velünk, márpedig nem cseresznyéztünk egy tálból. De ez még semmi ahhoz képest, hogy emberölésre buzdít. Vegye végre tudomásul, hogy a mai, civilizált világban már rég nem divat az ilyen feudális eljárás. Manapság legföljebb lelövetünk, lebombázunk egy-egy uralkodót. Micsoda különbség! Ha nem hiszi, kérdezze meg Szaddám Huszeint, ő sokat tudna mesélni erről. Ha még élne.

Ez a felbujtás az Ön részéről egyáltalán nem tekinthető egyszeri botlásnak, hiszen többször is megismétli, ami előre megfontolt szándékra utal. A sok ismétlésnek az lett a vége, hogy külföldön is megértették, tiltakozó jegyzéket kaptunk Dániától, Angliától és Spanyolországtól. A magyar honvédség jelenlegi helyzetében isteni szerencse, hogy Monaco még nem üzent nekünk hadat.

Mélységesen személyiségromboló és erkölcstelen az az ideál is, melyet Ön a János vitéz című művében tár hazánk ifjúsága elé. Már az is ízléstelen, hogy Iluskának „Kilátszik a vízből két szép térdecskéje Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.” Ám ez még csak a kezdet. Ez a bizonyos Kukoricza János ( Hortobágy, Magyar puszta u. 1. szám alatti lakos) előbb veszni hagyja a nyájat, amivel kimeríti a hűtlen kezelés tényálladékát, aztán önbíráskodik, azaz tettleg bántalmazza a Gonosz Mostoha nevű honleányt.

A felelősségre vonás elől elmenekül, beáll idegenlégiósnak, ahol számos bűncselekményt követ el, mindenki legyilkol: a török pasával kezdi, a medvével és a sárkánnyal folytatja (állatkínzás). Mindezt úgy, hogy egyetlen egyszer sem kéri ki az ENSZ Biztonsági Tanácsának hozzájárulását.

Hogyan képes Ön egy ilyen embert pozitív színben feltüntetni?  Egy ilyen embert, aki meg sem próbálta tárgyalások útján, a diplomáciai úton kiszabadítani a francia királylányt.

Meg kell vallanunk, előbb azt fontolgattuk, hogy a lehető legszigorúbb szankciókat alkalmazzuk Önnel szemben. Ám kezünkbe akadt az Anyám tyúkja című verse, melynek hangneme már olyannyira civilizált, sőt európai, hogy ez mindenképpen enyhítő körülménynek számít.

Az Ön édesanyját joggal tekinthetjük a magyar állatvédelem megteremtőjének. Köszönjük, hogy megírta nekünk, hogyan is kell tartani civilizált módon egy állatot. Hogy a tyúkanyó „a szobában lakik itt benn”, hogy „Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobából” okulásul szolgálhat minden állattartónak ezekben a nehéz időkben.

Ez az igazi költészet, az igazi irodalom! Kívánjuk, hogy ezen az úton haladjon tovább, ne mindenféle igazságról, zsarnokságról, meg szabadságról írjon, hanem az állatokról. Mért nem írja meg, milyen aranyosan kotkodákolnak, ugatnak, vagy nyávognak? Sőt, írhatna csak az állatoknak!

Utolsó figyelmeztetésül, üdvözlettel:

a Médiatanács

Mitől áll meg az ész?

Azt írja az újság: Adókedvezményt is igényelhetnek a jövőben a vállalkozások a közép-magyarországi régióban megvalósított fejlesztéseik során, amennyiben a parlament megszavazza Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek Tuzson Bencével, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkárával közösen benyújtott törvényjavaslatát. A készpénztámogatásoknál alkalmazandó szabályokkal összhangban - azok a nagyvállalkozások élhetnek, amelyek új termékeket, illetve eljárásokat fejlesztenek.

A könnyítés igénybevételének kiemelt feltétele, hogy az érintett adózók a foglalkoztatottak számát vagy a bérköltségek összegét meghatározott mértékben növeljék.

A tények:

1. A kormány, állítása szerint, egyik legfontosabb feladatának tekinti a leszakadó keleti régió, elsősorban Borsod és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye felzárkóztatását.

2. Az ország legnagyobb részén gyakorlatilag elfogyott a munkaerő-tartalék, különösen jellemző ez a főváros környékére és az Észak-Dunántúlra.

3. Számottevő munkaerő-tartalék már csak a fent említett két megyében található.

4. A magyar munkaerő nem mobil, már csak azért sem, mert a fővárosban és környékén az albérlet- és ingatlanárak gyakorlatilag megfizethetetlenek.

Kérdés:

Akkor mi a fészkes fenének nem adnak adókedvezményt a leszakadó keleti végeken? És mitől áll meg az ész, ha nem ettől?

Szakmai tapasztalat

Ülünk az orvosi rendelő várójában, két takarítónő, egy idősebb és egy egészen fiatal, szinte még kamasz ráérősen kotorgatja a port a hosszú folyosón. Amikor már kissé ritkul a tömeg, felszabadul néhány szék, ezt is elunják, megtámasztják a kezükben lévő partvist, leülnek ők is, látszik, hogy inkább beszédbe elegyednének a betegekkel.

-- Én nem tudom, mi lehet ezzel a gyerekkel – panaszolja egy fiatalasszony a szomszédjának. – Megállapították, az orvosok, hogy tüdőgyulladása nincs, de csak köhög meg, köhög.

-- Refluxa lesz annak, nekem elhiheti – szólal meg az idősebb takarítónő. – Ez hétszentség!

Aztán egy öregúr szólal meg az ablak melletti széken.

 -- Én most nem azért vagyok itt – de szörnyű, hogy már hetek óta viszketek, meg viszketek. És senki sem tudja mitől – panaszolja keserves ábrázattal.

-- No, az meg akkor allergia lesz – adja megint a takarítónő a kéretlen tanácsot. – Jobban teszi, ha elmegy a gyógyszertárba és kér valamit allergia ellen.

-- Hát az én derékfájásomnak mi lehet az oka? – kérdi egy terebélyes öregasszony fellelkesedve.

-- Magának meg gerincsérve van, ez olyan biztos, mint, hogy itt ülök.

-- Gerincsérvem? Ezt még soha nem mondták – hitetlenkedik az asszonyság. – Pedig még tablettát is írt a doktor úr.

-- Milyen tablettát? – kérdi az önkéntes gyógyító. – Sárgát vagy fehéret?

-- Hát… fehéret – jön a bizonytalan válasz.

No látja, ez a baj. A sárgát kellett volna szedni.

A kis fiatal takarítónő tátott szájjal hallgatja ezt a sok okosságot.

-- No hallja, Bözsi néni, maga aztán mindenre tudja a választ – ad hangot ámulatának.

-- Hát hogyne tudnám. Harminc éve vagyok a szakmában – hangzik az elégedett válasz.

Aztán felállnak és kezükben a vödörrel meg a partvissal elismerő tekintetek tüzében sétálnak ki a folyosóról.