Bandi bácsi színes egyéniség, egy
közkedvelt ember, afféle életművész. Ócska, rozsdás biciklijén rótta a falut,
mindenkihez volt egy kedves mosolya, egy tréfás megjegyzése, talán nem is volt
haragosa a faluban. Ilyenkor rendszeresen, betért a kocsmába, mindig elsütött
egy-egy tréfás megjegyzést, sőt, ha ráért, olykor még nótára is zendített.
A rossz nyelvek szerint épp a
felesége elől menekült a faluba, illetve a kocsmába. Ez talán túlzás, de tény,
hogy Etus asszony igencsak házsártos nőszemély volt, ha kinyitotta a száját még
a Lajos szomszéd is fedezékbe húzódott, pedig az láthatott már egy, s mást,
mert kommandós volt. Mint ahogy az is megfelelt a valóságnak, hogy minden
hónapban bekasszírozta az ura fizetését az utolsó fillérig. Így meg mindenki
azt találgatta, ugyan miből iszik az öreg a kocsmában.
Persze, alapjában véve jószívű
asszony volt, utólag mindig szánta-bánta hirtelen haragját. Talán ezzel is
magyarázható, hogy amikor közeledett Bandi bácsi születésnapja, mégpedig szép
kerek, Etus néni meg akarta lepni valami szép, drága ajándékkal. Ezzel akarta
kiengesztelni, és egyben tisztára mosni a saját lelkiismeretét.
Sokáig gondolkodott, hogy mi is
lenne a megfelelő ajándék. Egy ilyen igénytelen férfiembernek, főleg ebben a korban
már egyáltalán nem könnyű vásárolni.
-- Mért nem veszel neki egy új
biciklit? – kérdezte a szomszédasszony. – Ez a mostani már csupa rozsda, meg úgy
zörög, hogy a kutyák is vonítanak.
Az ám, a bicikli! Micsoda
szenzációs ötlet! Azonnal a tettek mezejére lépett. Kiadta a parancsot a
fiának, hogy menjen be autóval a városba, és vegyen egy kerékpárt. De nem
akármilyet! És úgy hozza haza, hogy senki se lássa, mert ezek a népek mindent
elpletykálnak.
Eljött a nagy nap. Összegyűltek a
gyermekek, az unokák. Az asszonyok sütöttek-főztek. Aztán a terített asztalnál
sorra felköszöntötték Bandi bácsit, akinek a meghatottságtól egészen könnybe
lábadt a szeme. Amikor a vadiúj, csillogó-villogó biciklit átadták neki
teljesen megrendült.
-- Hát a régi hol van? – kérdezte
olyan ijedten, mint akit most ébresztettek egy vödör vízzel.
-- Ugyan, ne törődj vele! Már
reggel odaadtam a cigányoknak, épp vasat gyűjtöttek – nyugtatta meg Etus néni.
Az öreg elsápadt, kapkodni kezdte
a levegőt, és visszaereszkedett a székre.
-- Mi van magával, édesapám?
Hívjunk orvost? – hajolt fölé rémülten a fia.
-- Vége, mindennek vége! –
zihálta az öreg. – Ott volt az összes félretett pénzem.
-- Hol, édesapám?
-- A bicikli kormányában, szépen
összetekerve. Oda dugtam el anyád elől.
Szerencsére, hamar kiheverte a
csalódást. De azt mondják, már sohasem lesz a régi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése