(Megjelent: Új Magyarság, 1943.03.07.)
Hóman Bálint szerint méltó és indokolt, hogy Ungvár Árpád fejedelem városa legyen
Ungvár, március 6.
(Az Új Magyarság kiküldött tudósítójától.) A nagy magyar
alföld északkeleti határvidékének kulcsvárosát, Ungvár városát igen érdekes feladat foglalkoztatja. Évszázados feledés
romjai alól ki akarja ásni és újra bizonyítani, hogy Ungvárnak joga van magát Árpád fejedelem városának nevezni, mert a honfoglaló
magyarok élén a Kárpátok gerincén átjövő Álmos vezér Ungváron adta át a vezérséget fiának, Árpádnak, aki innen indult el
országhódító útjára.
Béla király névtelen jegyzőjének. Anonymusnak a krónikája,
de a többi krónika is többször említést tesz a Hung folyóról és Hung váráról.
Hung várában, mai nevén Ungvárban a honfoglalás előtt a krónikaírók szerint Laborc uralkodott,
akit a magyarok legyőztek. Álmos vezér erre bevonult Ung várába, ahol négy
napig tartó diadalünnepet tartott. A negyedik napon a halálát közeledni érző
agg vezér tanácsot tartott a nemzetiségek fejeivel, akikkel hűséget fogadtatott;
fiával, Árpáddal szemben. A nemzetségfők ősi szokás szerint, pajzsaikra emelve
ismerték el vezérüknek Árpádot.
Anonymus még további fejtegetéseket is fűzött ahhoz a
körülményhez, hogy a honfoglaló Árpád Ung várában vette át a vezérséget. Miért
nevezik a szittyaföldről bejött népet hungároknak? — teszi fel a kérdést, s a
következő feleletet adja: „Hungároknak mondják őket Hung váráról, mert midőn a
szlávokat leigázták, a hét fejedelmi személy soká tartózkodott ott. A körüllakó
népek Álmost, hungvári hercegnek nevezték, katonáit pedig hungároknak“. Ennyit
mond a krónika.
Ez a hagyományon alapuló krónikaírás kap most a jelek
szerint döntő igazolást, mert az ungvári várdomb lejtőjén Antal Miklós gimnáziumi tanár régészeti
kutatások közben honfoglaláskori vezéri sírra talált, amely az eddigi
feltevések szerint Álmos vezérnek a sírja.
Mit rejteget a
várdomb?
Ungvár város történelmi emlékei
eddig nagyon mostoha elbánásban részesültek. Nem beszélve arról, hogy sem a
várost felvirágoztató Drugetheknek, sem a város örökös főispánjának, Bercsényi
Miklós grófnak nincs méltó emléke a városban, amelynek polgármestere, Megay
László most akarja jóvátenni ezeket a mulasztásokat, még azok az összegyűjtött
régészeti és néprajzi emlékek is hajléktalanul vannak, amelyek megmaradtak a
csehek által széthurcolt ungvári múzeumból. A város agilis polgármestere, aki éjtnapot eggyétevő
munkát végez a város fejlesztéséért, már elkészítette a terveket, hogy Ungvár végre méltó Bercsényi- és
Drugeth-emlékművet kapjon.
Sokkal mélyebb feledés borította azonban Ungvárnak a honfoglaláskori emlékeit,
amelyeket a múlt század egyes racionális történetírói a krónikaírók
túlzásainak, kitalálásainak ítéltek. Pedig ezek a tudósok is csak feltevések
alapján ítélkeztek, mert nem állottak rendelkezésükre tárgyi bizonyítékok, A
honfoglaláskori magyarság régészeti kutatása csak a legutóbbi években indult
meg komoly erővel. A magyarság ugyanis a maga sorsán tanulhatta mag, hogy milyen
fontos a régi magyar múlt régészeti feltárása, amikor Trianonban ellenfeleink
nem riadtak vissza a történelemhamisítástól sem.
A honfoglaláskori magyar régészet természetesen most már
csak a sírok feltárására vonatkozhatik.
Ezek az újabb régészeti törekvések indították Antal
Miklóst, az ungvári gimnázium tanárat arra, hogy az ungvári vár közelében Álmos vezér sírja után kutasson. Több mint ezer
esztendő telt el azóta, amióta Álmos holttestét sírba tették, nem nagy
reménnyel kezdte el tehát a munkát, de mégis hozzáfogott, mert a negatív
eredmény is jelentett volna valamit.
Kutatóárkokat ástak azokon a helyeken, amelyek a várdomb
kiemelkedő részei voltak, azzal a feltevéssel, hogy a honfoglaló magyarság
vezérét csak ilyen helyre temethette. Egyik ilyen kutatóárok aztán feltárta a
várdomb titkát: Antal Miklós honfoglaláskori vezéri sírt talált. Az első
pillanatban még magának sem merte bevallani, hogy Álmos vezér sírját találta meg,
hiszen ennek tudományos értékű kimondásához sok-sok bizonyíték kell.
Arccal kelet felé
temették el Álmos vezért
A várdombon feltárt vezéri sír elhelyezése, a
csontmaradványok és egyéb régészeti leletek arra mutatnak, hogy a temetésnél
különösen pontosan betartották azt a honfoglaláskori pogány magyar temetési
rítust, hogy a halott arccal kelet felé nézzen. A feltárt sír nem volt
háborítatlan, a természeti erők, vagy emberi kezek változásokat idéztek elő
benne, de nem tudták úgy elrombolni, hogy határozottan fel nem ismerhető lenne
benne, hogy kiemelkedő vezéri fő sírhelye. A feltárás munkájának a folytatása
bizonyára szolgál még meglepetéssel és az eddig talált bronz és vas tárgyakon kívül
újabb ékszer, fegyver és ruhadíszek is előkerülnek.
A sír felfedezésével kapcsolatban rámutatnak arra is, hogy
a magyarságban a honfoglalás korában még élt az a keleti szokás, hogy az
elaggottakat nem hagyták természetes halállal meghalni, hanem megölték, mert
azt tartották, hogy a megölt halott ereje fiába, utódjába szállt át. Ha ez
szokásos volt, mennyivel inkább valószínű, hogy a nagy feladat előtt Árpád
fejedelemmé választásakor Álmos volt a nagy áldozat, hogy Árpád erejének
teljességében induljon neki útjának.
A sírban talált tárgyak egyelőre nem kerülhetnek avatatlan
szemek elé, tudósok vizsgálják. Minden egyes darabot küIön-külön vizsgálat alá
vesznek, hogy tudományos bizonyossággal kimondhassák, valóban igaza van a
feltevéseknek: Álmos vezér sírját találták meg Ungváron.
Az azóta eltelt idő, amióta egy Budapestről leküldött
szakértő bizottság vizsgálta meg a feltárt sírt és Megay László polgármester
kérésére a honfoglalás korának legújabb történetírója, Hóman Bálint is
kifejtette véleményét, az ungváriakban megerősödött az a hit, hogy Álmos sírját rejtegette a várdomb,
s Ungvár ezzel olyan
történelmi igazolást kapott, hogy ha Nagyvárad Szent László nevét viselheti,
Kolozsvár Mátyás király városának mondhatja magát, Kassa pedig, mint Rákóczi
városa szerepel, akkor Ungvár joggal tart igényt az Árpád fejedelem városa elnevezésére.
Álmos vezér ungvári sírja
ugyanis döntő bizonyíték amellett, hogy Árpádot Ungváron választották fejedelemmé.
Megay László polgármester a nagyjelentőségű eseményről
értesítette Hóman Bálintot is s egyben közölte vele azt a szándékát, hogy Ungvár történelmi jogán a nemzethez
fordul, hogy Árpád fejedelem városa címet viselhesse. Hóman Bálint Megay
Lászlóhoz intézett levelében méltónak és indokoltnak tartja Ungvár törekvéset. Részletesen kifejti
véleményét azokról a történelmi kútfőkről, amelyek valószínűvé teszik azt, hogy
a vezérváltozás döntő eseménye, Álmos halála és Árpád fejedelemmé választása
valóban Ungváron zajlott le.
A múlt századbeli történetírók feltevéseivel szemben inkább lehet hitelt adni
Anonymus krónikaírásának, aki az élő hagyomány alapján foglalta össze a
honfoglalás történetét. De még ha nem is lehetne minden kétséget kizáróan tárgyi
bizonyítékokkal bizonyítani Ungvár történelmi jogát, mindaddig míg az ellenkezőjét nem támasztják
alá hasonló bizonyítékokkal, Ungvár birtokon belül van.
Ungvár város polgármestere ezek
után megtette a megfelelő lépéseket, hogy Ungvár ünnepélyes külsőségek közt vehesse fel az Árpád fejedelem
városa nevet. Az elgondolás az, hogy országos ünnepség keretében méltó emléket
állítanak Ungváron Árpádnak,
ugyanakkor a nemzet elismeri a város történelmi jogait.
A magyar közvélemény, úgy hisszük, nagy örömmel értesül
arról, hogy a jelenleg nemzetiségi vidéken levő vegyes lakosságú Ungvár ilyen bizonyítékot talált ezeresztendős
magyarságának igazolására s ezt ország-világ előtt külsőségeiben is
dokumentálni akarja.
Az Árpád-emlékmű, Álmos vezér sírja, a Drugeth-szobor és a
Bercsényi Miklós szobor, mind-mind záloga lesz annak, hogy az Alföld és
Kárpátalja limesvárosa nem lehet más csak magyar.
Kertész Dániel
A képen: Az ungvári belsővár bejárata 1940-ben.
Forrás: Fortepan.
