Elfogták Beregszászon a magyarországi kommunizmus véres terrorcselekményeinek tetteseit

(Megjelent: Nyírvidék 1938.12.08.)

 

A csehek a csendőrgyilkos Polényi Pált tanárnak nevezték ki
A nyíregyházi kir. ügyészség a kommunizmus egyik véres terrorcselekmény ügyében indított nyomozást az elmúlt napokban. A nyomozás során, amelyet Beregszász visszacsatolása tett időszerűvé, kilenc beregszászi volt kommunistát tartóztattak le. Azzal gyanúsítják őket, hogy a kommunizmus alatt részt vettek a szatmárcsekei csendőrlaktanya elleni támadásban és a támadás alkalmával a vörös katonák megölték a csendőrök két tagját és egy szatmárcsekei lakost. A véres esemény résztvevői annakidején Beregszászra menekültek. A csehek magatartására jellemző, hogy a szökött terroristák közül a csendőrgyilkosságot, rablást és fosztogatást elkövetett vörösőr parancsnokot, Polónyi Pált a beregszászi gimnázium rajztanárává nevezték ki. 

 Dr. Oláh Jánosnak, a nyíregyházi kir. ügyészség elnökének rendeletére a visszacsatolt területen ebben az ügyben a szatmárcsekei csendőr-örs folytatta le a nyomozást. Máris sikerült kilenc gyanúsítottat elfogni, akiket gyilkosság és más bűncselekmények miatt a nyíregyházi ügyészségre kísértek.

 A kilenc letartóztatott név szerint: Rózner József, Kelemen Kálmán, Varjú András, Lukács András, Kovács Imre, Szűcs Bertalan, Farkas István, Wulf Zoltán, Révész Béla beregszászi lakosok, akik beismertek, hogy -a szatmárcsekei csendőrlaktanya megtámadásában és fosztogatásában részt vettek. A nyomozás ebben az ügyben tovább folyik.

(A fotó illusztráció.)

Szomszédaink, a magyarok

Tóparti tantörténet

A  balatonalmádi móló mellett ülök egy padon, gyönyörködöm a magyar tenger tűnő párákkal mögött játszó partjaiban. A vízben 20-30 vadréce úszkál, olykor kijönnek a partra, nem félnek az embertől, mert rendszeresen etetik őket.

 

Most is megérkezik egy jól öltözött, fiatal házaspár egy négy-ötéves kislánnyal, az anyuka kezében zacskó, s abban a kacsáknak szánt csemege.

-- Gyere, Szamanta, megetetjük a madárkákat! – mondja a kislánynak.

-- Nem madárkák, vadkacsák! – jegyzi meg határozottan a papa.

Az asszonyka úgy néz rá, mintha legalábbis felségsértést követett volna el.

-- Te ne szólj bele! Megoldjuk nélküled is!– förmed rá a férjére.

Aztán a kislányhoz fordul.

-- Kiálts a madárkáknak, Szamanta! Gyertek hattyúk, gyertek hattyúk!

-- Nem hattyúk, vadkacsák! – sziszegi szégyenkezéssel vegyes dühvel az apuka.

Ez már a nejénél is kiveri a biztosítékot.

-- Elég volt! Semmit sem tudok megtanítani ennek a gyereknek, mert mindig elvonod a figyelmét! – kiáltja eltorzult arccal.

Szamanta egykedvűen nézi őket. Csak a récék rebbennek fel riadtan.

Akkor van a tanárnak nyert ügye...

“A tanárnak vigyáznia kell, hogy ne féljenek tőle. Én például szoktam használati utasítást adni magamhoz, és elmondom a gyerekeknek, hogy néha kiabálok, mert ilyen vagyok, de ettől nem kell félni. Akkor van egy tanárnak nyert ügye, ha a diákjai a szemébe néznek. Sok tanár azzal rontja el, hogy harcolni akar azért, hogy tekintélye legyen. Ha nem úgy megy be az órára, hogy azt érzi, már van neki, akkor vége. Tekintélyt pedig úgy tud szerezni, ha a gyerekek tudják, hogy olyat tud nekik mondani, amire rácsodálkoznak, és ha érzik, hogy figyel rájuk, megérzi problémáikat.” 

 

„Ahhoz, hogy egy tehetséges diák ne fussa ki magát gimnáziumban, nagyon rossz tanár kell. Az viszont nem ezen múlik, hogy kiből lesz jó versenyző. Volt olyan, aki elsőben a szemembe hazudott, és éppen, hogy megszerezte a hármast, pedig nem szeretek rossz jegyet adni. Persze ez a hármas máshol simán csillagos ötös lett volna. Aztán összeszedte magát, de amikor a trigonometriához értünk, nem volt hajlandó megtanulni. Azt viszont tudtam, hogy szereti a geometriát. Olyan geometriai feladatokat adtam neki, amelyek a megoldásához trigonometria kellett. Első nap azt mondta, ez csalás. Pár nappal később elkezdte őket megcsinálni. Negyedikben bejutott az OKTV döntőjébe. Ezt én értem el nála, de ezt nem jegyzik. Volt viszont olyan diákom, aki soha egyetlen döntőbe sem jutott be, most viszont az MTA egyik Lendület programját vezeti. Nem mindenkinek való a verseny, és nem ezen múlik, ki milyen jó matematikus. 

Egy barátom ironikusan azt szokta mondani, hogy azért szereti a sakkot, mert kifejleszt minden olyan képességet, amire a sakkhoz szükség van. Így van ez a versenyekkel is.”

(Surányi László, nemzetközi hírű matematikatanár)