Minden viszonylagos

Harmincas évek közepe, Szovjetunió, általános iskola. A diákoknak történeteket kell mesélniük Lenin jócselekedeteiről.

Elsőként a kis Másenyka szólal meg: - Lenin elvtárs télen látta, hogy a szomszédoknak nincs mivel fűteniük. Kiment az erdőbe, vágott fát, és nekik adta.
A tanárnő bólint, megdicséri a kislányt.
Oleg jön: - Lenin elvtárs a forradalom alatt megparancsolta a katonáknak, hogy udvariasan bánjanak a nőkkel és gyerekekkel. És ők ezért udvariasan bántak velük.
Oleg is megkapja a dicséretet.
Iván nagyon nyújtja a kezét, ő a következő: - A gyerekek Lenin elvtárs dolgozószobája előtt zajongva fociztak, és berúgták a labdát az ablakon. Lenin elvtárs káromkodott egy nagyot, kiszúrta a labdát a bicskájával, aztán feldobta a tetőre.
A tanárnő értetlenül néz.
- Ivánka, Ivánka, ez miért jócselekedet?
- Nézze tanárnő. Akár közéjük is lövethetett volna, nem?!

Football csapatunk Ungváron

(Egy cikk, melyből kiderül, hogy Nyíregyháza első focicsapata az első két meccsét az ungvári csapat ellen játszotta)

(Megjelent, Nyírvidék, 1911.07.16.)
Még élénk emlékezetébe lehet a n. é. közönségnek, hogy a Ny. T. V. E most megalakult football csapata e hó 2 án tartotta első mérkőzését — keresztelőjét az Ungvári Athletikai Club football csapatával. Az első mérkőzés vereséggel végződött ugyan, a lelkes vezetőség és a csapat azonban szem előtt tartva a „minden kezdet nehéz" bölcs mondást, nem csüggedt el, hanem annál nagyobb buzgalommal és kitartással készült elő a következő vasárnapra, mely arra volt hivatva, hogy akkor Ungváron mutassa meg, nem kárba veszett munka-e, amin fáradozik. A hozzáfűzött várakozásnak teljes mértékben meg is felelt, amennyiben 2, 1. arányban revanchot vett az ungváriakon.
Pont 5 órakor jelezte a bírói síp a mérkőzés kezdetét. Nyíregyháza kezd. Eleinte változó szerencsével, hol Nyíregyháza, hol Ungvár kerül offensivába. Így telik el az első 16 perc. Ekkor csatársorunk mintegy összebeszélésre erős támadással áttör az ellenséges csatársoron és midőn a bal összekötő erős lövését az ungvári kapus fogni akarja, ott terem Pivnyik és óriási éljenzés között az első gólt fejeli be Ungvár kapujába. A nyíregyháziak lelkesedése most már fokozódik, de Ungvár is mindenáron egyenlíteni akar, ami a 24-ik percben sikerül is. A játék fokozott erővel folyik tovább. A nyíregyháziak szép összjátéka a kapuhoz tereli a lapdát, mit a balszélső Garay védhetetlenül a kapu jobb sarkába juttat. Ezután Ungvár vezet le még néhány támadást, néhány lövése a kaput erősen fenyegeti, de a kapus fürgeségén minden labda kívül marad. Az első félidő utolsó perceiben a nyíregyháziak jobbszélsője Mácza lő még egy gólt, ezt azonban a bíró hadse miatt meg nem ítéli. A második félidőben Ungvár mindenáron a kiegyenlítésre törekszik, Nyíregyháza azonban különösen a védelemre helyez súlyt, hogy előnyét megtarthassa, ami sikerül is, úgy hogy, bár az utolsó percekben két 11-es rúgást is ítél a bíró Ungvárnak, amit Kovács Ödön kapus bámulatra méltó higgadtsággal és biztonsággal véd, a második félidő mindkét csapatra eredménytelenül végződik.
A mérkőzést nagy és lelkes közönség nézte végig és nem egyszer tüntette ki csapatunk bravúros játékát tapssal és éljennel. Este körülbelül 50 terítékes bankett volt, melyen megjelent Ungvár társadalmának több számottevő embere is.

(A fotó illusztráció.)

A boldogság oka

"Boldog embertől boldogsága okát tudakolni olyasmi, mintha az ember kilencven esztendős aggastyántól akarná hallani a hosszú élet titkát. Nem tudja. Mégis, ha sarokba szorítanak, valahogy ilyesmit mondanék: "A barátság és a szerelem állandó jelenléte és a hatalomvágy, a kapaszkodás és a pénzszerzés ingerének állandó távolléte már maga is boldogság. Jelentős segítséget ad a boldogsághoz a fontos, vagy fontosnak képzelt tevékenység. Mindegy, akár testi vagy szellemi aktivitásról van szó. Nehéz depressziót érezni, ha az ember kertjében rózsafákat ültet vagy éppen verset ír. És mindez akkor is aktivitást jelent, ha passzív formában jelentkezik - vagyis, ha az ember zenét hallgat, könyvet olvas, figyeli a természetet, festményekben gyönyörködik. Akármerre indulok, egy-egy nagy lépést teszek mérföldes, mesebeli csizmában a boldogság felé." (Faludy György)

Az igazi meglepetés

Bandi bácsi színes egyéniség, egy közkedvelt ember, afféle életművész. Ócska, rozsdás biciklijén rótta a falut, mindenkihez volt egy kedves mosolya, egy tréfás megjegyzése, talán nem is volt haragosa a faluban. Ilyenkor rendszeresen, betért a kocsmába, mindig elsütött egy-egy tréfás megjegyzést, sőt, ha ráért, olykor még nótára is zendített.

A rossz nyelvek szerint épp a felesége elől menekült a faluba, illetve a kocsmába. Ez talán túlzás, de tény, hogy Etus asszony igencsak házsártos nőszemély volt, ha kinyitotta a száját még a Lajos szomszéd is fedezékbe húzódott, pedig az láthatott már egy, s mást, mert kommandós volt. Mint ahogy az is megfelelt a valóságnak, hogy minden hónapban bekasszírozta az ura fizetését az utolsó fillérig. Így meg mindenki azt találgatta, ugyan miből iszik az öreg a kocsmában.

Persze, alapjában véve jószívű asszony volt, utólag mindig szánta-bánta hirtelen haragját. Talán ezzel is magyarázható, hogy amikor közeledett Bandi bácsi születésnapja, mégpedig szép kerek, Etus néni meg akarta lepni valami szép, drága ajándékkal. Ezzel akarta kiengesztelni, és egyben tisztára mosni a saját lelkiismeretét.

Sokáig gondolkodott, hogy mi is lenne a megfelelő ajándék. Egy ilyen igénytelen férfiembernek, főleg ebben a korban már egyáltalán nem könnyű vásárolni.

-- Mért nem veszel neki egy új biciklit? – kérdezte a szomszédasszony. – Ez a mostani már csupa rozsda, meg úgy zörög, hogy a kutyák is vonítanak.

Az ám, a bicikli! Micsoda szenzációs ötlet! Azonnal a tettek mezejére lépett. Kiadta a parancsot a fiának, hogy menjen be autóval a városba, és vegyen egy kerékpárt. De nem akármilyet! És úgy hozza haza, hogy senki se lássa, mert ezek a népek mindent elpletykálnak.

Eljött a nagy nap. Összegyűltek a gyermekek, az unokák. Az asszonyok sütöttek-főztek. Aztán a terített asztalnál sorra felköszöntötték Bandi bácsit, akinek a meghatottságtól egészen könnybe lábadt a szeme. Amikor a vadiúj, csillogó-villogó biciklit átadták neki teljesen megrendült.

-- Hát a régi hol van? – kérdezte olyan ijedten, mint akit most ébresztettek egy vödör vízzel.

-- Ugyan, ne törődj vele! Már reggel odaadtam a cigányoknak, épp vasat gyűjtöttek – nyugtatta meg Etus néni.

Az öreg elsápadt, kapkodni kezdte a levegőt, és visszaereszkedett a székre.

-- Mi van magával, édesapám? Hívjunk orvost? – hajolt fölé rémülten a fia.

-- Vége, mindennek vége! – zihálta az öreg. – Ott volt az összes félretett pénzem.

-- Hol, édesapám?

-- A bicikli kormányában, szépen összetekerve. Oda dugtam el anyád elől.

Szerencsére, hamar kiheverte a csalódást. De azt mondják, már sohasem lesz a régi.

A világ árvái-- Kárpátalja