CSALÁDI KÖR

 

Arany János után szabadon                                            

(Rövidített, tragikomikus változat)

 

Este van, este van: kiki nyugalomba!

Feketén kavarog a gyártelep szmogja,

Zúg a szomszéd drónja, nekimegy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Műanyag flakonok szanaszét görögnek,

Nincsen már denevér az ereszt sodorván,

Neonok villognak városháza tornyán.

 

Udvaron fehérlik színe BMW-nek,

A gazdasszony épp az imént vevé meg,

Csöndesen jár motra, igen menő fajta,

Pedig már eddig is vadul jártak rajta.

Ballag az ember is – beleszólni nem mer,

Óvatosan lépked, hosszan elnyúlt testtel,

Meg-megáll, körülnéz, attól fél szüntelen,

Hogy egy szép napon majd a NAV is megjelen.

 

Csukva van a kapu, az ablakok fénye

Nem süt ki csöppet sem a nyírott sövényre,

Ajtó alatt hasal egy pedigrés kutya

Őseinek számát igazolni tudja.

Benn a háziasszony leszedi a sminket,

Közben sóhajtozva tükörbe tekintget,

Mivelhogy őnéki nincsen társasága,

Van elég ideje a fogyókúrára.

 

Egy tinédzser leány kezébe ájfont kap:
Ő a legnagyobb s szebb, az egyetlen csillag.
Vasalni azt nem tud, bár ruhája készen,
Vasald már ki, anya! Később buli lészen.
Ő meg közben leül, vidám zene mellett,   
Csücsörítve mókás szelfiket szemelget,
Melyekből időnket elküldözget sokat:
Ámulatba ejtve hasonló arcokat. 

 

Siet is azonnal a jó háziasszony,
Nem kell, hogy urának ennivalót hozzon,                                     
Hazajött az ember, a hűtőben kutat,        
Abban talál itt-ott mirelit cuccokat.
Azokat mikrózza, mert már nagyon éhes,
Az asszonyt unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb ízű a falat, ha minnyájan esznek, --
De az asszony inkább a tévén keresget.

 

De vajon ki csenget? „Nézz ki, fiam Sára:
Tán a futár jött meg végre valahára:
Rendeltem egy kütyüt, annak párja nincsen,
A családi életre nevel minden szinten!”
Visszajő a lányka, a futárt behíván.
Taknyos kölyök lép be, sok jóestét kíván:
„Itten írja alá, uram, a nevét is,
S azon pillanatban nyújtja tenyerét is.

 

Este van, este van…  a város világít,
Sohasem hunyja le hamvas szempilláit,
A gyermek is álmos, sőt, már alszik éppen,
Bekapcsolt laptoppal fekszik az ölében.
Gyéren szól a gazda, a másnapra gondol,
Ettől zakatol a szíve oly bolondul.       
Bekap két altatót, csalogatja álmát…
S hallgatja az asszony csöndes szortyogását.