Négy földmunkás fegyveres felkelést akart szervezni Újfehértón

 (Megjelent: Debreczeni Újság, 1932. 06.14.) 

                           

A csendőrség lefegyverzését sürgették -- Éjszaka gépfegyverek után kutattak a nyíregyházi hősi sírokban

(A Debreceni Újság tudósítójától.)
A debreceni ügyészség nagyobb szabású kommunista szervezkedés ügyében kezdte meg a vizsgálatot. Újfehértó község főjegyzőjénél megjelent Nánásy József jómódú gazdálkodó, aki tanúk előtt elmondotta, hogy Pintér Pál, az újfehértói szociáldemokrata szervezet egyik alelnöke fegyveres szervezkedésben való részvételre hívta fel őt. Állítása szerint a község vezetőit és a csendőrséget akarták lefegyverezni és erőszakkal magukhoz ragadni a hatalmat.

Felfedezik az összeesküvést
Nánássy vallomása szerint Pintér azt mondotta, hogy Nagykállóban, Tiszabercelen és Balkányban hasonló szervezkedés folyik, sőt ott már teljesen megbízható, megszervezett kommunista csapatok is várnak a megadott jelre, melyre kirobban a felkelés.
A csendőrség azonnal megindította a nyomozást és megállapította, hogy a kommunista szervezkedés, -- ha nem is ilyen ijesztő arányokban, -- de mindenesetre folyt éspedig elég merészen. Pintér, aki nyilvánvalóan kommunista ügynök, egészen nyíltan, számos gazda előtt előadást tartott arról, hogy a mai társadalmi rend a munkásság számára nem megfelelő. Előadásában olyan kijelentéseket is tett, hogy énp ezért erőszakkal át kell venni a hatalmat.

Elfogják a vezetőket
A csendőrségi nyomozás mihamar teljes eredményt ért el és sikerült ártalmatlanná tenni négy embert, akik vezető szerepet vittek a készülő összeesküvésben. Őrizetbe vették Pintéren kívül Ungvári Zelenyák Józsefet, Galamb Mihályt, Pilók Jánost, akik valamennyien földmívesek. Részükre Pintér azt a feladatot adta, hogy gyűjtsenek fegyvereket. Ungvárinak sikerült is ellopni egy vadászfegyvert, de több fegyvert nem tudtak szerezni, bár mindent megkíséreltek.

Kutatás a sírokban gépfegyverek után
Pintér valakitől azt hallotta, hogy a kommün bukása után Nyíregyházán a vörös katonák gépfegyvereket ástak el a nyíregyházi hősi temetőben és bizonyos számú sírokban ezeket meg is lehet találni. Pintér utasítására a társaság tagjai egy éjjel át is mentek Nyíregyházára, ahol egy Krajtik nevű hősi halott sírját fel is bontották. Fegyvert nem találtak benne, de mikor meglátták a koporsót, megrémültek és ezen a részen abbahagyták az ásatást. Több helyen akartak még ásni, azonban a következő éjszakán a csendőrök rajtuk ütöttek, s így nem folytathatták az ásatást.
Az összeesküvés négy részese a csendőrségen beismerő vallomást telt. Kijelentették, hogy Pintér azt állította, hogy a környékbeli községekben már kétezer főnyi megszervezett tábor vár a jeladásra. Ha elegendő számú fegyver lesz kezükben, -- mondotta Pintér, -- akkor megrohanják a csendőrőrsöt, postát, községházát, adóhivatalt. A jel az lett volna, hogy minden templomban megkondítják a harangokat. Pintér által állítólag ki volt adva a parancs, hogy az ellenállók életét nem kell kímélni.

Túlzott hírek a szervezkedésről
Az elfogott emberek a csendőrségen megmutatták azokat a sírokat is, amelyeket a nyíregyházi temetőben felástak. A csendőrök bűnjelként lefoglalták a kapákat, ásókat, amelyeket beszállítottak a debreceni ügyészségre.
Miután államellenes bűncselekményeket csak táblai székhelyen lehet tárgyalni, ide kísérték be az elfogott négy embert is. Az ügyészség utasítására az összeesküvéssel kapcsolatban mindenütt megkezdték a széleskörű nyomozást annak kiderítésére, hogy kik állottak összeköttetésben Pintérrel. Valószínű, hogy Pintér nagyobb- szabású tevékenységet fejtett ki, azonban az egyik hétfői fővárosi lapnak az a híre, amely úgy tálalja fel az eseményeket, mintha a Pintér által emlegetett kétezer főnyi megszervezett kommunista valóban már is harcra készen állna, a mesék világába tartozik.
Az eddigiek szerint az őrizetbe vett egyéneken kívül alig néhányan lehettek benne a komplottban.

Kihallgatások a debreceni ügyészségen
A debreceni ügyészségen Pintérék ellen hétfőn délben készült el a vádindítvány és dr. Preineszberger Jenő vizsgálóbíró, tanácselnök déli fél egy órakor kezdte meg Pintér kihallgatását, amely a késő délutáni órákig tartott. Pintér kezdetben tagadott, de a terhelő bizonyítékok súlya alatt végül is nagy részben beismerő vallomást tett. A vizsgálóbíró kihirdette előtte az előzetes letartóztatást elrendelő végzést. A többiek kihallgatására csak kedden kerül sor.

A képen: A Debreceni Nagytemplom 1930-ban.

Forrás: Fortepan

 

Új mobilalkalmazás a kisebbségi jogok védelme érdekében

 

Mért nincs idejük a diákoknak tanulni?

 

Nem! Az nem az ő hibájuk, ha nem sikerült nekik jól az év vagy túl sok vizsgájuk maradt. Nem az ő hibájuk, hogy az év csak 365 napos!

Íme, a tudományos elemzés:

1. Vasárnapok: 52 nap az évből. Maradt: 313 nap.

2. 50 nyári nap: az idő túl meleg és ezért nehéz tanulni. Maradt: 263 nap.

3. Napi 8 óra alvás: ez összesen 122 napot jelent. Maradt: 141 nap.

4. Napi egy óra sportolás, ami jót tesz az egészségnek. Ez összesen 15 napot jelent. Maradt: 126 nap.

5. Még napi 2 óra az evésre, hiszen rendesen meg kell rágni az ételt, hogy ne fájjon a hasad. Ez összesen 30 nap. Maradt: 96 nap.

6. Egy óra pletykázás, hiszen az ember társadalmi lény. Ez összesen 15 nap. Maradt: 81 nap.

7. Vizsganapok egy évben. Legalább 35 nap. Maradt: 46 nap.

8. Családi és nemzeti ünnepek.40 nap. Maradt: 6 nap.

9. Betegség. Legalább 3 nap. Maradt: 3 nap.

10. Filmek és szórakozás. Két nap. Maradt: 1 nap.

11. Ez az utolsó nap természetesen a diák születésnapja.

Egy szemtanú visszaemlékezései XIV.

                                                                                                

      

Anyai nagyapám, Tonhaizer Ferenc, aki a cseh, majd a magyar érában is, előbb szülővárosában, Körmöcbányán, majd Munkácson, aktívan részt vett a politikai életben, a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején pedig Munkács város alpolgármestere volt, élete alkonyán papírra vetette visszaemlékezéseit. Íme, egy részlet a máig kéziratban lévő dokumentumból.

Munkács, 1964. III. 15.

Másnap újból kihallgattak, de ezután már egy kis konyhahelyiségbe kísértek. Itt voltam néhány napot, s azután átkísértek egy Kossuth uccai házba, ahol már többedmagammal voltam együtt. Két hét eltelte után átkísértek a Tisztviselő uccába, ahol Demkó Mihály képviselővel egy pincébe zártak. Egy hét ittartózkodás után, zuhogó havasesőben teherautóra raktak, s elvittek Turja-Paszikára, ahol először egy kocsmahelyiségben alaposan levetkőztettek és alaposan megmotoztak, azután egy kiürített zsidóházban helyeztek el.

Itt három kis szoba volt. Mindegyikben 30-40 rab. Szobánk ablaka be volt falazva, s csak egy kb. 10x10 cm-es nyílás volt hagyva, ezen kaptunk némi kis napfényt. Mi szorosan egymás mellett a földön feküdtünk. A szoba közepén állt egy veder, mely nemcsak hogy rettenetes bűzt árasztott, de azon felül, mivel kicsi volt, tartalma a padlót is elárasztotta. Reggel 5 órakor volt ébresztő és mindenki számára hoztak egy-egy darab „buchankát”. Aki nem tudott elég gyorsan utánakapni, annak a lábai elé, a piszkos padlóra dobták. Engem egyszer zuhogó esőben, koromsötét éjszakán vittek a falu másik végére kihallgatásra. Hátam mögött egy, két oldalt egy-egy géppisztolyos katona kísért. A kezeim spárgával voltak hátra kötve.

Karácsony előtt, amikor a front már továbbhaladt, kezeinket spárgával hátra kötözték, teherautókra dobtak és elvittek az ungvári törvényszék fogházába. Itt egy tízszemélyes cellában huszonnégyen voltunk. Cipőnk volt a fejpárna, s kabátunk a takaró. Oly szorosan feküdtünk egymás mellett, hogy csak vezényszóra, mindannyian egyszerre tudtunk megfordulni. Valami levesfélét csak egyszer kaptunk naponta. Reggel és este a meleg vizet buchankával adták.

A kihallgatások, persze leginkább éjszaka, egymást követték. Én összesen 11-szer lettem kihallgatva. Minden kihallgatásra más és más vádat kovácsoltak. Például: 1. azért nem szöktem meg, mert kémként maradtam itt. Mikor azzal védekeztem, hogy el akartam menni, csak a gyermekeimet sajnáltam télvíz idején idegenbe vinni, jött a 2. vád, hogy el akartam menekülni, mert vaj van a fejemen, így féltem. 3. A magyar kormánytól, érdemeim elismeréséül, likőrgyárat kaptam. 4. Mint OTI igazgató az összes ruszin tisztviselőt elbocsátottam. 5. A fronton, mint katona, szovjet katonákra lőttem. 6. A cseh impérium alatt földalatti szervezőmunkát végeztem, mert a keresztényszocialista párt tiltott szervezet volt, stb.

Amikor az összes ellenem emelt vádat megcáfoltam, február 24-én magához hivatott a katonai ügyész és tudomásomra adta, hogy az összes vádat elejti és a vizsgálati fogságot beszünteti. Elküldött egy irodába, ahol visszaadták a letartóztatáskor elvett zsebórámat, melynél feltűnt, hogy novemberben húztam fel utoljára és ennek dacára februárban még mindig járt. Visszakaptam még a nyakkendőmet, a levéltárcát, kulcsokat és cipőzsinórt. Csak az arany jegygyűrűm tűnt el. Én örömömben, hogy hazamegyek, aláírtam az átvételi jegyzőkönyvet. Bezzeg csalódtam.

Lekísértek a fogház udvarára, ahol már többen várakoztak. Itt arccal falhoz állítottak, s vagy egy félórai készülődés után elvittek Perecsenybe, teherautón. Ott már sok földimmel, barátommal, ismerőssel találkoztam, akiket közvetlenül otthonaikból hoztak ide. Ezek legtöbbjénél volt még magával hozott, otthoni „kaja”. Mindannyian kínálgattak, de nékem nem kellett, csak a cigaretta után nyúltam, melyet már több mint három hónapja nélkülöztem.

Itt egy volt honvédkaszárnya lakói voltunk. Szép, világos, tágas szobáink voltak. Betonpadlón feküdtünk, tégla volt a fejpárnánk. Megérkezésünk után sikerült egy cédulát kijuttatni a faluba, melyen az ott lévő munkácsiak névsorát közöltük. Néhány nap múlva már jöttek az otthoni csomagok. Látogató családtagjainkat hozzánk nem engedték, csak a kapuig, de mi az ablakból nézhettük őket. A katonák pedig behozták csomagjainkat. Ezeket katonatisztek bontották fel, de hiánytalanul átadták. Én is kétszer kaptam csomagot. De jól esett újra tiszta fehérneműbe öltözni és otthoni ételt fogyasztani! A perecsenyi rövid időt az elmúlt három hónaphoz képest szanatóriumnak neveztem.

Sajnos, ez nem tartott soká. Három hét eltelte után teherautókon elvittek Homonnára. Ide este érkeztünk és egy iskola tantermeiben voltunk elszállásolva. A mi helyiségünk emeleten volt. A terem zsúfolásig megtelt. Nem volt hely sem feküdni, sem ülni. Guggolva töltöttük az éjszakát. Volt egy vaskályha, annak a tetejét leszedtük és szükségből illemhelyként használtuk. Itt csaknem egész éjszaka sorban állás volt. Az egyik rabtársam kényszerűségből az ablakon keresztül akart magán könnyíteni, erre az udvar felől eldördült egy lövés. Szerencsére, nem talált.

Kora reggel a rabok házává előléptetett iskola összes lakóját, szám szerint 1400 embert, felsorakoztatták. Zimankós hidegben két órát álltunk, amíg hatszor megszámláltak bennünket. Úgy látszik, két ember hiányzott, s ez okozhatta a nagy aggodalommal végzett számlálást. Végre elindultunk a vasútállomás felé. Elhaladtunk egy fodrászüzlet előtt, melyet a tulajdonos éppen ki akart nyitni. Két katona odaszaladt és beállították a sorba. Tovább menve szembe jött velünk egy muzsikus cigány, aki minden bizonnyal egy mulatóban átzenélhette az éjszakát, mert hóna alatt hegedűjét szorongatva bandukolt. Elfogták és beállították a sorba. Ezután már gyorsabban haladtunk, mert megtörtént a hiány pótlása.

Egy tehervonaton elvittek Szamborba. Oda reggel érkeztünk. Csoportonként bevittek egy pajtába. Teljesen levetkőztettek. Tetőtől talpig megmosdattak, utána kopaszra nyírtak és borotváltak. Azután pajták és istállók padlásaira zártak minket. Itt természetesen a melegvizes mosakodás után nagyon fáztunk. Bicskáinkkal a tetőzet gerendáiból apró szilánkokat faragtunk, s így raktunk, legalább kezeink melegítésére, egy kis tüzet. Ekkor már mindannyiunkon eluralkodott a nemtörődömség érzése. Bennünket már nem érdeket semmi, csak fájó kínjaink enyhítése. Mi már a padláson meggyújtott tűz esetleges súlyos következményeire sem gondoltunk.

 

A képen: A munkácsi városháza 1944-ben. (A fotót a Vörös Hadsereg készített).

Forrás: Fortepan.