Te még mindig cipeled?

 A döntésről                                                          

„Két fiatal láma, papjelölt haladt egy ünnepnapon a templom felé egy erdőn át, hogy istentiszteleten vegyenek részt. Amint vidáman mendegéltek, észrevették, hogy egy öreg anyóka rőzsével a hátán a hídon megbillenve beleesett a patakba. Az egyik odaszól a másiknak, mit tegyünk? Nem mehetünk oda segíteni, mert sáros lesz a sarunk, és így nem engednek be az Isten házába. A másik rá sem hederít az aggodalmaskodóra. Odamegy az anyókához, kisegíti a patakból, elviszi egy darabon a biztos útig a rőzséjét és elköszön tőle. Vidáman, fütyörészve tér vissza, míg a társa megrökönyödötten áll, és várja. Továbbhaladnak. A segítő kispap szökellve halad, a másik egyre lassabban, egyre komorabban. A segítő láma ekkor odafordul a társához, és így szól hozzá: "Te még mindig cipeled?" (Bagdy Emőke)

TV21 UNGVÁR - Kommentár nélkül (2020.12.16.)02

 

Pesti hotelek és vendéglők tartják el egy Nagyszőlősről menekült szállodás családját

 (Megjelent: Kis Újság 1939.01.22.) 

A pesti hotelek szíve mozdult meg az elmúlt napokban, hogy egy felvidéki menekült család meleg otthonra találjon a fővárosban. Berky Zoltán nagyszőlősi szállodás és családja hetek óta a pesti hotelek szívesen látott vendége, akiket megkülönböztetett figyelemmel szolgálnak ki mindenfelé, annak ellenére, hogy nem fizetnek semmit, sőt a személyzet még borravalót sem fogad el tőlük...
Berky Zoltáné volt Nagyszőlősön a Royal- szálloda, kávéház és étterem, sőt volt a 15.000 lakosú városkában még egy vendéglője is, amelyet „Kis-Berky”-nek neveztek. Mindezt, négyszobás lakással együtt, néhány nap alatt elvesztették és amit meg tudtak menteni, az elfér néhány bőröndben.
Berky Zoltán és családja magyarsága miatt vesztette el mindenét. A férjet az elmúlt esztendőben háromszor is letartóztatták a csehek. Legutóbb is nyolc napig ült vizsgálati fogságban, majd terjedelmes vádiratot is adlak ki ellene, mert azt merte mondani, a cseh uralomra célozva: „Úgy sem tart ez már soká, a Cseh utcából ismét Magyar utca lesz.” Ö is, mint Nagyszőlős minden lakosa, azt remélte, hogy a visszacsatolás alkalmával a 85 százalékos magyar lakosságú Nagyszőlős visszakerül az anyaországhoz.. Sajnos, nem így történt és ezzel együtt megkezdődött Berkyék üldöztetése is.
Tudták róla, hogy szoros kapcsolatod tart fenn az Egyesült Magyar Párttal. Kitiltották vendéglőiéből a cseheket, azokat a magvarokat pedig, akik megfordultak a Royalban, vagy a „Kis-Berky“-ben, állandóan üldözték. A müncheni egyezmény után a Royalban szállt meg a Magvar Párt öt szabadon bocsátott titkára. Egyik éjszaka a cseh csendőrök Berkyvel együtt megmotozták őket s ettől kezdve Berkynek naponta kellett jelentkeznie a csendőrségen . Egyszer elmulasztotta a jelentkezést, amiért másnap kegyetlenül elverték...
Nap-nap után ismétlődtek a házkutatások, titkos fegyverraktárt és rádióleadót kerestek a vendéglősnél és követelték, hogy adja elő a csehek ellen lázító röpcédulákat...
Berky Zoltán tűrt, mert azt hitte ő is, hogy Nagyszőlős visszakerül és megszűnik a sanyargatás. A bécsi döntés azonban a cseheknek ítélte a községet. A határt három kilométerrel lejjebb húzták meg ...
A vendéglősnek most már menekülnie kellett, mert élete forgott veszélyben.
Az egyik cseh csendőr magyar felesége üzente meg neki, hogy szökjön, mert látta a nevét a feketelistán...
Beregszászra menekült a magyar vendéglős és ott várta be — ismerőseinél bujkálva,— a felszabadító magyar csapatokat.
A cseh terror ezalatt tovább dühöngött Nagyszőlősön és most már a vendéglős családja ellen fordult. Először katonákat szállásoltak be a Royal nagytermébe, a szobákat pedig cseh tisztek lepték el. Nem sokáig mondhatta Berky Zoltánné magáénak a szállodát. December 1-én a hatóság, fontos államérdekre hivatkozva, bezáratta a Royalt, a magyarok központját. Néhány nap múlva hasonló sorsra jutott a „Kis-Berky" is, majd újabb hivatalos értesítést kapott Berkyné: 48 órán belül költözzön el a városból, mert különben kidobják gyerekeivel együtt.
Kétszer huszonnégy : óra alatt kellett likvidálni egy élet munkásságát.
Mindössze néhány bőröndöt tudott magával hozni a szerencsétlen asszony, no meg két gyermekét, a 14 éves kislányt és a 9 éves fiút. Magyarországon egy hét azzal telt el, hogy a feleség és a gyerekek az apát keresték, aki menekülése óta nem mert levelet írni családjának Nagyszőlősre. Végre megtalálták Pesten és így ismét összekerült a kis család, amelyet a cseh terror szétzüllesztett...
A Vendéglős Ipartársulat vette pártfogásába Berkyéket. Így kerültek a pesti hotelekbe. Egyik héten egyikbe, aztán a másikba, majd a harmadikba ... Ebédelni, vacsorázni is felváltva, hol az egyik, hol a másik vendéglőbe járnak ... Minden pincér ismeri már Berky Zoltánékat és olyan figyelemmel szolgálják ki őket, mintha indiai maharadzsák lennének ...
Berky Zoltánnak mégis könnyes a szeme, amikor beszél:
-- Nem tudom, hogy meddig bírom ezt az életet -- mondja. -- Valamit kell csinálnom, mert így nem lehet élni. . Lejárom a lábamat, reggeltől estig lótok-futok ... A kisfiút már elhelyeztem egy árvaházban, most kislányomat szeretném valahol elhelyezni, hogy folytathassa tanulmányait ... Sajnos, eddig még nem járt sikerrel ez a törekvésem ... azután ott van mindenünk Nagyszőlősön. Minden elpusztul, tönkremegy ...
— A pénzem is fogy -- folytatja. -- Már csak néhány pengőm van és ha ez is elfogy, nem tudom, mit csinálunk... Valami vasúti restit szerelnék kapni, addig is, ameddig mindén rendbe jön...
Három kilométerrel lejjebb került a demarkációs vonal és a Berky-csálád keservesen zokog egy pesti hotelszobában ...

 

A képen: A nagyszőlősi vasútállomás 1939-ben.

Forrás: Fortepan

 

Az unalom veszélyes

                                                                                                               

 „Az ember, nincs mit tenni, rendkívül aktív lény. Nem nyugszik. Mindig kell neki valamit csinálni. Amíg a mindig csinálást az agráriumban lehetett kiélni, nem volt ezzel probléma, amikor az iparban, hát, az is kezelhető. Ám, amikor a múlt század hatvanas éveiben az ipari fejlődés abba a szakaszába ért, hogy az egyre bővülő termeléshez is sokkal kevesebb élőmunkára volt szüksége, akkor rengeteg ember felszabadult. Egy csapásra fellendült a szolgáltatások világa, és a műkörmöstől az divattervezőig csomó olyan fura szakma jelent meg, ami nem állít elő semmi lényegeset, de részesedik az emberiségnek a termelés során előállított javaiból. Ami persze jó dolog, mert aki dolgozik, az nem hal éhen. Csakhogy a nélkülözhető szakmákkal egy időben megjelent még valami: a szabadidő. Ami egyrészt örömre ad okot, másrészt bizony probléma is, mert aki unatkozik, könnyen fordul a társadalom számára káros aktivitások felé.” (Csányi Vilmos)

Székely lelemény

 

Mi az elég?

                                                                                                          

A székely bácsi szeret a pohár fenekére nézni, és egyre gyakrabban. Az asszonya ezt nem nézi jó szemmel, mert ha a férje túl sokat iszik, akkor durva, nem beszámítható. Egyik nap jönnek a tehenek a csordából haza, és szokásuk szerint egyenesen a vizes vályúnak esnek. Amikor befejezik az ivást, mondja az asszony a férjének:
- Látod-e te ember, ez csak egy marha, és mégis tudja mi az elég!
Erre az atyafi:
- Hát hiszen vízből én is tudnám!