Egy kiló bronzkorszakbeli aranylelet vitás sorsa a szőlőtőke aljától a pénzügyminisztériumig

 (Megjelent: Az Est, 1922. 10. 27.)     

— Az Est tudósítójától —
Vad András leveleki szőlősgazda Ófehértó határában a tavasszal a szőlőjét kapálgatta és egyik szőlőtőke alatt egy edényben egy csomó sárga színű fémleletre bukkant, amely karcsú, finom dróthuzalokból, kecses formájú ötvösmunkákból, karikákból, karperecekből állt. Nem tudta, hogy mit talált, az edényt tartalmával együtt elvitte a községházára, ahonnan jelentés ment a szabolcsmegyei alispánt hivatalhoz. Az alispán Kiss Lajos nyíregyházi múzeumi őrt bízta meg a lelet megvizsgálásával, aki az első pillanatbaji megállapította, hogy tipikus bronzkorszakbeli aranyleletről van szó.
A kőedényben kilenc gyönyörű, aranykarperec, négy sima aranydróthuzal és tizenhárom finom sodrott aranydrót volt. Összesen 26 darab aranyékszer, 942 és fél gram súlyban. A múzeumi őr azt jelentette az alispáni hivatalnak, hogy a lelet egyike a legnagyobb ritkaságoknak és nálunk csak a Nemzeti Múzeumban van meg egy duplikátuma ezeknek az arany ékszereknek.
Az alispán erre felhívatta magához a hivatalba Vad András szőlősgazdát és a megye megbízásából 300.000 koronás ajánlatot tettek neki, hogy ennyiért megveszik tőle a szőlőjében talált ritkaságokat. Vad András nem nyilatkozott, de a leletet otthagyta az alispáni hivatalban és csak másnap bízta meg Siesser Jenő nyíregyházi ügyvédet a képviseletével, aki a szőlősgazda nevében kerek kétmillió koronát kért az aranyékszerekért.
Ekkor megkezdődtek a tárgyalások, amelyek azonban nem vezettek eredményre, mert a megye nem akart többet fizetni, az ügyvéd pedig megbízója nevében nem engedett a kétmillióból. Húzódott, halasztódott a dolog, egész mostanáig, amikor végre látván, hogy nem sikerül a megállapodás, az alispáni hivatal a nyíregyházai múzeum levelével együtt az egész leletet felterjesztette a pénzügyminisztériumhoz.  A törvény szerint nem tehettek mást, mert az ilyen leleteket azonnal be kell jelenteni a pénzügyminisztériumnak, s a törvény értelmében minden ilyen lelet után az érték egyharmad része a megtalálót, egyharmad része a föld tulajdonosát, egyharmadr észe pedig az államot illeti.
Így tehát Vad András szőlősgazdát kétharmadrész illeti a talált bronzkorszakbeli aranylelet értéke. Szabolcs megyében általában nem vették örömmel azt, hogy a lelet a megyéből fölkerült Budapestre a pénzügyminisztériumhoz. Ennek oka az, hogy a nyíregyházai múzeum attól fél, hogy az aranylelet, amely így elkerült tőle, nem jut oda vissza, hanem a Nemzeti Múzeumnak juttatják. A szabolcsmegyei alispán fölterjesztésében, amelyet a pénzügyminiszterhez intézett, benne van, hogy a leletet azért nem tudták megvenni a megyei múzeum részére, mert az arra szükséges összeg nem áll a megyei pénztár rendelkezésére.
Pedig a nyíregyházai múzeumban nagy szükség volna erre az aranyleletre, hiszen ez az a múzeum, amely a bronzkorszakból a legtöbb leletet raktározta el, 35 bronzkorszakbeli halmaza van. Hogyha Vad András mostani aranylelete odakerülne, akkor teljes lenne bronzkorszakbeli gyűjteménye. Nyíregyházán tehát az a felfogás, hogy Vad, András aranylelete a nyíregyházai múzeumot illeti és bíznak abban, hogy a pénzügyminisztérium sem fog másként dönteni.

 

A képen: Nyíregyházi városkép 1933-ból. Jobbra a Jósa András Múzeum épülete, akkor Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság.

Forrás: Fortepan.

 

 

A legnagyobb élvezet

                                                                                              

Egy angol, egy francia és egy orosz beszélget arról, hogy mi a legnagyobb élvezet a világon.

Az angol:
- Kérlek szépen, én amikor jól kigolfozom magamat délelőtt, délután kimegyek a lóversenyre, este pedig egy jó szivar mellett elüldögélek a klubban, nincs ehhez fogható élvezet...
A francia:
- Szerintem nincs annál semmi jobb, mint amikor megveszek egy láda francia pezsgőt, felcsábítok magamhoz egy gyönyörű francia lányt, és hajnalig szórakozunk...
Az orosz:
- Nem tudtok ti semmit az élvezetekről, az igazi az, amikor egy novemberi hajnalon arra riadsz, hogy egy kocsi áll meg a bérház előtt, vadul feltépik a lépcsőház ajtaját, vastag csizmák dobogása hallatszik, majd vadul dörömbölnek az ajtódon. Te kitámolyogsz és lassan kinyitod az ajtót. "Maga Igor Grogovics?" - üvöltik.
Te pedig kárörvendve válaszolod: "Nem, ő eggyel feljebb lakik!"

 

Te még mindig cipeled?

 A döntésről                                                          

„Két fiatal láma, papjelölt haladt egy ünnepnapon a templom felé egy erdőn át, hogy istentiszteleten vegyenek részt. Amint vidáman mendegéltek, észrevették, hogy egy öreg anyóka rőzsével a hátán a hídon megbillenve beleesett a patakba. Az egyik odaszól a másiknak, mit tegyünk? Nem mehetünk oda segíteni, mert sáros lesz a sarunk, és így nem engednek be az Isten házába. A másik rá sem hederít az aggodalmaskodóra. Odamegy az anyókához, kisegíti a patakból, elviszi egy darabon a biztos útig a rőzséjét és elköszön tőle. Vidáman, fütyörészve tér vissza, míg a társa megrökönyödötten áll, és várja. Továbbhaladnak. A segítő kispap szökellve halad, a másik egyre lassabban, egyre komorabban. A segítő láma ekkor odafordul a társához, és így szól hozzá: "Te még mindig cipeled?" (Bagdy Emőke)

TV21 UNGVÁR - Kommentár nélkül (2020.12.16.)02

 

Pesti hotelek és vendéglők tartják el egy Nagyszőlősről menekült szállodás családját

 (Megjelent: Kis Újság 1939.01.22.) 

A pesti hotelek szíve mozdult meg az elmúlt napokban, hogy egy felvidéki menekült család meleg otthonra találjon a fővárosban. Berky Zoltán nagyszőlősi szállodás és családja hetek óta a pesti hotelek szívesen látott vendége, akiket megkülönböztetett figyelemmel szolgálnak ki mindenfelé, annak ellenére, hogy nem fizetnek semmit, sőt a személyzet még borravalót sem fogad el tőlük...
Berky Zoltáné volt Nagyszőlősön a Royal- szálloda, kávéház és étterem, sőt volt a 15.000 lakosú városkában még egy vendéglője is, amelyet „Kis-Berky”-nek neveztek. Mindezt, négyszobás lakással együtt, néhány nap alatt elvesztették és amit meg tudtak menteni, az elfér néhány bőröndben.
Berky Zoltán és családja magyarsága miatt vesztette el mindenét. A férjet az elmúlt esztendőben háromszor is letartóztatták a csehek. Legutóbb is nyolc napig ült vizsgálati fogságban, majd terjedelmes vádiratot is adlak ki ellene, mert azt merte mondani, a cseh uralomra célozva: „Úgy sem tart ez már soká, a Cseh utcából ismét Magyar utca lesz.” Ö is, mint Nagyszőlős minden lakosa, azt remélte, hogy a visszacsatolás alkalmával a 85 százalékos magyar lakosságú Nagyszőlős visszakerül az anyaországhoz.. Sajnos, nem így történt és ezzel együtt megkezdődött Berkyék üldöztetése is.
Tudták róla, hogy szoros kapcsolatod tart fenn az Egyesült Magyar Párttal. Kitiltották vendéglőiéből a cseheket, azokat a magvarokat pedig, akik megfordultak a Royalban, vagy a „Kis-Berky“-ben, állandóan üldözték. A müncheni egyezmény után a Royalban szállt meg a Magvar Párt öt szabadon bocsátott titkára. Egyik éjszaka a cseh csendőrök Berkyvel együtt megmotozták őket s ettől kezdve Berkynek naponta kellett jelentkeznie a csendőrségen . Egyszer elmulasztotta a jelentkezést, amiért másnap kegyetlenül elverték...
Nap-nap után ismétlődtek a házkutatások, titkos fegyverraktárt és rádióleadót kerestek a vendéglősnél és követelték, hogy adja elő a csehek ellen lázító röpcédulákat...
Berky Zoltán tűrt, mert azt hitte ő is, hogy Nagyszőlős visszakerül és megszűnik a sanyargatás. A bécsi döntés azonban a cseheknek ítélte a községet. A határt három kilométerrel lejjebb húzták meg ...
A vendéglősnek most már menekülnie kellett, mert élete forgott veszélyben.
Az egyik cseh csendőr magyar felesége üzente meg neki, hogy szökjön, mert látta a nevét a feketelistán...
Beregszászra menekült a magyar vendéglős és ott várta be — ismerőseinél bujkálva,— a felszabadító magyar csapatokat.
A cseh terror ezalatt tovább dühöngött Nagyszőlősön és most már a vendéglős családja ellen fordult. Először katonákat szállásoltak be a Royal nagytermébe, a szobákat pedig cseh tisztek lepték el. Nem sokáig mondhatta Berky Zoltánné magáénak a szállodát. December 1-én a hatóság, fontos államérdekre hivatkozva, bezáratta a Royalt, a magyarok központját. Néhány nap múlva hasonló sorsra jutott a „Kis-Berky" is, majd újabb hivatalos értesítést kapott Berkyné: 48 órán belül költözzön el a városból, mert különben kidobják gyerekeivel együtt.
Kétszer huszonnégy : óra alatt kellett likvidálni egy élet munkásságát.
Mindössze néhány bőröndöt tudott magával hozni a szerencsétlen asszony, no meg két gyermekét, a 14 éves kislányt és a 9 éves fiút. Magyarországon egy hét azzal telt el, hogy a feleség és a gyerekek az apát keresték, aki menekülése óta nem mert levelet írni családjának Nagyszőlősre. Végre megtalálták Pesten és így ismét összekerült a kis család, amelyet a cseh terror szétzüllesztett...
A Vendéglős Ipartársulat vette pártfogásába Berkyéket. Így kerültek a pesti hotelekbe. Egyik héten egyikbe, aztán a másikba, majd a harmadikba ... Ebédelni, vacsorázni is felváltva, hol az egyik, hol a másik vendéglőbe járnak ... Minden pincér ismeri már Berky Zoltánékat és olyan figyelemmel szolgálják ki őket, mintha indiai maharadzsák lennének ...
Berky Zoltánnak mégis könnyes a szeme, amikor beszél:
-- Nem tudom, hogy meddig bírom ezt az életet -- mondja. -- Valamit kell csinálnom, mert így nem lehet élni. . Lejárom a lábamat, reggeltől estig lótok-futok ... A kisfiút már elhelyeztem egy árvaházban, most kislányomat szeretném valahol elhelyezni, hogy folytathassa tanulmányait ... Sajnos, eddig még nem járt sikerrel ez a törekvésem ... azután ott van mindenünk Nagyszőlősön. Minden elpusztul, tönkremegy ...
— A pénzem is fogy -- folytatja. -- Már csak néhány pengőm van és ha ez is elfogy, nem tudom, mit csinálunk... Valami vasúti restit szerelnék kapni, addig is, ameddig mindén rendbe jön...
Három kilométerrel lejjebb került a demarkációs vonal és a Berky-csálád keservesen zokog egy pesti hotelszobában ...

 

A képen: A nagyszőlősi vasútállomás 1939-ben.

Forrás: Fortepan