“A tanárnak
vigyáznia kell, hogy ne féljenek tőle. Én például szoktam használati utasítást
adni magamhoz, és elmondom a gyerekeknek, hogy néha kiabálok, mert ilyen
vagyok, de ettől nem kell félni. Akkor van egy tanárnak nyert ügye, ha a
diákjai a szemébe néznek. Sok tanár azzal rontja el, hogy harcolni akar azért,
hogy tekintélye legyen. Ha nem úgy megy be az órára, hogy azt érzi, már van
neki, akkor vége. Tekintélyt pedig úgy tud szerezni, ha a gyerekek tudják, hogy
olyat tud nekik mondani, amire rácsodálkoznak, és ha érzik, hogy figyel rájuk,
megérzi problémáikat.”
„Ahhoz, hogy
egy tehetséges diák ne fussa ki magát gimnáziumban, nagyon rossz tanár kell. Az
viszont nem ezen múlik, hogy kiből lesz jó versenyző. Volt olyan, aki elsőben a
szemembe hazudott, és éppen, hogy megszerezte a hármast, pedig nem szeretek
rossz jegyet adni. Persze ez a hármas máshol simán csillagos ötös lett volna.
Aztán összeszedte magát, de amikor a trigonometriához értünk, nem volt hajlandó
megtanulni. Azt viszont tudtam, hogy szereti a geometriát. Olyan geometriai
feladatokat adtam neki, amelyek a megoldásához trigonometria kellett. Első nap
azt mondta, ez csalás. Pár nappal később elkezdte őket megcsinálni. Negyedikben
bejutott az OKTV döntőjébe. Ezt én értem el nála, de ezt nem jegyzik. Volt
viszont olyan diákom, aki soha egyetlen döntőbe sem jutott be, most viszont az
MTA egyik Lendület programját vezeti. Nem mindenkinek való a verseny, és nem
ezen múlik, ki milyen jó matematikus.
Egy barátom ironikusan azt szokta
mondani, hogy azért szereti a sakkot, mert kifejleszt minden olyan képességet,
amire a sakkhoz szükség van. Így van ez a versenyekkel is.”
(Surányi László, nemzetközi hírű
matematikatanár)
