Arany
János után szabadon
(Rövidített, tragikomikus változat)
Este van, este van: kiki nyugalomba!
Feketén kavarog a gyártelep szmogja,
Zúg a szomszéd drónja, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Műanyag flakonok szanaszét görögnek,
Nincsen már denevér az ereszt sodorván,
Neonok villognak városháza tornyán.
Udvaron fehérlik színe BMW-nek,
A gazdasszony épp az imént vevé meg,
Csöndesen jár motra, igen menő fajta,
Pedig már eddig is vadul jártak rajta.
Ballag az ember is – beleszólni nem mer,
Óvatosan lépked, hosszan elnyúlt testtel,
Meg-megáll, körülnéz, attól fél szüntelen,
Hogy egy szép napon majd a NAV is megjelen.
Csukva van a kapu, az ablakok fénye
Nem süt ki csöppet sem a nyírott sövényre,
Ajtó alatt hasal egy pedigrés kutya
Őseinek számát igazolni tudja.
Benn a háziasszony leszedi a sminket,
Közben sóhajtozva tükörbe tekintget,
Mivelhogy őnéki nincsen társasága,
Van elég ideje a fogyókúrára.
Egy
tinédzser leány kezébe ájfont kap:
Ő a legnagyobb s szebb, az egyetlen csillag.
Vasalni azt nem tud, bár ruhája készen,
Vasald már ki, anya! Később buli lészen.
Ő meg közben leül, vidám zene mellett,
Csücsörítve mókás szelfiket szemelget,
Melyekből időnket elküldözget sokat:
Ámulatba ejtve hasonló arcokat.
Siet
is azonnal a jó háziasszony,
Nem kell, hogy urának ennivalót hozzon,
Hazajött az ember, a hűtőben kutat,
Abban talál itt-ott mirelit cuccokat.
Azokat mikrózza, mert már nagyon éhes,
Az asszonyt unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb ízű a falat, ha minnyájan esznek, --
De az asszony inkább a tévén keresget.
De
vajon ki csenget? „Nézz ki, fiam Sára:
Tán a futár jött meg végre valahára:
Rendeltem egy kütyüt, annak párja nincsen,
A családi életre nevel minden szinten!”
Visszajő a lányka, a futárt behíván.
Taknyos kölyök lép be, sok jóestét kíván:
„Itten írja alá, uram, a nevét is,
S azon pillanatban nyújtja tenyerét is.
Este
van, este van… a város világít,
Sohasem hunyja le hamvas szempilláit,
A gyermek is álmos, sőt, már alszik éppen,
Bekapcsolt laptoppal fekszik az ölében.
Gyéren szól a gazda, a másnapra gondol,
Ettől zakatol a szíve oly bolondul.
Bekap két altatót, csalogatja álmát…
S hallgatja az asszony csöndes szortyogását.
