Válasszatok meg engemet...

(Kampánydal)

Válasszatok meg engemet,

hisz nekem is van feleségem,

kinézte ő a helyemet

a padsorokban nagyon régen.

Kinézte ő a helyemet

a padsorokban nagyon régen.

Válasszatok meg engemet,

megoldok minden galibát,

hozok vasutat, repteret,

Mari néninek patikát.

Hozok vasutat, repteret,

Mari néninek patikát.

Válasszatok meg engemet,

hisz ellenfelem nagy hamis,

ellopná mind a kék eget,

és még alkoholista is.

Ellopná mind a kék eget,

és még alkoholista is.

Válasszatok meg engemet,

nyomok majd gombot cefetül,

s e bősz munkában meglehet,

az ember csak elszenderül.

S e bősz munkában meglehet,

az ember csak elszenderül.

Válasszatok meg engemet,

nem bánom meg ezt megígérem,

rozoga, öreg gépemet,

egy új verdára lecserélem.

Rozoga, öreg gépemet,

egy új verdára lecserélem.

Hát válasszatok engemet,

valósuljon meg régi álmom,

a köz kezébe helyezem

punnyadó potenciálom.

A köz kezébe helyezem

punnyadó potenciálom.

Egy magyargyűlölő a kisebbségekről

Tomáš Garrigue Masaryk (1850-1937)  cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke volt, aki élete fő céljának a Monarchia szétverését tekintette, aki híres volt magyarellenességéről. Köztudott, hogy ő győzte meg Wilson amerikai elnököt Trianon szükségességéről. Visszaemlékezései A világforradalom címmel 1928-ban jelentek meg Prágában, az Orbis Kiadónál. Mostanában Kárpátalján az ukránok körében szinte reneszánszát éli, utcákat, hidakat neveznek el róla.

Az elfogultsággal aligha vádolható szerző művéből e az alábbi részletet azoknak ajánlom, akik még mindig kétségbe vonják minden nacionalizmus létjogosultságát, illetve megkérdőjelezik a kisebbségben élő magyarság jogát az anyanyelvi oktatáshoz, illetve az anyanyelv széleskörű használatához. Milyen jó lenne, ha ez valamennyi ukránhoz eljutna.  

„A német kisebbségen kívül jelentéktelen lengyel nagyobb kisorosz (Szlovenszkón) de főképen magyar kisebbségeink vannak. Ezekre a számbelileg kisebb nemzetiségekre is áll a szabály,hogy nemzeti létüket biztosítani kell.

Minden kisebbségnek nép és középiskolákkal kell bírnia; az egyetemek, magasabb kultúrintézmények és ezeknek száma ma az egész művelt Európában határozott számítás után igazodik,a lakosság képzettsége és szükséglete szerint. Németországban magában három millió lakosra esik egy egyetem és hat millió lakosra egy technikai főiskola. Nálunk három millió németnek egy egyeteme és két technikai főiskolája van.

Politikai tekintetben a német kisebbség a legfontosabb. A többi kisebbség kérdésének a megoldását is megkönnyíti, ha a németeket megnyertük a köztársaság számára.

Ami pedig a hivatalos nyelvet illeti, nem egynyelvű államban a lakosság szükséglete és a közigazgatási előnyök az irányadók,– az állam van a lakosságért,nem a lakosság az államért. Államunk, mint össz- és egységes szervezet, és hadseregünk cseh (szlovák) nyelvűek lesznek: ez a demokrácia többségi elvéből természetesen folyik is. Az állam tehát csehszlovák. Az állam nemzeti jellegét azonban nem az államnyelv biztosítja; a nyelv nem meríti ki a nemzeti karaktert, államunk nemzeti karakterének a következetesen és nyomatékosan keresztülvitt összkulturális programon kell alapulnia.

A háború előtt részt vettem a hatóságok két és egynyelvűsége felett folyt vitában; az új viszonyok között a kétnyelvűséget tartom a legcélszerűbb megoldásnak; a hivatalnokok egynyelvűsége a kétnyelvű hivatalokban egyes vidékeknek átmeneti időre megfelelhet. Hogy ilyen egynyelvűség lehetséges lesz-e a jövőben is, azt a tapasztalat fogja megmutatni.

Minthogy nemzetileg kevert államban élünk és minthogy ilyen különleges helyzetünk van Európa közepén, a nyelvkérdés nemcsak politikai, de kulturális tekintetben is igen fontos nekünk.

Gyakorlatilag mindenekelőtt az államban beszélt nyelvek ismeretéről van szó. A kisebbségek érdekében áll az államnyelv ismeretét  elsajátítani; de ugyanígy érdekében áll a többségnek a kisebbségek, de különösen a nagy kisebbségek nyelvének ismerete; e szerint kell az iskolákban a nyelvtanítást szabályozni; itt is érvényes a közigazgatási, gazdasági és kulturális szükségletek szabálya. A német nyelv politikailag fontos nekünk, hivatalnokainknak jól kell tudniuk németül,annyira jól, hogy a tájszólásokat is megérthessék.

A német világnyelv, ezért hasznos kultúrtényező és művelődési eszköz.

A cseh és szlovák középiskolákban, valamint a népiskolák felsőbb osztályaiban tanítani kell a német nyelvet, ugyanígy a német iskolákban a cseh nyelvet. Szlovenszkón hasonló módon kell tanítani a szlovák és magyar nyelvet, ha talán kisebb mértékben is. Hogy a nyelvek kötelező tárgyak legyenek-e vagy sem, efölött majd a tapasztalatok és a gyakorlat alapján fognak dönteni…

A tökéletesített önrendelkezés és a kisebbségek aránylagos képviselete demokratikus államban a kisebbségi védelem helyes eszközének bizonyultak;  önrendelkezés és aránylagos képviselet a demokrácia követelményei.

Európa új rendje és az új államok alakulása által a nacionalizmus elvesztette negatív jellegét, az elnyomott népek önállóvá lettek. A pozitív nacionalizmus ellen, mely intenzív munkával dolgozik nemzetének emelésén, senkinek sem lehet kifogása. A nemzeteknek és az emberiségnek nem a hazaszeretet, de a sovinizmus az ellensége. A hazaszeretet nem jelenti azt, hogy más nemzeteket ne szeressünk.”

Van benne valami?

Nemrég összetalálkoztam a piacon egy kárpátaljai asszonykával. Futólag már elég régóta ismerjük egymást, ő rendszeresen árul a piacon, én meg néha ott vásárolok, és ilyenkor rendszerint, ha csak néhány percben is, megvitatjuk a kárpátaljai eseményeket.

Talán mondanom sem kell, ezúttal nagyon el volt keseredve, pedig egyébként maga a megtestesült életöröm, azt mondja, sehogy nem tudja megemészteni az ukrán oktatási törvényt, amely gyakorlatilag felszámolja a magyar közoktatást. De nemcsak ő, még a férje sem, aki egyébként ruszin, csak az asszony kedvéért tanult meg magyarul.

-- Mi úgy gondoljuk – mondja az asszonyka, -- hogy az ukrán vezetés ezt azért csinálja, mert Kárpátalján egyre több ukrán és ruszin akar magyarul tanulni, sőt magyar iskolába adja a gyermekét, mert menekülne az országból. Ezt akarják megakadályozni, hiszen ha nincs magyar iskola, akkor az ukránok nem tudják oda beíratni a gyermeküket.

-- A fél rokonságom Huszt környékén lakik, hegyi falvakban, ők még életükben nem szólaltak meg magyarul – támasztja alá egy személyes példával a véleményét. – Most egymás után keresnek meg, nem hagynak békén, hogy tanítsam a gyermekeiket magyarul, aztán meg „szervezzem át” őket valahogy Magyarországra, mert otthon nincs semmi jövőjük. Most is elhoztam az egyik lányt magammal, igaz, beszélgetni nem nagyon mer senkivel, csak a telefonját nyomogatja.

Aztán még hozzáteszi, az ukrán iskolákban is egyre kevesebb a gyerek, úgy fogják őket, szinte lasszóval, talán így akarnak leszámolni a konkurenciával.

Én meg azon gondolkodom, hogy bár aligha ez vezetett az őrületes törvény elfogadásához, vajon nem lehet mégis ebben valami?

Az ima ereje

Egy idős hölgy elmegy a falu plébánosához és pironkodva mondja neki:
- Tisztelendő úr, a gyerekeimtől kaptam két lánypapagájt karácsonyra, de valami rossz házból származhatnak, mert nagyon csúnyán beszélnek. Szégyellem elmondani, de egész nap azt rikácsolják: "Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek dugni!"
A plébános rövid gondolkodás után megtalálja a megoldást.
- Nekem van két fiúpapagájom, azok itt a templomban nőttek fel, és egész nap imádkoznak. Zárjuk össze a madarakat, biztos jó hatással lesznek az enyémek az önéire.
Be is teszik a két áhítatos papagáj kalitkájába a lányokat, akik azonnal rikácsolni kezdenek:
- Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek dugni!
Mire az egyik templomi papagáj kenetteljesen odafordul a társához:
- Tedd el az olvasót, Pityu testvér! Imáink meghallgatásra találtak!