Etus asszonyt amolyan vén szipirtyóként tartották számon a faluban, mindig a kinn ült a kapuban, mindenkit megszólt, mindent látott és tudott, amit pedig nem, azt hozzágondolta. Ő magát szentéletűnek tartotta, egy misét ki nem hagyott volna a templomban, mindenki mást viszont romlottnak és erkölcstelennek, aki ott fog majd égni valahol a gyehenna tüzén.
Sokan azzal magyarázták ezt, hogy vagy harminc éve itthagyta az ura, egyesek szerint azonban nem itthagyta, hanem megszökött tőle, mert már akkor is kiállhatatlan természete volt. Lehet benne valami, mert később elmarta maga mellől a fiát is, aki meg sem állt az ország másik végéig, évente ha kétszer felbukkant a faluban.
Történt egyszer, hogy a szomszédos házat egy beköltöző fiatal pár vette meg, akik eleinte még örültek is, a jóindulat jeleként értékelték, hogy Etus néni annyira érdeklődik irántuk. Mert naponta háromszor is átment hozzájuk mindenféle mondvacsinált indokokkal, főleg sötétedés után. Sőt, egy idő után azt a szokást vette fel, mintha valami rejtett kamerán figyelte volna őket, hogy amikor este lefeküdtek és épp összebújtak volna, elkezdte verni az ajtót.
A fiataloknak már nagyon elegük volt, próbálták szépen lebeszélni a váratlan látogatásokról, később aztán már kicsit határozottabban, de minden eredmény nélkül. Ha meg nem nyitották ki az ajtót, addig dörömbölt, hogy az egész falut összecsődítette, az emberek pedig, legszebb öröm a káröröm, jókat derültek a fiatalok mérgelődésén.
Egy napon aztán hazalátogatott az Etus néni fia, és hozott születésnapjára egy videólejátszót, mondván, biztosan nagyon unatkozik a mama, hiszen mindig csak az utcát vagy a tévét nézi. Hozott neki három kazettát is, jó, régi romantikus filmeket. A készüléket beállította, a kezelésére betanította, aztán már ment is.
Igen ám, de a három filmet Etus néni két nap alatt megnézte és utána meg sem állt a szomszédig.
-- Ugye, kedveskéim, ugye nektek is van ilyen magnótok? – kérdezte a fiataloktól.
Mire azok töredelmesen bevallották, hogy bizony van, nehezen is tudták volna tagadni, hiszen ott volt az asztalon, a kedves vendég szemei előtt.
-- Akkor biztos tudnátok adni nekem ilyen kazettákat is. Tudjátok, olyan jó filmeket, amilyeneket egy ilyen öregasszony még szívesen elnézegetne – folytatta a néni rendületlenül.
-- Hát, persze, majd keresek valamit és átviszem – mondta bizonytalanul a szomszéd, mert el nem tudta képzelni, milyen filmeket szeret az öregasszony.
-- De még ma hozd át nekem, mert már nagyon várom – parancsolt rá a vendég és hazament.
Egy darabig törte a fejét, aztán hirtelen megvilágosodott. Elhatározta, hogy most mindenért bosszút áll és megleckézteti az öregasszonyt. Fogott egy jó zaftos pornófilmet, átvitte, betette az készülékbe, aztán gyorsan elhúzta a csíkot, de előbb még szólt Jancsi szomszédnak és a feleségének, akiknek szintén tele volt már a hócipőjük az öregasszonynál. Aztán, nyár volt, jó meleg, a két házaspár lesben állt a nyitott ablak mögött, várták, mikor Etus néni sikoltozni és átkozódni. Vártak, vártak, de csend volt, csak a filmben a szöveget helyettesítő nyögéseket és sóhajtásokat lehetett hallani. Lassan elálmosodtak, meg a szúnyog is csípett, hazamentek.
Másnap aztán a fiatalember, kicsit félszegen, tartva a következményektől, átment a kazettáért. Etus néninek jó kedve volt, nem szólt egy rossz szót sem.
-- Hadd maradjon már nálam még egy pár napig a kazetta – mondta kedveskedve--, tudod, én már hamar elszunyókálok, nem tudtam megnézni a végét.
Így hát a film ottmaradt. Másnap is, harmadnap is, de még a következő héten is.
-- Úgy látom, Etus néninek nagyon tetszik ez a film – mondta a szomszéd, amikor már nagyon szerette volna visszakapni.
-- Hát… annyira nem. Meg rossz már a szemem, nem mindig látom, hogy mit csinálnak – mondta az öregasszony röstellkedve.
-- Hát akkor mért akarja megint megnézni?
-- Az az igazság, hogy a férfi főszereplő nagyon hasonlít a régi gulyásra… Az meg egy nagyon szép ember volt – mondta Etus néni távolba merült tekintettel.
-- Csak ez pucéron van – bukott ki a fiatalemberből.
-- Nekem is úgy rémlett – szólt Etus néni. – De látszik az arca is.
